2014.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2014. év kiemelkedő eseményei
2014. szeptember 13.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Domica barlang és a multikulturális Kassa.
Eltelt a nyár, jött a menetrendszerű kirándulás.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Domica barlang és a multikulturális Kassa.
Eltelt a nyár, jött a menetrendszerű kirándulás.
Már régen tudtuk, hogy mi lesz az irány és csak egy kicsit hezitáltunk, hogy egy, vagy kétnapos legyen a program, de sokkal jobb lett az egynapos változat, mert csak egy napig áztunk.
Komoly figyelmeztetést kaptunk a szervezőtől, hogy kihasználva a kapcsolati tőkénket kövessünk el mindent az időjárás megrendszabályozására, jobbá tételére. Tudtuk, hogy jó idő lesz. Később kiderült, hogy jó is volt. Csak a barlangban és a templomban nem áztunk. Egy biztos, a továbbiakban, aki locsolni szeretne a kertjében csak szóljon, mi szervezünk egy kirándulást és a kert üde és zöld lesz, mire visszaér.
Szokás szerint összegyűltünk és még az indulás előtt gyertyát gyújtottunk Pálinkásné Katika emlékére, aki a nyár óta már nem lehet köztünk. Velünk volt.
Megköszöntöttük a név és születésnaposainkat és hamar buszra szállva vártuk, hogy minél hamarabb kiérjünk az autópályára. Már az autópályán gurulva senki sem utasította vissza az ünnepeltek által kínált szilárd és folyékony halmazállapotú finomságokat. Csodálkoztak is a menet közben felszálló túratársaink, hogy hova is cseppentek, de hamar behozták a lemaradásukat.
A határnál megtapasztaltuk, hogy hiába bontották le a vasfüggönyt, hiába egységesítettek oly sok mindent az unióban, a trehány munka mindig kifizetődő. (Főleg annak a aki a szabályokat hozza) Komoly pénzösszeget csaltak ki Gyula bátyánk tárcájából büntetés címen, mert rossz tájékoztatást kapott egy kütyü használatával kapcsolatban.
Miközben érdekes tájékoztatókat kaptunk a felvidékről folyamatosan folyt az anekdotázás és hirtelen megérkeztünk a Domica barlang bejáratához. Tudtuk, hogy a világörökség része és Uniós pénzből komoly látogató központot építettek ott, de ez nem látszott. Rendesen felverte már a gaz a szoborparkot és az egész környéket. Szerencse a barlang állaga nem változott, dacolt a modern kor természetéből eredő ártalmas hatásokkal. Cirka egy óra alatt bejártuk a földalatti 1315 métert, megnéztük a kiszáradt csónakázó tavat és a szottyadó csónakokat, majd a felszínre törve buszra szálltunk és már indultunk is tova.
Zötyögve az úton csodálatos előadásokat hallgattunk Kassáról és II. Rákóczi Ferencről. Megtudtuk, hogy az un. Kassa bombázása nem az volt és egyebeket is.
Kassán már várt minket a felbérelt idegenvezető, aki a modern technika egyik vívmányát hordta magán, jelesül egy hordozható hangszórót, mikrofonnal. Az eszköz legalább úgy működött, mint az útdíjat követelő kütyü a buszon. Sehogy.
Körbeálltuk a hölgyet esernyőkkel a kezünkben, melyekre az eső ezer szöget vert jó hangosan, a hangosító negatív irányban hangosított, így csak a legszemfülesebbek tudtak meg valamit Kassa titkairól. Egy darabig kerülgettük a több száz menyasszonyt és vőlegényt (később férjek és feleségek), mentünk templomból ki, templomba be és csodáltuk a hatalmas szökőkutat a zuhogó esőben. Így is megismertük Kassa nevezetességeit. Hirtelen kihasználva két esküvő közötti szünetet bementünk a Szent Erzsébet székesegyházba és megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírját és elénekeltük a Himnuszunkat.
Egy egész picinyke szabad program keretében, aki tudott bekapott valamit és buszra szállva beirányoztuk Budapestet.
A buszon a szokásos ismeretfelmérő és fejlesztő teszt kitöltésére került sor, amit már remegve vártunk.
A jelenlévők meglepetésre és megrökönyödésére végre e sok-sok szösszenet kiváló megalkotója és kicsike kis felesége egy összeszokott csapat benyomását keltve, több irányú adatgyűjtés lehetőségét kiválóan kihasználva, tudásával lealázva a kedvenc túratársakat, kimagaslóan a legjobb teljesítményt nyújtotta és így megnyerte e különösen nehéz, nagy tudást és intelligenciát igénylő versenyt. Mentségemre legyen mondva, hogy Vali néni nem aludt el, a közelben lévők is segítettek és nem hagytam magam megzavarni.
A fővárosba érve többen menet közben már leugrottak a buszról, míg végül mindenki sikeresen hazaért és jólesően gondolt vissza egy megint felejthetetlen, kellemes, közösségépítő kirándulásra, majd kiteregettük a cuccainkat száradni.
Köszönjük a szervezést!