2013.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2013. év kiemelkedő eseményei
2013. december 08.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Buják - záró kirándulás, Kazári laskaparti
Mondhatni rekord létszámmal indultunk útnak a már hagyományosnak mondható évadzáró kirándulásunkra. Annyian voltunk, hogy kisegítő gépjárműveket is igénybe kellet venni. B. és M. Károlyok vállalták, hogy külön teszik meg az utat és ezzel is kihagyva rengeteg poént és nevetőgörcsöt, amely a buszon érhette volna őket.
2013. december 08.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Buják - záró kirándulás, Kazári laskaparti
Mondhatni rekord létszámmal indultunk útnak a már hagyományosnak mondható évadzáró kirándulásunkra. Annyian voltunk, hogy kisegítő gépjárműveket is igénybe kellet venni. B. és M. Károlyok vállalták, hogy külön teszik meg az utat és ezzel is kihagyva rengeteg poént és nevetőgörcsöt, amely a buszon érhette volna őket.
Minden flottul ment, alig volt 0 fok felett a hőmérséklet és az eső is elállt reggelre, így már-már gázt adtunk, mikor hirtelen megjelent előttünk maga a Mikulás. Rőt szakálla lengett az enyhe szellőben és szerencsére elég nagy volt a köpenye, mert más is lengett volna. Miközben csodálkoztunk levette görnyedt hátáról a puttonyt (innen tudtuk, hogy nem Quasimodo lepett meg minket) és csodák csodája még ajándék is volt benne, egy kis piros csizma, benne egy szaloncukor. Mindezt időt, fáradságot és szeretete nem kímélve Katika készített el a csapat minden tagja részére és a Mikulás osztotta ki, akiről ugyan tudtuk kicsoda, de nem akartuk leleplezni. Nekünk csak Mikulás maradt.
Az indulás előtt még a soros születésnaposoknak kívántunk sok boldogságot és megindultunk. Elöl a busz, utána meg akik nem fértek fel rá. A buszon nem tudom mi történt, ezért nem tudok írni semmit az ottani eseményekről, de valami történhetett, mert hátulról nézve néha nagyon kacskaringózott a busz, biztos Gyula bátyánk kacagott fel olykor-olykor.
Első utunk Kazárra vezetett, ahol megértettük, hogy egy ilyen kirándulás megszervezése sokszor kellemes is lehet, mert megismertük Mónikát, aki igazán elvarázsolt néhány férfi társunkat, de nem részletezem, hogy kiket, de igen csak kiforgattuk az elhangzottakat és szerencsére nem voltak köztünk 18 év alattiak.
A falu összes múzeumát megnéztük egy rövid sétával, majd elügettünk a magtárba, ami a korai magömlés ellenére teli volt laskával és teával, így a szokásos csapást mértük a laska termésre, még repetát is kellett hozni.
A zaba után a sportosabb része a csapatnak elindult, hogy egy igen érdekes dolgot lásson. Egyrészt a kazári riolittufákat, másrészt, kerestük a Mónikával történt előzetes bejárás nyomait. Volt is olyan, amire ráfogtuk, de így akkor már tényként is kezeltük mindenféle tiltakozás ellenére.
A nyomok eltüntetése és a kocsmában búsuló maradék állomány összeszedése után elindultunk valódi célunk felé Bujákra, ahol kellemes ebéddel kínáltak minket, és be is raktunk mindent az arcunkba.
Egy kis ejtőzés céljából a csapat nagyobbik része megtekintette Glacz Oszkár Kossuth-díjas festőművész kiállítását, a kisebbik fele előkészített a termet a beszámoló és a szakosztály értekezlet megtartása érdekében.
Minden ez évi kirándulásunkról rövid beszámolót hallgattunk meg nagy figyelemmel, majd megbeszéltük a 2014. év programjait. (Erről itt később lehet majd olvasni)
Szomorú búcsúzás után a csapat hazafelé vette az útját ki busszal, ki autóval és megint gazdagabbak lettünk egy élménnyel.