2013.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2013. év kiemelkedő eseményei
2013. októmber 11-13.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Barangolás a Balaton-felvidék történelmi, természeti, kulturális kincsei, értékei között
2013. októmber 11-13.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Barangolás a Balaton-felvidék történelmi, természeti, kulturális kincsei, értékei között
Szokatlan módon nem hajnalok hajnalán kellett elindulni a megindulási pontra, hanem kora délután, ami kisebb időszámvetési problémákat okozott egyeseknél, de a hatalmas rutin mindig győzedelmeskedik a megszokások felett. Éppen ezért pontosan érkezett mindenki. Ugyanis mindenki igyekezett elkerülni az első fizető szerepét. Innen látszik milyen előrelátó módon vezettük be a későkre vonatkozó íratlan szabálygyűjteményt.
Mondhatnám azt is, hogy Josef Brusa Előrelátás harcban című műve alapozta meg minden kedves túratárs filozófiai szemléletét.
Ok, ok, visszatérek a kirándulásra.
A szót nem szaporítva szálltunk fel a megszokott buszunkra és Gyula kezébe tettük életünket, aki végig vigyázott ránk. És a buszra.
Az első megrázkódtatást az okozta, hogy e sorok szerény és nagyra becsült írója mintegy 33 kilóval kisebb kiadásban jelent meg a régen nem látott sporttársak előtt, amit többen nehezen dolgoztak fel. A második megrázkódtatásra már nem emlékszem. Ezt pedig én dolgozom fel nehezen.
Csendben gurultunk Badacsonylábdi irányába és menet közben csak beszélgettünk, tesztet töltöttünk, később meg valami házit.
Leérkezéskor tárt karokkal és nyitott üvegekkel várt minket az üdülő gazdája (Sanyi), Karcsi bácsi, valamint a nejek. Vacsora után a környék ismertebb boraival kötöttünk szoros barátságot, meghallgatva minden egyes korty történetét. A sok sztori után vidáman tértünk nyugovóra a zuhogó esőben.
Ha már időjárás, akkor már most le kell szögezni, hogy végig nagyon jó időnk volt, csak éjjel esegetett, ami nem zavart egy (eső)cseppet sem.
Másnap hajnalban egyesek (én) már fényképezték a hajnali Balatont a hajnali szélben. (Lásd a fotóalbumot)
A reggelinél összeverbuválódott csapat itt tudta meg, hogy a nap vendéglátója önként kijelöléssel Karcsi bácsi lesz és előre tudtuk, hogy jól fogunk szórakozni. Reggeli után egy rövid buszozás után máris Szigligeten a vár alatt álltunk és készültünk az ostromra. Addig nem is nyugodtunk meg, amíg fel nem értünk a legtetejére, ahol a kristálytiszta levegőben csodálatos panoráma várt minket. Itt még azt is megtudtuk, hogy bár itt is jártak valaha a labancok mégis a lőportorony és egy jól irányzott villámcsapás már korábban megpecsételte a vár sorsát. Örömmel láttuk, hogy munkások serege dolgozott valami terv alapján és elképzelhető, hogy egyszer csak komoly turistaközpont lesz itt valamikor.
A sikeres ostrom után elindultunk a Káli medence irányába, hogy közelről vessünk egy biztató pillantást a Hegyestűre alulról és felülről is.
Mire a csajok befűzték a cérnát és a fiúkat, fel is értünk a tű tetejére, ahol hasonló panoráma volt, mint a várhegyen korábban. Teljesen felcsigázottan indultunk el a kőtengerhez, hiszen annyi szépet és érdekeset mondott erről az aznapi idegenvezetőnk, hogy már tűkön ültünk, bár ez már korábban megtörtént és éreztük is, hogy hegyes volt.
Nagy előrelátóan időben leszálltunk a buszról, nehogy eltévesszük a (kő)tengerpartot és csak mentünk, mentük az úton. Nem kellett hozzá sok idő, mikor rádöbbentünk, hogy nem halljuk a (kő)tenger morajlását és éltünk a gyanúperrel, hogy ma nem lesz vizes a lábunk a tengerparton. Miután több arra járó autó mintegy bátorítóan ránk dudált azt gondolva, hogy valami zarándokok állnak az úton gyorsan hajóra szálltunk visszagurultunk a wigwamjainkhoz, hogy elköltsük ebédünket.
Ebéd után szokatlan módon sziesztáztunk egyet. Többen kifeküdtek a parton található padokra és a tűző napon heverészve gyűjtöttek maguknak elegendő D vitamint a délutáni programhoz, mások nem feküdtek ki. Feltöltődve, felfrissülve, de enyhe kómában másztunk fel a buszunkra és Tapolca felé vettük az irányt, letéve arról, hogy valaha is megpillantjuk a beígért tengert és a köveket.
Amíg végignéztük a város szépségeit és hallgattuk a történetét csak egy dolog tartotta bennünk a lelket, a fagyi. Ugyanis Karcsi bátyánk, a kiváló idegenvezető ezt megígérte nekünk. El is mentünk a legendás hírű cukrászdába, ahol szomorúan tapasztaltuk, hogy a fagyi pont olyan, mint a kőtenger. Egy darabig szomorúan ücsörögtünk a buszon és cukkoltuk kedvenc barátunkat, aki annyi mindent ígért nekünk, mint a pártok egy kampány során, de hamar szívünkbe zártuk, amikor felcaplattunk a közeli Szent György-hegy egyik pincéjébe, ahol várt minket a pince gazdája és az ott termett borocska. Hamar mindent megbocsájtottunk barátunknak, aminek a szürkebarát is az egyik oka volt.
Miután kiszívtuk a hegy levét csődbe döntve a gazdát, aki azt hitte valami természeti csapás érte a pincét észrevétlenül gurultunk vacsorázni a közeli szálláshelyünkre.
Az indulást késleltette egy kicsit, hogy egy elhagyott kabát gazdája ide-oda szaladgált a pince és a busz között, mint valami jojó, de ez is megoldódott. A buszon Gyuri komoly fogadalmat tett előttünk a bor, a kabát és a busz közötti laza kapcsolatának későbbi erősítése érdekében.
Vasárnap Tihany volt a célpont. A nap program- és házigazdája Zoltán volt, akit a település nevéhez méltóan csendben hallgattunk végig. Bár sokszor jártunk már Tihanyban, de most is tudott újat mondani és mutatni Zoli és kedves unokahúga a számunkra.
Időnk annyi volt, mint a szombati kőtenger, így aztán visszamentünk az üdülőbe és elköltöttük ebédünket és a maradék zsebpénzünket. A szieszta olyan jól bevált az előző nap, hogy megismételtük a napozást a parton, ezzel búcsúzva a kora őszi Balatontól.
A hazafelé tartó úton teszteltünk egy kicsit és az eredmények kihirdetése után felzabáltuk a nyereményeket és már a jövőt tervezgettük, mire megérkeztünk és szétrebbentünk, mint a verebek.
Köszönjük a szervezést, nagyon kellemes kirándulásunk volt megint. Gratulálunk a napi idegenvezetőinknek, akik időt és fáradságot nem kímélve készültek arra, hogy minden szükséges dolgot megismerjük a környékről. A szállás és az ellátás kitűnő volt, nagyon jól éreztük magunkat.