A 2013. év kiemelkedő eseményei
2013. november 22.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek

Az ATOM bűvöletében / Ismerkedés a paksi atomerőmű működésével és a halászlé készítésével  

Most már tudjuk, hogy az atom a kémiai elemek azon legkisebb részecskéje, ami még őrzi az elem kémiai tulajdonságait. Parányi, gömb alakú, semleges részecske, mely atommagból és elektronburokból áll.

Valamikor nagyon régen, olyan régen, hogy csak na, egy Démokritosz nevű kiscsávó, aki egyébként mellesleg az atomelmélet megalapítója volt, az atomokat még oszthatatlannak tartotta. "De hol van már a tavalyi hó?" Ma már tudjuk, hogy nevükkel ellentétben az atomok maguk is szubatomi részecskékből épülnek fel. (Nukleon, elektron, ezek rokonai, a hadron és lepton és ezek további kisebb összetevői a kvarkok. Nyilván közöttük is létezik valami közvetítő részecske a higgs-bozont, ami a spontán szimetriasértésért felel és ennek is van antirészecskéje és szuperpartnere, de ezek már minket nem érdekelnek, hiszen olyan picik, mint hangya pöcsén a kezdődő pattanás, sőt annál is kisebb, de annyira kicsi, hogy hú.)

Érdekes belegondolni, hogyha maga az atom akkora lenne, mint egy focipálya, akkor az atommag csupán egy stopli nagyságú bemélyedés lenne a pálya közepén és a neutronok a pálya szélén keringenének, mint az asszisztensek. (Hogy ezek mitől robbannak akkorát és honnan veszik azt a bátorságot, hogy ilyen sok elektromos energiát termeljenek, azt mi nem foghatjuk fel józan ésszel. Később ez volt a magyarázata annak a sok gyarmat árúnak, ami felkerült a buszra)

Hogy megtudjuk ezt a sok okosságot, amit idáig leírtam hajnalok hajnalán megkezdtük a gyülekezésünket a szokásos helyen, várva a buszt. Egyre többen lettünk, gyülekeztünk és osztódtunk, mint az atom, de a busz nem érkezett csak a hír, hogy Gyula bátyánk eltévedt a busszal és várni kell egy kicsit.

Egy kicsit vártunk.

Aztán csak megérkeztek a rétköziek és egy pillanatot sem veszítve rohamos gyorsasággal elindultunk Paks irányába, hogy minél hamarabb kiérjünk a sima, és zötyögésmentes autópályára, hogy kicsavarjuk Joósz Atti barátunk meglepetés ajándékának a nyakát és végre rendesen köszönthessük egymást. (Ezúton is meleg szívvel köszönjük Attinak és Katinak a gondoskodását a csapatról. nagyon jó esett.)

Rövid megállással könnyítettünk magunkon és a benzinkút büféjének árukészletén és felköszöntöttük a soros születésnapjukat ünneplő útitársainkat (Kati és Lajos), majd robogás tovább, hiszen időre kellett érkezni.

Megérkezve, első utunk a látogató központba vezetett, ahol először kényelembe, majd készenlétbe helyeztük magunkat. Cirka egy órán keresztül ismerkedtünk magával az erőmű működésével, jelentőségével és érdekességeivel egy igazán hozzáértő vezető segítségével.

Hogy mit mondott, itt és most titok, meg nem is azért íródik a szösszenet, hogy néhány kíváncsi túratárs itt váljon atomfizikussá.

Akit érdekel látogassa meg a cég honlapját, vagy magát a céget. A honlap itt... A cég Pakson. (Én meg Tatán, ha ez érdekel valakit)

Az úgymond elméleti felkészülés után megszabadultunk minden felesleges holminktól, úgymint telefon, bicska, kulcscsomó, géppisztoly, nunchaku, kézigránát és egyebek, mert tudtuk, hogy bemegyünk a területre és oda nem lehet ám akárhogy bemenni.

A biztonsági ellenőrzés gyorsan és szakszerűen megtörtén, hiszen készültünk rá. Próbáltuk rábeszélni a helyi főnököt, hogy egyeseknél hajtsák végre a már megszokott testüregi ellenőrzést is, de többek örömére és kevesek bánatára nem sikerült rávenni őket.

Így aztán élőben is megnéztük, hogy lesz egy piros fedél alatt zörgő valamiből elektromos áram. Erről bővebben olvashattok a már említett honlapon.

Sugárzó arccal jöttünk ki az üzem területéről és többeknek használt a besugárzás, mert felvillanyozódva vártuk az ebédet a közeli etető helyen, ami nagyon hasonlított egy szocreál üzemi konyhára, bár később kiderül, hogy Paks egyik híres halász-csárdájában voltunk, de mindez nem nagyon látszott rajta.

Az évek során ilyen téren immunissá vált csapat kényelmesen elbeszélgetve elköltötte a megrendelt ebédet, majd többen csókoltatták a szakácsot a harapós lóval, de a címzettek nem nagyon vették a lapot. A személyzet nem volt aktív, csak rádió aktív. Már csak azért is mert a nóta is ezt mondja:

"Inkább ma legyünk aktívak,

Mint holnap rádió aktívak."

Az ebéd után, felosontunk a közeli legnagyobb dombra, mert tudtuk, hogy komolyabb emelkedő nélkül nincs túra. A domb tetején felfedeztük a római korból hátramaradt limes maradványait, amit később még Vak Bottyán is felhasznált  a hadműveletei során.

A felfedezés nagy örömére alá- és buszra szálltunk és utolsó programelemként meglátogattuk a helyi fatemplomot, ahol maga a sekrestyés mondott néhány keresetlen szót az épületről.

Éppen kezdett esteledni, mikor elindultunk Budapest irányába és a tervezett időben megérkeztünk és szétrebbentünk, mint a hasadóanyag Pakson.