2017.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
ÉVZÁRÓ TÉLKÖSZÖNTŐ MIKULÁS TÚRA
HATVAN - NAGYRÉDE - MÁTRAHÁZA - FARKASMÁLYI
2017. december 09 (szombat)
Letöltés
2017. év szösszenetei
PROGRAM
FOTÓALBUM
07.20 - Mikulás fogadása - szülinaposok köszöntése.
09.00 - Látogatás Hatvanban
11.30 - Látogatás a Nagyrédei Kecskefarmon
12.45 - Utazás Mátraházára
Ebéd; Szabadidő; Évzáró értekezlet
16.00 - Indulás Farkasmályiba
19.00 - Érkezés Budapestre
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
2017. december 09. Évzáró (Mikulás) kirándulás
(Hatvan –
Nagyréde – Mátraháza – Farkasmályi)
Mottó: ”Egyszer csak arra ébredünk,
hogy Szilveszter van!”
Hát eltelt ez az év is. A 2017.
év letudva.
Az eredeti terveink közt
szerepelt a szokásos külföldi túra, vagy valami más. A valami más jött be.
Akkor jártuk be Zemplén tájait, ami szerintem sokkal emlékezetesebb lett, mint
gondoltuk a Joósz család joószvoltából.
Már hagyományaink vannak.
Az egyik ilyen, hogy alig várjuk
a Mikulást, aki Lajos és teljesen úgy néz ki, mint Joulupukki, legalább annyit
tud inni és beszélni, de mi őt szeretjük.
Ilyenkor kicsike, de
szeretetteljes ajándékot oszt nekünk, nem beszélve egyik kiváló segédjéről,
Katikáról, aki mindenkinek egyedi szívvel kibélelt kis ajándékot készít, ami
sok helyen a karácsonyi díszek legszebbike.
Ez így történt szombat reggel is.
A szokásos helyen összegyűlt a csapat és megérkezett a Lajos nevű Mikulás is
megalapozva a hangulatot a szombati napra. (E sorok kiváló írója mindezt csak az első találkozási ponton
tapasztalta, ahol már a csapat túl volt az autópálya első kilométerein is.
Szerintem ezt sokan értik.) Itt lett teljes a csapat és
oszlopmenetet alkotva megszálltuk Hatvan városát, ott is a Grassalkovich Kastély
és Parkban lévő Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumot.
Rutinosan két felé oszlott a
csapat. Az egyik a kastéllyal kezdett, a másik elment és célba lőtt íjjal és
e-puskával vadászott, főleg vaddisznókra. Aztán csere.
A kastély tényleg nagy élmény
volt, szerintem több időt is ott töltöttünk, mint kellet volna, így aztán
sietősen indultunk Nagyréde helyőrségbe, ahol már vártak minket az alpesi
kecsék. A kecskefarmon hihetetlen
gyorsasággal falta fel a siserehad a kostolónak kitett sajtdarabkákat. Sokan
azt hitték ez az ebéd, de nem ez volt. Aztán megláttuk, hogy bor és víz
is van kitéve. A tapasztalt és szomjas vándorok rögtön kitekerték a flakonok
nyakát és nyakló nélkül nekiláttak a kostolónak. A víz nemigen fogyott.
Miután a háziak és a kecskék is
kiheverték az első sokkot gyakorlatilag felvásároltuk az éves sajtkeret javát, buszra és autóra szállva becéloztuk Mátraházát, ahol már finom ebéddel vártak
ránk. Felfelé kanyarogva a hegyre fokozatosan tél lett. Az utolsó métereken
már-már a hólánc gondolata is felmerült bennünk, de aztán nem kellett.
Emelt szintű ebéddel kínált
minket az üdülő vezetősége és miközben elkezdtük az ebédet, az éppen ott üdülők
és a konyha személyzete között is kellő riadalmat és meglepetést szerzett Lajos
nevű Mikulásunk megjelenése. Miután teljesen kirázta a zsákját ő is megebédelt.
Ebéd után e sorok jeles írója és
a vele utazók, egyéb más kulturális kötelezettségek miatt észrevétlenül elhagyták
a tetthelyet.
A helyben maradók - úgy gondolom –
összegyűltek és megbeszélték a szakosztály dolgait az előre meghatározott
napirendi pontok alapján, majd a hazafelé úton kisebb kanyarral egy borházban
(Farkasmályi) mindenki beszerezte az ünnepekre és az ünnepek utánra szánt
fehéret és vöröset.
Egészségetekre.
Így volt, nem így volt, aki nem hiszi,
járjon utána.
Én utánajártam. A kialakult hóhelyzet
miatt a mi Gyulánk minél hamarabb el akart indulni, ezért az értekezlet a
buszon zajlott. A megbeszélés fő témái között
szerepelt a visszatekintés a 2017. évre, volt egy tájékoztató a honvédséggel
kapcsolatos üdülésekről, illetve tagfelvételi kérelmek elbírálása történt.
Reméljük a következő 2018-as év
is ilyen sikeres lesz (mint a többi).
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket
kívánunk és Boldog Új Esztendőt. Ne törődjetek azzal, hogy egy évvel megint
öregebbek lettünk.
