2017.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
SZIGETVÁR - a "Szigeth kincsei"
2017. április 29.
1.) 07.00 Indulás Szigetvárra
2.) 10.30 – 12.30 A „Szigeth kincsei” program keretében
3.) 12.30 - 13.15 A Szent Rókus templom és a Török-ház megtekintése
4.) 13.15 - 17.00 A csapat tagjai két program közül választhatnak:
A.)/ Wellness és gyógy fürdőzés a híres Szigetvári Gyógyfürdőben:
Ebéd a fürdő büféjében önállóan
B.)/ Látogatás Bükkösdön az Ökoparkban
Ebéd a Galagonya étteremben
- az Ökopark megtekintése, lovas sétakocsikázás.
5.) 17.00 Indulás Budapestre
Letöltés / 2017
FOTOALBUM
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
2017. április 29. Szigetvár a hős város
(Kirándulás Szigetváron és a Mecsek hegységben található 550 hektáros ökoparkban, Bükkösdön)
A programunkat komoly előzetes szervezőmunka előzte meg.
Minden programot külön lebeszélni, felderíteni és a tudástárunk növelése érdekében az előadókat beszervezni már nem volt kis feladat.
Akik vállalták az buszos utazás során az ismeretterjesztő előadásokat szintén nagy kutatómunkát végeztek, Felkészültek, mint az érettségi vizsgára.
Mindezeket a munkákat előre is megköszönjük.
Az első meglepetést az időjárás okozta.
Mondhatni téli hideg köszöntött ránk, néhányunkat a fagyási sérülésektől csak a mélyen tisztelt „köszöntések” mentettek meg.
A második meglepetés akkor ért minket, mikor a mi Gyulánk megjelent egy furcsán festett BKV busszal, amelyen nem a járat száma volt, hanem, hogy gyerekeket szállít. Mondjuk volt is szép számú gyerkőc a nagymamák és nagypapák fedezete alatt velünk. Mint kiderült a megrendelt busz nem állt a rendelkezésünkre, hanem egy kiszuperált városi járat volt. Jó sok volt benne az állóhely, még a leszállás jelző is működött, de szerencsénkre jegykezelő automata nem volt, mindannyian rendelkeztünk bérlettel.
A harmadik meglepetés már-már sokkolta a csapatot. Amikor elindultunk az első megálló felé, hogy felvegyük az ott várakozó utastársainkat olyan motorzaj volt, hogy a beszélgetés, mint olyan feledésbe merült. Hangerőssítő berendezés nem volt, így a mélyen tisztelt túraszervezőnk ülésről ülésre menet mondta el a fontosabb infókat a füleiken utazó túratársaknak, akik hol értették, hol nem. Természetesen a Mindentudás Egyeteme is halasztásra került.
Javasoltam, hogy a repülők mintájára vezessük be a jelekkel történő tájékoztatást, ami csak egy dologban sikerült, az un. ébresztőt mindenki megértette.
Többször is.
Egy normális helyi járat átlagsebességénél mintegy 20%-al lassabban kocogó gép erejű jármű felborította a teljes programot. Összességében legalább másfél órával többet töltöttünk a buszon utazással, mint ahogyan azt reméltük. Mintha azt annyira kedveltük volna.
Egy röpke megállóval megérkeztünk Szigetvárra, ahol türelmetlenül várt már minket Lebedy János várnagy és két segédje.
A várnagy úr teljesen elvarázsolta a csapatot, ahogy mesélt nekünk a vár történetéről, az akkori történelmi eseményekről. Sugárzott belőle a hősök iránti tisztelet, alázat.
Zrínyire emlékezve közösen elhelyeztük a csapat koszorúját a Zrínyi szobor talapzatán, majd bementünk Szulejmán szultán dzsámijába, ahol a csodálatos akusztika bemutatása, valamint a csapat kedvéért várnagy urunk dalra fakadt.
Oda sétáltunk a fegyverbemutató helyszínére, ahol a segédek bemutatták a korabeli fegyvereket is. Sok humorral fűszerezve láthattuk a fegyverek használatát, hallhattuk a szakállas puska hangját.
Miután felolvasztottuk odafagyott hátsó részeinket a padokról, kifizettük a harcosok zsoldját, kedvenc buszunkra szálltunk abban a reményben, hogy az étteremben jobb lesz a hőmérséklet.
Sok várat megnéztünk már, de aki ezen a látogatáson ott volt, soha nem feledi. Javasoljuk az otthon maradt túratársaknak, hogy ezt ne hagyják ki. Ezt látni kell. A Szulejmán szultán dzsámijának megtekintése esetén hallani is.
Elhagyva a várat két felé szakadtunk, mint a kapca.
Az egyik fele szinte futva menekült be a vár melletti gyógyfürdő meleg vizébe, hogy felolvasszák szétfagyott testrészeiket, a csapat zöme beirányozta az alig 25 km-re lévő és a következő programunknak helyszínéül szolgáló Bükkösd helyőrséget és bezúdultunk az étterembe.
A szinte kongó teremben szépen és kulturáltan összezsúfolták az egész éhező csapatot, úgyhogy csak vezényszóra lehetett enni a levest előszőr a páros, majd a páratlan éhező étkezők emelték a kanalaikat.
Ettünk, ittunk, fizettünk, kicsit felmelegedtünk és lesétáltunk az ökopark központjához, ahol a türelmetlenek a lovak nagy bánatára szekérre szálltak és elindultak a kis falunéző körre. Amíg a fele csapat lovaskocsikázott, mi szoros barátságot kötöttünk a helyi szarvasokkal és bivalyokkal.
Később csere.
Újra buszra szállva egy kis pihenővel utazunk Budapest felé egész végig a fülünkre támaszkodva.
Végül is egy jó kirándulást tudtunk magunk mögött.
Amit komfort érzetünkből elvett az autóbusz, azt többszörösen visszaadta és felejthetetlenné tette Lebedy János várnagy.
Köszönjük a szervezést és a kirándulást.
