2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
ÉVADZÁRÓ KIRÁNDULÁS
SIROK - GALYATETŐ - MÁTRAHÁZA
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. december 05. / Évadzáró
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
2015. december 05. / Évadzáró
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Mielőtt elindultunk, nézegettem a honlapunkat és felfedeztem, hogy az úgynevezett évadzáró kirándulások 2010-ben kezdődtek éppen egy Tata – Komárom – Gánt körúttal és egy teljes házikoca elfogyasztásával és a hatalmas zaba mellett már volt egy kis hivatalos értékelés és tervezgetés is.
Kimondva kimondatlanul az utolsó kirándulás lényege a közös kaja és beszélgetés egy kis előjáték megszervezésével.
Az idei előjáték első mozzanata Sirok helyőrség kocsmája volt, ahol Zsuzsika és tündéri lánya Sziporka, vagy két vagon zsíroskenyér és hagyma előkészítésével várta az örökké éhes és szomjas csapatot.
No de!
Ne szaladjunk olyan gyorsan előre, mert volt addig más is. Mi más lehetett volna mikulás napján, mint egy igazi Mikulás. Mindenesetre a mi Lajosunk alakját tekintve már mindenképpen hajaz az igazi Joulupukkira, ezért teljesen össze is kevertük vele. Szánkaját a parkolóban hagyva csoki ízű csokimikulásokat és szalon ízű szaloncukrokat osztogatott bő kézzel a csapatnak, akik hangos kurjongatással és laza cukkolásokkal fejezték nagy örömüket és boldogságukat.
Tovább fokozta a csapat hangulatát a beavató pálinka, amit a legifjabbnak kikiáltott tagunk ajánlott fel, hogy a bizalmunkba fogadjuk.
Sikerült.
Nagy szeretettel és odaadással köszöntöttük fel a mi Zsuzsikánkat, aki a szülinapját direkt a kirándulás napjára időzítette. Nagy sikert aratott az a felajánlása is, amit végül is a buszon fogyasztottunk el, Gyula bátyánk nagy szomorúságára.
Egy igazi menetoszlopot alkotva a főrendezőknek és ceremónia mesternek kikiáltott Bandi és Józsi (+nejek) mintegy előőrs mentek elől. Mondjuk másképp nehéz is lett volna
Két túratársunkat egy előre jól megszervezett, egyeztetett és kijelölt találkozási ponton akartuk felvenni, de a mi Gyulánk az enyhe cefreszag hatására kicsit tovább gurult a letérőnél, így egy kis szabálytalanságra késztette a nagyon csodálkozó delikvenseket, akiknél már csak a rendőrök csodálkoztak jobban.
Egyrövid pihenő beiktatásával megérkeztünk a már fent említett kocsmába, ahol elénekeltük a „Falu végén kúrt a Kucsma” című eredeti népdalt és felzabáltuk a nagy gonddal megkent zsírosdeszkákat, amit egyesek teával, de a többség egy kis forralt borral öblített le. Kellett is az a kis séta fel a várba, hogy feldolgozzuk a kocsmai traumát. A vár felé a falu legszebb hangú csalogánya mesélt a vár és közelében található apáca és barát sziklák népi mende-mondáiról, ami, mint minden más a szex körül mozgott.
Sziporka közelében lévő túratársak szóhoz sem jutottak, de nem feltétlenül a meredek hegyoldal megmászása eredményeként kifogyott levegő hiánya miatt.
Fent a várban aztán gyönyörű kilátás fogadott minket. Kilátás Jenő, a polgár. Miután jól lefényképeztük a ködöt beöltöztünk töröknek töröknének, így mindenki foghatott egy törököt. Vagy mit?
Lecsúszkálva a várból rövid látogatást tettünk a tájházban, ami mindenkinek nagyon tetszett.
Szomorú búcsút vettünk Zsuzsikától és sziporka lányától Sziporkától elfeledve mindenféle további programtervet egyenesen a terített asztalokkal váró üdülőt vettük célba.
Itt a mi Lajosunk újra átvedlett Joulupukkivá és nagy riadalmat keltett az üdülőben önfeledten pihenő gyerekek között, akik azóta sem értik mi is történt.
Aztán a csapat annyit evett, hogy mindenki kényelmesen hátra dőlve emésztett egy darabig, aztán átvánszorogtunk a büfébe és elkezdtük a hivatalos részt.
Első fellépő Tarján úr volt, aki mindenki nagy vigaszságára egy csodálatos audiovizuális stand-upal köszönte meg Ocsó munkáját, aki meg a mienket.
Sz. József fiatalkorú adott egy tájékoztatást, hogyan tudnánk üdülni Európában, majd két élménybeszámolóból betekintést nyertünk az El Camino (Irma) és Dubai (Hugyecz) kalandjaiba és szépségeibe.
Indulás előtt Veszelka, mint a legszomjasabb útitárs telefonon rendelt néhány vagon bort egy közeli pincészetben, aztán el is indultunk a pince felé.
Elől, Veszelka (mint a legszomjasabb útitárs) tapogatott a sűrű ködben és pórázon vezette a buszt, hogy balesetmentesen érjük el a pincét, a legfontosabb esti program helyét. Sikeresen leértünk hála Veszelkának (mint a legszomjasabb útitársnak) és percek alatt csapolták le a pincét a kiszáradt túratársak és máris illantunk tova.
A fővárosban a szokásos csúcsforgalom fogadott minket, de egy cseppet sem zavart.
Mikor szétoszlottunk, mint a hevenyészett beton gondolom mindenki elégedetten nyugtázta, hogy már megint egy sikeres, jó hangulatú, feledhetetlen programokat tartalmazó évet zártunk.
Mindezt elsősorban Ocsónak köszönjük, de nem feledkezhetünk meg Zsuzsáról sem, aki a helyes mederben tartotta Ocsó szárnyaló képzeletét
Köszönjük.
És ne feledjétek:
A hegycsúcson minden út találkozik, de ott is közel a föld és távol az ég.
Csak Tarján Pistinek: Egy csodálatos vízesésnél is jól esik… a sőr.