2019.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
ÉVZÁRÓ ZÚRA
(2019.12.08. vasárnap)
Kisnána, Mátraháza, Gyöngyös
Mottó:
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
A 2019. év szösszenetei
ITT LETÖLTHETŐ
PROGRAM
FOTÓALBUM
Mikulás köszöntése...
07.30. Indulás, majd „pálinkás jó
reggelt”
10.00-11.30. kisnánai középkori lovagvár
11.45-12.30. utazás a Mátraházára
12.45-14.15. Ebéd
14.20-14.50. utazás Gyöngyösre
15.00-16.00. A
Szent Korona Ház, Magyarország
16.15-16.45. Karácsnyi borvásár (Farkasmályi pincék)
17.00. Indulás Budapestre
Kovács Zoli túratársunk gyüjteményéből.
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
ÉVZÁRÓ ZÚRA
(2019.12.08. vasárnap)
Kisnána, Mátraháza, Gyöngyös
Mottó:
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
A mai szösszenetet olvassátok Tarján túratársunk tollából
--------------------------------------------------------------------------------
Szervusztok Túratársak!
Remélem, ágyban vagytok már. 
Ma én mesélek Nektek az idei utolsó túránkról, mert ügyeletes és állandó szösszenetírónk igazoltan, távol volt az eseményről.
Ocsó felhívására, miszerint lehet jelentkezni olyan tömegek mozdultak meg, hogy voltak, akik már fel sem fértek a buszra. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy a szakosztály létszáma a megalakulása óta majdnem megduplázódott. Kicsit visszarepülve az időben az alapíttatás úgy történt, hogy Ocsó vezetésével már évek óta csavargott egy csapat, és az egyik kirándulás alkalmával talán éppen a „Nagytiszteletű Elnök Úr” vetette fel; szakosztályként több lehetőségünk nyílna anyagi hátterünket megerősíteni. (1%, pályázatok, stb.) Bár a jelenlévők egyetértően hümmögtek, döntés nem született. Szerencsére egy parkolónál meg kellett állnunk, ahol az a javaslat(om) született, szavazzunk, mégpedig oly’ módon, hogy aki egyetért a szakosztállyá történő szerveződésünkkel, az visszaszállhat a buszra. Legyen annyi elég, hogy senkit nem hagytunk az út szélén, bár ez mostanában kissé áthallásos.
Szóval egyre többen lettünk, és ez már a mostani úton is meglátszódott. Az indulást megelőzően Pap Katikától és a „Lajos” Mikulásunktól mindenki kapott ajándékot, ezzel is igazolva, hogy egész évben jók voltunk, bár néha nem árt egy kis rosszalkodás. A buszon - rögtön az autópálya kivezető szakaszán „a kinevezett pohárnokok” segítségével - hagyományőrző foglalkozás vette kezdetét. A rövid programhoz (whisky, jager, konyak) szép számmal csatlakoztunk, ezzel is emelve a rendezvény színvonalát és a poharakat. Szerencsére a gondos női kezek ezzel egyidejűleg nyújtottak vigaszt és süteményt a tisztelt egybegyűlteknek.
A kialakult baráti csevejeket időnként törték csak meg az idei év túráiról szóló beszámolók, amiket az előre felkért túratársak tartottak nagy sikerrel. Hol több, hol kevesebb részletességgel, de felidéztünk pillanatokat, programokat, emlékeket. Eztán „lukra” futottunk, ami egy benzinkút, és Lukoil a teljes neve. Itt csatlakoztak hozzánk az Ádám „krampuszok”. A hatvani MOL kútnál köszöntöttük a zömében „hatvanas” szüli-naposainkat M.-né Zsuzsát, P. Lacit, E.-né Erzsébetet és M. Zsuzsát. Ezt követően, iszkiri üzemmódban utaztunk Kisnánára, a középkori lovagvárba. Azért, hogy ne legyen üresjárat, János még a buszon ismertette a hazai és a CLIMS üdülésekkel kapcsolatos legújabb 5/2019. (IV.11.) HM rendelete főbb tudnivalóit.
Kisnánán érdekesség volt a 3D-s film, ami jól mutatta be a vár életének különböző időszakait. Közben arra is rájöttünk, hogy a kiosztott szemüvegek nem párásak, mindössze össze vannak fogdosva. Lelkes idegenvezetőnk körbe vezetett minket a vár megmaradt részein, és részletesen adott ismertetést a látott dolgokról. Sajnos én egy-két helyen lemaradtam, mert egy lelkes túratárs ezzel egy időben magyarázta el a Bundesligában előforduló anomáliákat, és azoknak a Tipp Mixre gyakorolt hatását.
Ezt követően Mátraházára gurultunk, ahol ragyogó napsütés és az ebéd fogadott. Bár az előre kiadott programban kávézás szerepelt, de utólag elmondhatom, nem csak kávét lehetett kapni.
Innen indultunk Gyöngyösre, ahol egy nagyon lelkes Plébános Úr fogadott minket, akiben a Honvédség erős nyomokat hagyott. Elmondásából tudjuk, hogy a Magyar Néphadsereg az ő bevonulásakor, a 70-es évek elején is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a különböző egyházak képviselői ne különüljenek el egymástól és ez nem csak a közös körletben, hanem az egyenlő „bánásmódban” is megtestesült. Vezetésével megcsodáltuk az Egyházi Kincstárgyűjtemény értékes darabjait, illetve magát a Szent Bertalan Templomot. Bár a templom elődje a 13. században épült, de a török offenzívák alatt és később is többször leégett, így aztán többször ujjá is épült, legutóbb 1922-ben.
Gyöngyös után már csak a Farkasmályi pincéinek látogatása maradt az érdeklődőknek, illetve itt lehetett beszerezni a karácsonyra szánt borokat is.
Hazafelé a buszon szakosztály értekezletet tartva három új tag - Lenkyné Kati, Gondané Éva és Rádainé Erzsike - felvételére került sor. Elfogadtuk János javaslatát, és a „megtért” Tóth családot visszafogadtuk. Ezzel a gyermekeikkel együtt a kirándulásokon való részvételi lehetőségeik is megnőttek. Sőt, jelentősen csökkentik a szakosztályunk 60+ átlagéletkorát is.
A továbbiakban, az elmúlt évek aktív szakosztályi tevékenysége alapján TTT-HSE Elnökségi elismerésére javasoltuk Esküdt túratársat. Majd döntöttünk abban, hogy szakosztályunkat a Küldött Közgyűlésen Esküdtné Erzsike és Lajos képviselje.
Kissé elcsigázva értünk Pestre, ahol röviden búcsút vettünk egymástól. Még a tudósító fülébe csengenek János szavai; a jövő évi túratervhez küldjetek javaslatokat.
Ha ezt János nem mondta volna, az én mesém is tovább tartott volna. Ne felejtsétek, aki nem hiszi, annak utánajárunk!
