2019.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
POZSONY
A koronázó város
(2019.09.07.)
Mottó:
S túl a mezőn, túl a hazán, Fut, búsong Henrik vert hadán, S Pozsony végvára áll.
Letöltés / 2019. év szösszenetei
PROGRAM
FOTÓALBUM
06.30 INDULÁS
10.00 – 11.45 Gyalogos séta Pozsony óvárosában.
11.45 – 12.45 Autóbuszos városnézés
12.45 – 13.15 utazás Bazinba, a „Kis –Kárpátok Borút” központjába
13.30 – 15.00 között ebéd és borkóstolás
15.15 – 15.45 Látogatás a helyi Kerámia Manufaktúrában.
15.45 – 16.30 között rövid séta a városka történelmi központjában.
16.45-kor Indulás Budapestre - érkezés: 20.30 és 21.00 között
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
Végre megint egy olyan kirándulás, ami a tatai
csapatnak kedvezett.
Nem kellett korán kelni, értünk jött a busz, sőt a
végén házhoz szállított. De ezt mi így látjuk jónak. Biztos vagyok benne, hogy
akik nem Tatán laknak, azok nem osztják ezt a véleményt.
A terveknek megfelelően a busz pontosan érkezett,
annak ellenére, hogy mindenféle építkezés zajlott az utakon.
Tatán, két rövid megállóval felszállt az
itteni csapat és máris a cukkolások közepében találtuk magunkat, de álltuk a
sarat. A következő megálló Győr helyőrség szélén volt, ahol
a győri csapat csatlakozott, majd kihasználva a kis szünetet ott helyben meg is
ünnepeltük a születésnapjukat ünneplő túratársainkat.
Klári nagyon meglepődött, de Ibolya nem is volt ott,
ezért több kört kellett teljesítenie a buszon, amikor eljött az itatás ideje.
Aztán megcéloztuk Pozsonyt. A hosszú út alatt a
szokásos ismeretfejlesztő tesztkérdések kerültek elő, de eltérően a
korábbiaktól az egyesülettel és annak honlapjáról, valamint az újdonsült Tarján
nagyszülőkkel kapcsolatos igen furmányos kérdések kerültek terítékre.
Én nem segítettem senkinek a
sportszerűséget szem előtt tartva, ezért aznapra száműzött a Tat, azt sejtetve,
hogy ezt ki lehet váltani. Majd készülök.
Az idő elrepült, megérkeztünk Pozsonyba, ahol a már
régi ismerős idegenvezető dr. Lovisek Júlia is felszállt a buszra és átvette az
irányítást.
A Duna parton lekászálódtunk meghitt buszunkról és
első utunk – egy kis kitérővel – a koronázó templomba vezetett. Kilépve a
templomból a járdán beépített kis koronácskákkal jelölt úton bejártuk a várost.
Az idő nem volt éppen barátságos, kicsit esett,
kicsit nem, de már hozzászoktunk, senkit sem zavart.
Egy kiadós városnézés után ott szálltunk
buszra, ahol korábban leszálltunk és egy kis buszos kerengetés után, rövid
megállást követve megcsodáltuk a várat és a panorámát, ami mindenki lenyűgözött
egy kicsit, majd már megéhezve megcéloztuk az ebéd és a borkostoló helyét.
A pince Bazin helyőrségben volt a Kis-Kárpátok Borút
legjobb helyén.
Begyűrtünk egy kis knédlit egy marhagulyásnak
nevezett pörkölttel, megittunk rá vagy üt pohárka bort és szedelőzködtünk.
Meglátogattunk egy, a közelben lévő kerámia
manufaktúrát, ahol a két legügyesebb delikvens (Godó Marika és szerénységem) ki si
próbálhatta a korongozás művészetét. Igaz, hogy köcsögöt nem tudtunk kihozni
az agyagból, de egy-egy tökéletes hamutartó mindkettőnknek sikerült.
A hamutartóra várakozás idejében kiértékelésre
került a szokatlan kérdésekkel ellátott totó és mi már tudtuk, hogy Vali és
Mariann nyerte a megmérettetést. Sokan bundát kiáltottak, de csokit kaptak.
Az értékelés során sikerült megörökíteni a 3. számú megoldó
kulcsot is, hátha nagy szolgálatot tesz a jövőben.
Olyan gyorsan elillant ez nap, hogy amint készen
lettek a hamutartók elindultunk Budapest irányába, útba ejtve Győr és Tata
helyőrséget, ahol fordított sorrendben megszabadult a fő csapat a vidéki
túratársaktól.
Kellemes kirándulás volt, sokan voltunk, megismertük
Pozsonyt. Az idő sem volt rossz, csak egy kicsit incselkedett velünk
KÖSZÖNJÜK.
