2016.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
ÉVADZÁRÓ, BESZÁMÓLÓ, TERVEZŐ kirándulás
Évzáró, télköszöntő, Mikulás program
Bátonyterenye, Tar, Mátraverebély-Szentkút és Buják
Letöltés / 2016
PROGRAM
FOTÓALBUM
PROGRAM
07.00 Indulás
09.00 – 09.30 Bátonyterenye
10.00 – 11.20 Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely
11.40 – 12.20 Tari Meditációs Központjában.
12.20 – 13.10 utazás a Bujáki KORK-ba
13.20 – 14.20 Ebéd (Buják)
14.20 – 15.00 szabadidő
15.00 – 16.00 Évzáró értekezlet
16.15 Indulás Budapestre.
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
KÖSZÖNJÜK JÁNOS 2016
Lezártuk az évet.
Reménykedtünk, hogy esni fog az eső vagy a hó, de nem esett. Velünk voltak az Istenek. Eleinte kicsit hideg, de gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki.
A hagyományos és unalomig ismert módon gyülekeztünk, de egyszer csak nagy meglepetésünkre megjelent Lajos nevű Mikulás, aki az identitászavaraival küzdve, teljesen raktárszagú új ruhájában pompázva cukrokat kezdett osztogatni.
A cukrokat lelkesen üdvözöltük és hiába kerestünk szemkontaktust a Mikulás nevű Lajos-Mikulással a bongyor haja miatt szinte lehetetlen vállalkozás volt.
Katika szemeibe viszont bele tudtunk nézni és egy kis könnycseppet is elmorzsoltunk, mikor mindenkinek kis, saját készítésű ajándékokat osztott kis kosárkájából, mint Piroska a mesében. A meglepetés parti után még buszra sem szálltunk egyesek már kérdezgették, mikor jutunk ki az M3-ra. Tudjuk miért.
Végül nem is kellet sokat várni és már az autópályán robogtunk. A buszon elég nagy volt a forgalom. Sokkal nagyobb, mint az autópályán. Folyt is a nedű rendesen. Először az első benzinkútnál vettünk fel még utasokat, majd egy pihenőre megálltunk Hatvan helyőrség előtti kútnál, mint később kiderült játékosan jelentős jelentést jelzett jó előre.
Egy rövid technikai szünet után itt felköszöntöttük a szintén ennyi, sőt több x-et bíró túratársainkat kisebb, de szívből fakadó emléktárgyakkal. Plénumosan is megköszöntük Katikának azt a sok jót, amit adott és kineveztük a Világ Legjobb Túratársának (VLT).
Tovább robogva hamarosan megérkeztünk a túránk első állomásához a Gyürky-Solymossy kastélyhoz, ahol a házigazda röviden elmondta a kastély történetét, majd bent a kastélyban megnéztük id. Szabó István (1903-1992) Kossuth-díjas szobrászművész állandó kiállítását.
A kastélyból kifele lefényképeztük a volt tulajdonos szobrát, amiről kiderült, hogy nem más, mint M József túratárs szoborba öntve, kezében furcsa segédeszközzel, aminek használata ebben a korban már megengedett.
Alig vetkőztünk le a buszon, máris vehettük vissza gúnyánkat, mert megérkeztünk a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyfogadó részéhez, ahol a sok kiéhezett túratárs, mint egy sáskahad felfalta a Zarándok házban előre, csak nekünk odakészített zsíroskenyér és pogácsa teljes készletét, nem gondolva az éhező szerzetesekre sem.
A tízórai elfogyasztása után egy ferences- rendi atya vezetésével tekintettük meg templomot.
Magát a Szent Kút vizét nemigen láttuk, a remetebarlangokhoz eszünkbe sem jutott felmenni a kevés rendelkezésünkre álló idő szűkössége miatt, de sétáltunk egy kicsit a Mária mozaikkal díszített szabadtéri miséző-helyen.
Újfent feltolakodtunk a buszra és még elálmosodni sem volt időnk máris a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség Tari Meditációs Központjában találtuk magunkat, ami elég elhagyatottnak tűnt. Mindenki meditált valahol.
Nem zavartattuk magunkat, felsétáltunk a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkban a Békesztúpa és a Tara templomhoz és többen megforgatták háromszor a kívánság kereket, ami a hit szerint beteljesül, ha erősen gondolunk rá és akarjuk is.
Namost, aki azt kívánta, hogy menjünk Bujákra ebédelni az hívő lett, aki nem ezt kívánta, az elgondolkozhat, mint Buddha, hol is rontotta el.
Mind a két helyről rengeteget tudtunk, mielőtt odaértünk, mert menet közben a buszon folyamatos előadásokat hallgattunk a témával kapcsolatban az aktív és vállalkozó kedvű túratársainktól (Anikó, P. Laci) Mindezt a közelgő Karácsonyra hivatkozással megfejelte az egészet Ágnes. Erre azért is kellett nagyon figyelni, mert az ebéd előtti viszonylag hosszú úton a szokásos teszt sem maradhatott el, aminek a témája a karácsonyi népszokások voltak. (Büszkén mondhatnám, hogy többekel együtt Vali és én is a nyerők között voltunk. A csokiból nekünk nem jutott, de ezt csak azért mondom, hogy …)
Az üdülőbe érkezve az újra beöltözött Lajos nevű Mikulás okozott néhány rettenetes pillanatot az ott üdülő gyerekeknek, akik soha nem felejtik el ezt a napot.
Aztán kihozták az ebédet. Sejtettük, hogy valami felelős személy előre leszólt, hogy jövünk, mert annyi kaja volt, hogy csak nehezen tudtunk megbirkózni a feladattal. Annyit ettünk, hogy a betervezett várnéző hegymászó program mindenki nagy tetszésére elnapolásra került. Helyette egy kis rövid bóklászás volt az üdülő kertjében.
Pontban 15 órakor megkezdtük az évadzáró közgyűlésünket.
Napirend előtti felszólalást kérve T. Pista tisztaszívű és lelkű felolvasta a TTT-HSE Természetjáró Szakosztály Koncepciós Eljárási Osztály TAT szekció ítéletét, ami nagy derültséget, egyeseknek traumát okozott.
Később.
Kedvenc bandagazdánk beszámolt az elmúlt év kirándulásainkról, vitára bocsájtotta a 2017. év tervezetét, amit még mindenki átrághat, átgondolhat. Ezzel kapcsolatban a még mindig élő levelező listánkon várjuk mindenki ötletét, véleményét, javaslatát.
A már régóta velünk tartó túratársakat legalizáltuk és megszavaztuk a tagfelvételüket.
A hiányzó Sz. József fiatalkorú helyett Ocsó vezető túratárs adta elő a némileg átszerkesztett előadást az MH rekreációjáról. (Józsinak, aki nem ott és nem akkor merevedett meg, ahol kellett volna, ezúton is kívánunk gyors felépülést.)
Kellemes, laza és jó hangulatú kirándulás volt, ami elérte a célját.
Köszönjük az év során minden túratársunk támogatását, az aktívabb társak munkáját, de elsősorban Ocsovai vezető túratársunk kiemelkedő, feszített munkáját az egész évi kirándulási programok szervezéséért, vezetéséért.
KÖSZÖNJÜK JÁNOS 2016