2016.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
CSILLAGTÚRA
Kalandozások Közép-Hotvátországban, Stájerországban és Szlovéniában
Május 28. 06.30. INDULÁS
Május 29. Horvátország, Szlovénia
Május 30. Stájerország
Május 31. Hazai természet
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2016. év kiemelkedő eseményei
2016. május 28-31.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
2016. május 28-31.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
CSILLAGTÚRA PROGRAM
KALANDOZÁSOK KÖZÉP-HORVÁTORSZÁGBAN, STÁJERORSZÁGBAN ÉS SZLOVÉNIÁBAN
...
VIDEO
FOTOALBUM
Letöltés
...
Emlékeink szerint a 2016. évi 4-5 napos kirándulásunkra volt egy-két változat. Végül a 4 napos Csillagtúra nyerte meg a tendert.
A csapat aktivitása nem nyert dobogós helyezést, ezért elég kevesen voltunk, de szerencsénkre Gyula bátyánk busza némi kedvezményt adott, ezért meg tudtuk tartani a túrát. Előre bocsájtom, akiknek nem sikerült eljönni, az megint sajnálhatja, hogy kihagyott egy emlékezetes csapattréninget.
A tatai csapatnak – egy kis unszolásra – nem kellett elmenni Budapestre, aztán visszajönni Tatára, mert itt Tatán volt az indulás utáni első megálló, ahol heten fel is szálltunk, de nem lettünk gonoszok. A második megállónál, Győr magasságában végre összejött a csapat teljes állománya és ki is használtuk az alkalmat.
A pihenőhelynek helyet adó benzinkúton felköszöntöttük a névnapos Esztert és a kerek születésnapját ünneplő Annát. Ígéretükhöz híven (Anna ezt 5 éve fogadta meg) a buszon előkerültek a szokásos ünnepi alkalomra félretett gyarmatáruk és hamar nyakára is hágtunk, éltetve az ünnepelteket. Később már magunkat is és egyre tágult a kör.
Az első program a fertőrákosi kőfejtő volt, ahol mindenkit lenyűgözött a kőbánya hatalmas belső termeinek színpompás berendezése és kiépítettsége. Kényelmesen végig ügettünk a kiépített tanösvényen. Megismertük az őslények világát és a lajtamészkő hasznosításának lehetőségeit.
Buszra szálltunk és egy rövid beöntés után már a Széchenyi Kastély és Emlékmúzeum parkjában találtuk magunkat. A parkot rajtunk kívül pár millió varjú is meglátogatta. Nem kellett sokat keresgélni, mert egy jegenyefán megláttuk Vörös Rebeka nacsasszonyt, de mi mondtuk először: Kár, Hess madár!
A terület először Széchényi György kalocsai érsek birtokába jutott, később számtalan Széchényi lakott ott. A leghíresebb természetesen Széchenyi István politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere volt. Kossuth szerint: ő a legnagyobb magyar.
Miután megismertük a több mint 40 Széchényi (Széchenyi) történetét, elindultunk Őrimagyarósd felé, hogy elfoglaljuk mind az 5 érzékünkkel a vendégházakat. A szobák elfoglalása után aktivizáltuk a legfőbb érzékünket, az ízlelést. Be is kebeleztük – a pálinka után – az összes dödöllét, amivel a házigazdák vártak.
Reggelre kelve, ahogy az Őrségben szokás, János körbe hordta a butykost és nem is talált ellenállásra. A reggelit követően – leellenőrizve a személyi okmányaink meglétét – beirányoztuk Horvátországot, hogy elfoglaljuk Varasd városát, az Endrődyek várát, majd később Trakostyány várát. Judit, a nagyon kedves idegenvezető, megmutatta a méltán látványos temetőt, a várat és az óvárost. Később kisebb csapást okoztunk a helyi fagyizókban. Igazi Horvát fagylaltkülönlegességeket nyaltunk nagy buzgalommal, amit csak Marcsi nyalhatott volna nagyobbal, de nem volt ott.
Illik, nem illik a fagyi után egy rég nem látott ismerőst látogattunk meg a Szlovéniában található lendvai borvidék Vinotoc Urisk pincéjében, ahol megpróbáltuk kilefetyelni a gazda összes borát, de nem engedte. Csak annyit ittunk, amennyit befizettünk. A bor minőségéről nem készítettünk összefoglaló értékelést, mert mindenkinek más és más volt a véleménye. Ennek ellenére bort nem öntöttünk ki.
Jó későn értünk a házainkba, így egy gyors és finom vacsora után a többség elvonult a saját helyére pihenési indokkal, csak egyesek vártak valakire legalább éjfélig, fogyasztva az otthonról hozott folyadék állagú hangulatkeltőket.
Frissen és üdén ébredtünk, csak egy kicsit volt nehéz életet verni magunkba, de miután ez sikeredett megreggeliztünk és megcéloztuk Riegersburg városát Ausztriában. Nagyon nehéz döntés előtt álltunk, miszerint a csokigyárban kezdjünk-e, avagy a várban. Előrelátóan, biztos, ami biztos a csokit választottuk és behatoltunk Zotter úr csokoládé színházába és kulináris állatkertjébe.
Degeszre zabáltuk magunkat csokival.
Kis séta és ejtőzés után felkapaszkodtunk a meredek hegyoldalon (felvonóval) a településen épült várba. Itt a boszorkányok élete (ha annak lehet nevezni) volt a fő látványosság, na meg a gyönyörű panoráma.
Aránylag hamar visszaértünk a szálláshelyünkre és a vacsora után akkora máglyát raktunk – követve a Riegersburg várában látottakat – amelyen Jeanne d'Arc sült valaha. Ahogy a tűz egyre jobban égett inkább nótás kedvünk támadt, mint kerestük volna a boszikat. Ahogy hamvadt ki a tűz, úgy tértünk nyugovóra egymás után.
A következő – utolsó nap – a hazatérés jegyében telt el, de volt mit látni. Első programunk egy séta volt a Szőcei Tőzegmohás Lápréten, de nem süllyedt el senki. Később egy igen jól felkészült és a humorban is gazdag helyi túravezetővel, aki nem volt más, mint az igazgatóság közjóléti műszaki vezetője (Tamás) sétáltunk egy jó nagyot a Jeli Varázskertben. Itt megcsodáltuk a már elvirágzott rododendronokat, de láttunk sok más érdekeset is, miközben lelkesen csapkodtuk a szúnyogokat.
Egy, csak egy kisebb észrevételünk lett volna, amit nem mondtunk el ott helyben Tamásnak, de legközelebb odafigyelünk a részletekre is, mint az Aranypók.
Nagyon sok növény tartozott az erikafélék csoportjába, talán egy az ibolyafélék csoportjába. Szeretünk Erika és Ibolya. De hol van a Katiról, Erzsiről, Ágiról, Marikáról, Annáról, Eszterről, Éváról, Zsuzsáról, Gabikáról, Valiról, Emikéről elnevezett virág- és növény családok. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ilyen növények is vannak.
Vagy csinálunk ilyen helyet.
Következő programunk Herendre vezetett, ahol egy fél órával korábban sikerült beslisszolni a látogató központban bemutatott tevékenységekre. Láttuk, hogyan festenek, formáznak az ügyes kezű asszonyok, és hogy lesz valami masszából csodaszép és csoda drága porcelán. A belépő jegy tartalmazott egy kávé vagy tea elfogyasztását, mindezt herendi porcelánban tálalva. A porcelán szép volt, a kávé ihatatlan, de udvariasan hagytuk az egészet, kivéve a szókimondó barátunkat és túratársunkat, aki bizony szóvá tette.
Tovább gurulva már várt minket a híres-nevezetes étterem Gánton, ahol friss pogácsa, rétes, zsíroskenyér és sör várt minket.
Itt tisztelt túravezetőnk kihirdette a négy részből álló tesztkérdések összetett eredményét, ami olyan szoros volt, mint Gibraltár. Hajszállal Rónakiék nyerték a fő díjat, ennek örömére elsőnek választhattak pap Katika csodálatos kézzel készített műalkotásaiból. Zoli és Eszti figyelembe véve az ajándék számukra hasznos használati értékét kiválasztotta a tyúk alakú abroszfüggentyű nehezentyű lógattyúkat és nagyon örültek neki. De nem örültek neki jobban, mint e sorok jeles írója annak a Katika által felajánlott terítőnek, ami váratlan, meglepő és nagyon kedves volt.
Hamar Tatára értünk és majdnem a busz fele hazaérkezett, rövid búcsút intve a buszon maradottaknak, akik bár kicsit később, de szintén hazaértek és így a túra lezárult.
A végleges zárás a szösszenet, a videó és további képek közzététele után történik meg, de még sokáig fogunk beszélni és anekdotázni az élményeinkről.
Köszönjük a szervezést Jánosnak és Zsuzsának.