2012.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2012. év kiemelkedő eseményei
2012. december 08.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
MIKULÁS NAPI ÉVZÁRÓ
KIRÁNDULÁS A MÁTRÁBAN
Buszra szállva egy számunkra idegen Mikulás fogadott minket, aki saját magáról formázott kis csokikat osztogatott. Miután levette lepleit lepleződött le, hogy E. Lajos felnőtt korú volt a meglepetés kitalálója és megvalósítója. A tettet hosszan tartó nyílt színi taps követte.
Már az unalomig ismert indulási ceremónia (üdvözlés, beöntés) után buszunk orrát Gyöngyös helyőrség felé irányoztuk és egy rövid megállással és a szokásos tesztlap kitöltésével hamar meg is érkeztünk az erdei pöfögő-vasút állomásához. Gyorsan kerestünk egy kávézót, vagy akármilyen becsületsüllyesztőt, hogy a további megkívánt folyékony termékeket beszerezzük, vagy kiadjuk magunkból. Nem kellett sok idő és rájöttünk, hogy a holtak városába érkeztünk, mert minden be volt zárva. Megcsodálva Gyöngyös város mindkét utcáját szemügyre vettük a csühögőt, ami már befűtve várta a kedves utasokat. Az utolsó vagon, ami csak ránk várt teljes komfortfokozatával nagy csodálkozást váltott ki a már nem fiatal útitársaink körében. Az egyébként is szűk vagon belseje a karácsonyi díszítés miatt felére zsugorodott, de nem bántuk. Tudtuk, hogy a vonat nem vár, ezért gyorsan körbe ültük a középen duruzsoló fatüzelésű kályhát és megkezdtük kalandos erdei vonatozásunkat.
Egyszer csak megjelent a vasutas mikulás és két krampusz, akik látványa tovább fokozta a eddig sem unalmas hangulatot. A krampuszok sem értették mért vagyunk annyira vidámak, mikor a kiosztott virgácsok egyike észrevétlenül a legcsúnyább krampusz farkára lett varázsolva, aki ezután önkéntelenül is kitakarította a vagonokat.
A kellemesen puha rácsos fapadokon zötykölődve tudtuk, hogy csodálatos téli táj vesz körül minket. Tudtuk, de nem láttuk a párás ablak miatt, ezért epedve vártuk, hogy a végállomáson majd milyen szép lesz. Szépen leszálltunk, de még levegőt sem vettünk, mikor szépen vissza is szálltunk és rögtön indultunk vissza. Nem nagyon hittem Józsi bácsinak, aki ezt előre megjósolta, de így lett.
Visszafelé is kellemes volt az utunk, mert a vagon átlaghőmérséklete biztosította számunkra a megszokott komfortérzést. Igaz, hogy a fejemről folyt az izzadság, de legalább a lábam lefagyott. Sokat gondolkoztam azon hogy tudnék fejen állva utazni, de semmi hasznos nem jutott az eszembe.
Miután megérkeztünk megpróbáltuk a rácsosra formálódott ülő felünket kivasalni és az elgémberedett tagjainkat kilazítani és boldogan vártuk a további programot, mert már az első is ilyen nagy élményt nyújtott, különösen a kies téli táj elvarázsolt látványa.
Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni és már is az Orczy-kertben található Mátra múzeumban találtuk magunkat, ahol szép lassan felengedett fagyos testrészeinket ápolva sok érdekes dolgot láttunk ami a Mátrában volt található régen és most.
Hamar elröppent a múzeumra szánt idő, bár a csapat szomjasabbik fele, már a mamutba is belekötött, hogy induljunk már Farkasmály helyőrségbe, mert ott borkóstolás volt beígérve, amitől legalább megjön az étvágyunk az ebédhez.
Igen hamar kihörpintettük a pincében található négy féle borocskát, mely többeknek lelki áldás volt és megcéloztuk a kiruccanásunk igazi célállomását Mátraházát.
Az üdülőben már kellemes környezetben jól beebédeltünk, majd átmentünk a számunkra lefoglalt presszóba és közösen értékeltük a mögöttünk lévő évet és megbeszéltük a további teendőket, természetesen folyamatosan apasztva a presszó folyékony tartalékait.
Célzottan kijelölt önkéntes túratársak emlékeztették a csapatot a lezajlott programokra, ki rövidebben, ki hosszabban, de újra felidéztük a kalandjainkat és a felejthetetlen eseményeket, amit mind együtt éltünk át az év során.
Kiosztásra kerültek a tesztlap eredményei él meglepődtünk, amikor a megelőző kirándulásról összeállított kérdőívet olyanok nyerték, akik akkor nem is voltak ott.
Megbeszéltük és eldöntöttük a 2013. év tervezett programjait, elegendő munkát adva szeretve tisztel csapatvezetőnk számára.
A végén kicsit meghatódva kívántunk egymásnak kellemes karácsonyt és sikeres programokat a következő évre.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy akik nem voltak velünk most azoknak is a csapat teljes nevében kívánjunk erre az évre egy kellemes karácsonyt és boldog új esztendőt.
2012. december 08.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
MIKULÁS NAPI ÉVZÁRÓ
KIRÁNDULÁS A MÁTRÁBAN
Szerintem az egész csapat részt akart venni az év utolsó kiruccanásán, így a szervezés során többen is vállalták, hogy saját autójukon is, de a buszt követve vesznek részt az évzáró bulin. Aztán ahogy telt az idő a bacilusok és a klíma- és klimax változások megtették a hatásukat, mert az indulásra elegendő volt a szokásos buszunk. A buszon a szeretve tisztelt e szösszenetek írója kiváló érzékkel talált rá az egyetlen rossz ülésre, így oda-vissza vigyázz-ülésben, feszesen utazott elviselve kedvenc, mögötte utazó kaján útitársa szórakoztatását is.
Buszra szállva egy számunkra idegen Mikulás fogadott minket, aki saját magáról formázott kis csokikat osztogatott. Miután levette lepleit lepleződött le, hogy E. Lajos felnőtt korú volt a meglepetés kitalálója és megvalósítója. A tettet hosszan tartó nyílt színi taps követte.
Már az unalomig ismert indulási ceremónia (üdvözlés, beöntés) után buszunk orrát Gyöngyös helyőrség felé irányoztuk és egy rövid megállással és a szokásos tesztlap kitöltésével hamar meg is érkeztünk az erdei pöfögő-vasút állomásához. Gyorsan kerestünk egy kávézót, vagy akármilyen becsületsüllyesztőt, hogy a további megkívánt folyékony termékeket beszerezzük, vagy kiadjuk magunkból. Nem kellett sok idő és rájöttünk, hogy a holtak városába érkeztünk, mert minden be volt zárva. Megcsodálva Gyöngyös város mindkét utcáját szemügyre vettük a csühögőt, ami már befűtve várta a kedves utasokat. Az utolsó vagon, ami csak ránk várt teljes komfortfokozatával nagy csodálkozást váltott ki a már nem fiatal útitársaink körében. Az egyébként is szűk vagon belseje a karácsonyi díszítés miatt felére zsugorodott, de nem bántuk. Tudtuk, hogy a vonat nem vár, ezért gyorsan körbe ültük a középen duruzsoló fatüzelésű kályhát és megkezdtük kalandos erdei vonatozásunkat.
Egyszer csak megjelent a vasutas mikulás és két krampusz, akik látványa tovább fokozta a eddig sem unalmas hangulatot. A krampuszok sem értették mért vagyunk annyira vidámak, mikor a kiosztott virgácsok egyike észrevétlenül a legcsúnyább krampusz farkára lett varázsolva, aki ezután önkéntelenül is kitakarította a vagonokat.
A kellemesen puha rácsos fapadokon zötykölődve tudtuk, hogy csodálatos téli táj vesz körül minket. Tudtuk, de nem láttuk a párás ablak miatt, ezért epedve vártuk, hogy a végállomáson majd milyen szép lesz. Szépen leszálltunk, de még levegőt sem vettünk, mikor szépen vissza is szálltunk és rögtön indultunk vissza. Nem nagyon hittem Józsi bácsinak, aki ezt előre megjósolta, de így lett.
Visszafelé is kellemes volt az utunk, mert a vagon átlaghőmérséklete biztosította számunkra a megszokott komfortérzést. Igaz, hogy a fejemről folyt az izzadság, de legalább a lábam lefagyott. Sokat gondolkoztam azon hogy tudnék fejen állva utazni, de semmi hasznos nem jutott az eszembe.
Miután megérkeztünk megpróbáltuk a rácsosra formálódott ülő felünket kivasalni és az elgémberedett tagjainkat kilazítani és boldogan vártuk a további programot, mert már az első is ilyen nagy élményt nyújtott, különösen a kies téli táj elvarázsolt látványa.
Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni és már is az Orczy-kertben található Mátra múzeumban találtuk magunkat, ahol szép lassan felengedett fagyos testrészeinket ápolva sok érdekes dolgot láttunk ami a Mátrában volt található régen és most.
Hamar elröppent a múzeumra szánt idő, bár a csapat szomjasabbik fele, már a mamutba is belekötött, hogy induljunk már Farkasmály helyőrségbe, mert ott borkóstolás volt beígérve, amitől legalább megjön az étvágyunk az ebédhez.
Igen hamar kihörpintettük a pincében található négy féle borocskát, mely többeknek lelki áldás volt és megcéloztuk a kiruccanásunk igazi célállomását Mátraházát.
Az üdülőben már kellemes környezetben jól beebédeltünk, majd átmentünk a számunkra lefoglalt presszóba és közösen értékeltük a mögöttünk lévő évet és megbeszéltük a további teendőket, természetesen folyamatosan apasztva a presszó folyékony tartalékait.
Célzottan kijelölt önkéntes túratársak emlékeztették a csapatot a lezajlott programokra, ki rövidebben, ki hosszabban, de újra felidéztük a kalandjainkat és a felejthetetlen eseményeket, amit mind együtt éltünk át az év során.
Kiosztásra kerültek a tesztlap eredményei él meglepődtünk, amikor a megelőző kirándulásról összeállított kérdőívet olyanok nyerték, akik akkor nem is voltak ott.
Megbeszéltük és eldöntöttük a 2013. év tervezett programjait, elegendő munkát adva szeretve tisztel csapatvezetőnk számára.
A végén kicsit meghatódva kívántunk egymásnak kellemes karácsonyt és sikeres programokat a következő évre.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy akik nem voltak velünk most azoknak is a csapat teljes nevében kívánjunk erre az évre egy kellemes karácsonyt és boldog új esztendőt.
A visszafelé vezető utazás hamar elmúlt és már a főváros határán folyamatosan deszantoltak a csapat tagjai, így a végállomásra alig maradunk a buszon, de aztán mi is leszálltunk. (a földre)