2012.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2012. év kiemelkedő eseményei
2012. április 13.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
PÁPA BÁZISREPÜLŐTÉR BEVÉTELE
Somló-hegy megmászása és levének kifacsarása
2012. április 13.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
PÁPA BÁZISREPÜLŐTÉR BEVÉTELE
Somló-hegy megmászása és levének kifacsarása
Kihasználva egyes tagjaink befolyását és aktivitását olyan programokat is szervezünk, ami hozzájuk, vagy munkájukhoz kötődik. Így született meg egy látogatás ötlete Pápára a Bázisrepülőtérre, ahol a a C-17 kódszámú hatalmas repülőt és annak kiszolgáló egységeit tekintettük meg. Tovább fejlesztve az ötletet tanult bandagazdánk további programot is kiötölt, amely egyrészt Pápa nevezetességeit, illetve a közeli Somló-hegy megismerését foglalta magába.
Az ötletet elhatározás és tett követte. Nem tudom, hogy akik a fővárosunkból indultak mikor keltek és mit tettek a buszon, de Tatára érkezve panaszkodtak, hogy már teljesen kiszáradtak, mert meg akartak minket várni a beöntéssel. Jól esett nekünk tataiaknak ez a szeretet és törődés.
A Budapest Tata közti távolság megtétele alatt Ocsó és a többiek felköszöntötték az aktuális születésnaposainkat is, akik alig töltötték be az 21-100 év közti éveiket.
Mikor már mindenki a buszon volt többen elindultak, hogy a megfelelő gyarmatáru kiosztásával köszöntsük egymást a kirándulás alkalmából, így aztán gyorsan és észrevétlenül megérkeztünk Pápa helyőrségbe, ahol türelmetlenül várt minket Veronika, aki vállalta, hogy a csapattal megismerteti a város fényeit és árnyait.
Tapasztalt utazók révén láttuk, hogy a főtér építésének befejezése után Pápa igazán vonzó, turistacsalogató város lesz, de most csak kerülgettük az építkezés helyeit. Két dolgot fedeztünk fel konkrétan. Az egyik az Eszterházy kastély, a másik a kékfestő múzeum. Bárkinek ajánlani tudjuk, aki ebbe a városba jár, mert igazán érdekes és látványos volt.
Dél körül, mikor megkondult többek gyomra és Fellner Jakab által épített kéttornyú templom harangja sietve buszra szálltunk és meg sem álltunk a Bázisrepülőtér étterméig, ahol mosolygós lánykák és marcona matrónák hamar kiszórták az ebédet.
(Ebéd előtt e sorok írója élete legnagyobb hibáját követte el. Fagyit vett egy fagyizónál és erről nem tájékoztatta kedvenc Marcsi nevű ismerősét, így évekre adósa maradt neki vállalva az örökös fagyira meghívó szerepét.)
Ebéd után meglátogattuk a reptéren kiállított cuccokat, ami miatt érdemes volt Pápára látogatni. A témáról feltett képek is magukért beszélnek. Egy biztos. Ilyen kurva nagy gépet nem sokan láttak. Érdekes volt a kiszolgáló eszközök látványa is, élmény volt a kutyás bemutató, na meg a kávé, amit megittam a büfé sátorban.
Rövid buszozás után következett a Somló hegy meghódítása. A csapat két részre oszlott. A bátrabbak és a sportosabbak a hosszú utat választották keresztül a hegyen, a sportot nem kedvelők és Jóska a rövidebb út mellett döntöttek. A cél mindkét csoportnak ugyanaz volt. Ede bácsi Öreg Holló pincéje. A kettes számú, tehát a lustább csapat érkezett először a pincéhez, mint később kiderül azért nem kis hegymászás után megtörve és megfáradva mindent elkövettek, hogy felzabálják Ede bácsi konyháját és kiszürcsöljék a pincéjét. Szerencsére a házigazda rendesen felkészült és nekünk, sportembereknek is maradt még elég anyag.
De mi is történt az egyes számú bátor, sportos, erőtől duzzadó, akadályokat nem ismerő csapat szerény tagjaival?
Elmondom.
E szerény sorok írója már néhány száz méter után látta, hogy nem hozott jó döntést. A másik csapattal kellett volna tartania. Erre a gondolatra mások is rájöttek csak kicsit később és a tengerszint feletti magasság növekedésével számuk egyre gyarapodott. Ronggyá izzadva nem éppen hegymászásra szánt báli ruhánkat egyszer csak egy tábla fogadott minket, amire rá volt írva, hogy felértünk a mennyekbe, amit rögtön el is hittünk. Szétnéztünk a hegy tetején, ami egyébként maga volt a csoda és azzal áltattuk magunkat, hogy ezért megérte felcaplatni ide. Kis pihenő után bevettük Somló várát is, majd megközelítettük Ede bácsi pincéjét és amit az első csapat nem tudott elpusztítani, annak rögtön nekiálltunk.
Kellemes itóka volt az EDE 70 feliratú picinyke hordóból kifacsart pálinka, amit többen, többször megcsapoltak.
Ede bá és neje többféle borral kínált minket, melyek igazán ízletes és zamatos ízeket kevertek nyelvünk hegyére. Ezt az is igazolja, hogy utána sorba kellett állni a pincében, hogy a hordók tartalmát átfejtsük különböző üvegekbe és magunkkal vigyük szűkösebb napokra.
A fárasztó túra, a pálesz és a borocska után egyszer csak a buszunknál kötöttünk ki és meg sem álltunk Tatáig csak egy rövid technikai szünet erejéig.
Tatán szomorú és érzelmes búcsú után útjára engedtük a többieket és elhatároztuk, hogy bárhova megyünk legközelebb, azt mindig Tatán keresztül oldjuk meg.
Szokásos, de mégis elismerő köszönet Ocsónak és segítőinek, Kucsma Bandinak és Ocsó nejének Zsuzsának a szervezésért.
Akinek kiegészíteni való kedve támad az a facebookra feltöltött képeknél megteheti....