2012.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2012. év kiemelkedő eseményei
2012. június 02-06.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
ERDÉLY
2012. június 02-06.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
ERDÉLY
Hát eltelt egy kis idő mire e sorok írója eljutott addig a pillanatig, hogy tollat fogott a kezébe (Klaviatúrát) és elkezdte a szösszenet, vagy inkább emlékeztető papírra (weblap) vetését.
Többek egybehangzó véleményének engedve a csapat tíz év óta tartó töretlen együttlétének jubileumaként megismétlésre került az első túra, ami természetesen Erdélyben volt. Az akkori résztvevők csekély számmal tudtak csak jele lenni e nagy eseményen, de legalább másoknak is megadatott az élmény.
Kedvenc túravezetőnk és a szervezésben részt vett kicsinyke csapat eléggé megijedt, hogy a nagy túrára esetleg túljelentkezés lesz, ezért többféle módon ki lett kérve a nagyérdemű véleménye és javaslata. A vége az lett, hogy néhány új túratársat is be kellett vonni, akik aztán már a túra végén úgy gondolták, hogy ebben a csapatban jobb, mint máshol.
Úgy kezdődött, hogy 02-án a megadott időre összeverbuválódtunk és azt a rengeteg csomagot és gyarmatárut begyömöszöltük a Csavargó Transz buszába nem kis riadalmat keltve a pilótában, aki bár tele pakolta a busz rekeszeit különféle sörökkel, de már a 2. nap kevésnek bizonyult. Szerintem nem is sejtette kikkel áll szemben (illetve ül háttal).
Az első nap alapvető célja volt, hogy eljussunk Tordaszentmiklósra, ahol az aznapi szállás volt, de útközben megnéztünk ezt, azt. Nagykárolynál álltunk meg először, hogy megnézzük a Károlyi kastélyt, amit uniós támogatásból felújítottak. A kastély és környezete kellemes felüdülést jelentett a csapatnak a néhány órás buszozás után. Itt Petőfi, Ady és természetesen a Károlyi család emlékeit frissítettük fel.
Buszra szállva máris repültünk az enyhén szólva archaikusnak nevezett műúton Érmindszent felé, ott megnéztük Ady szülőházát és a kúriát, ahol méltó emléket állítottak Ady Endrének.
Útban a szállás felé megálltunk Zilahon, Szilágy megy központjában, ahol fejet hajtottunk Wesselényi Miklós emléke előtt, megnéztünk a legnagyobb alapterületű református templomot a különleges hármas felosztásával. Megcsodáltuk Fadrusz János által alkotott és a város parkjában elhelyezett Wesselényi szobrot, ami a történelem viharát túlélve áll most is a talapzatán.
Nekirugaszkodtunk a Meszes hágón keresztül, majd leereszkedtünk a kalotaszeg vidékén és megérkeztünk Kolozsvárra, ahol természetesen a Mátyás király szoborcsoportját néztük meg. Az alkotás monumentális hatást keltve szinte rátámaszkodik a gótikus Szent-Mihály templomra. Középen uralkodó helyen áll Mátyás király lovas szobra és körülötte a négy történelmi alak, Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János, akik meghatározó szerepet töltöttek be a nagy királyunk életében.
Késő délután már a csapat zöme csak a vacsorára tudott gondolni, mindenkit az éhség gyötört. Ezért is, meg azért is mert a tervnek a része volt, elgurultunk Magyarfenesre és a terített asztalok láttán egy kicsit henderikáztunk, majd felfaltuk a Csáni Éva által üzemeltetett kis étterem minden tartalékát.
A vacsora után szétszórtuk a csapatot különböző családokhoz, ahol egy kiscsoportos esti beszélgetések után álomra hajtottuk fejünket. Reggelre egy kis pálinka szürcsölésével és közös ismerősök emlegetésével már kissé kómában indultunk tova.
Ügyelve arra, nehogy megülje a kis pocakunkat a bőséges reggeli a Hesdát patak mentén a csapat is áttörte a Tordai-hasadékot, természetesen visszafelé (a kijáraton mentünk be). A korai túra megrázkódtatásait túlélve, felüdülve hatoltunk be a sóbányába, ami egy idő után show-bánya lett, a sok lézengő látogatóval, a csónakázó tóval és a csillogó-villogó tárnáival. Közben hallgattuk Lovász Attila Levente tárnavezető énekét és előadásait.
Buszra szállva, elkerülve Marosvásárhelyt (mert tudtuk, hogy visszafelé nem kerülhetjük el) cammogtunk Székelyudvarhely fel, de útközben Korondon még szétnéztünk egy kicsit, ahol egyesek köcsögre fordították kis megtakarított pénzüket, ezzel is elegendő muníciót adva néhány furfangos észjárású túratársunknak és e sorok írójának is.
Tovább menve vetettünk egy pillantást a Kalonda-tetőn füstölgő boksákra és egy rövid időre megálltunk Farkaslakán, ahol fejet hajtottunk a két kocsányos tölgy alatt eltemetett székelyföldi atyánkfia, Tamási Áron emlékhelye előtt, melynek sírkövét Szervátiusz Tibor és Jenő andezitből faragta, rajta a felirattal:
„Törzsében székely volt, fia HunniánakHűséges szolgája bomlott századának.”
Estére megérkeztünk Székelyvarsára, ahol a csinos tulajdonosnő (a medveölő Horváth Zsuzsa) és családja köszöntőitallal várt minket úgy, hogy a küszöböt még át sem léptük már inni kellett. Ezután birtokba vettük a Csorgó-kő panziót és már az első este mély nyomokat hagytunk az étterem raktárkészletében.
Estére egy kis nosztalgiaműsorral emlékeztünk meg a 11 évvel ezelőtti kirándulásról. Újra meghallgattuk az akkor is nagy sikerrel fellépő Bokor Tünde dalait. Ő volt a székelyföl csalogánya, amiből azért a mai napig is maradt valami.
Késő este elfoglaltuk kajütjeinket és zengett a panzió a hortyogásoktól és az ágyak ütemes nyikorgásától.
Reggel, nehogy rosszul kezdődjön a nap többen elindultunk egy üveg hazai gyarmatáruval, mint húsvétkor szokás és beöntöttünk néhány kupica nedűt az torkunkba.
Rövid reggeli után alig vártuk, hogy felülhessünk kedvenc buszunkra és elindultunk aznapi első úti célunk felé, a Tolvajos tetőn keresztül Csíksomlyóra. A tetőn rövid időre megálltunk és emlékeztünk az ottani három kereszt évszámaira, majd legurulva a Hargitán megérkeztünk Csíksomlyóra.
Valamikor az 1400-as évek végén egy ferences szerzetes faragta azt a Mária szobrot, amely, most zarándokhely és sokak számára ad lelki vigaszt és üdvösséget.
Az emlékezés után elindultunk a Szermászó tetőn keresztül a Tatros völgyébe és megcéloztuk az ezeréves történelmi határnál található határkőt és a 30-as régi vámház romjait. Megérkezve felküzdöttük magunkat az 1626-ban Báthory Gábor által épített Rákóczi vár tetejére és telve hazafias érzelmekkel elénekeltük a Himnuszt.
Tovább buszozva visszafelé újra felmásztunk a Szermászó tetőre és elhagyva a Gyimes legelőit Megcéloztuk Marosfőt. Letérve a főútról áthaladtunk Csíkkarcfalván is ahol e sorok írójának szülei származtak és ismerkedtek meg egymással, ezzel is elősegítve, hogy világra jöhessen egy kiváló, nagyra hivatott és szerény ember, azaz én.
Keresztülsuhanva Gyergyószentmiklóson érintettük Pongrác tetőt (1285 m) és legurultunk a Gyilkos tóhoz, majd a Békás szoroshoz. A szorost szorosan egymás után, rettegve az ide-oda cikázó autóktól gyalog jártuk be, majd röviden megnéztük a tavat is, ami a maga módján egy csodálatos természeti látványosság. Eltelve a látványtól és az ámulattól buszra szálltunk és a Gyergyói havasokon és a Hargitán keresztül elindultunk a szálláshelyünkre, ahol vacsora és tábortűz várt minket.
A tűz és a csapolt sör varázsa miatt varázslatos népdalokat és katonadalokat énekeltünk, aminek minősége nagyot változott, mikor már mindenki elment aludni és a helyi székelyek is énekeltek egy kicsit.
Éjjel hortyogás és nyikorgás.
A 4. nap reggelén menet közben egy rövid megállással kis borvizet kóstoltunk és elmentünk Csíkszeredán és Tusnádfürdőn keresztül a Szent-Anna tóhoz, amit enyhe esőben csodáltunk meg fittyet hányva a medvékre és a csöpögő vízre. Ha már arra jártunk jó tüzérekhez méltóan betértünk Kézdivásárhelyre és tisztelegtünk Gábor Áron emléke előtt, majd megnéztük azt a több száz népviseletbe öltözött babát is, amit gyerekek késztettek valamikor.
Útba ejtettük Gelencét, ahol megnéztük az un. paraszt katedrálist, a felszegi római katolikus műemléktemplomot, ami a település látványossága. A templom szerepel az UNESCO nyilvántartásában is és freskói emléket állítanak Krisztusnak, de Szent László királyunk 1068-ban vívott kunok elleni győztes cserhalmi ütközetének is.
Minderről Ica néni beszélt nekünk, aki érdekes módon a templom harangozója is és Gobbi Hilda hercegnőnek tűnne mellette.
Útban hazafelé megálltunk Alsócsernáton és megtekintettük Haszmann Pál Néprajzi Múzeumot.
Itt eltelve a traktorok, kályhák és mindenféle lim-lom látványától meghallgattuk a tulajdonos (Végh Antal) lelkesítő beszédét a munka és az alkotás, valamint a vacsora kapcsolatáról. Átkelve a Nyerges-tetőn, szinte véletlenül álltunk meg az 1849. augusztus 01-i események tiszteletére emelt emlékműnél és a kopjafák rengetegében merengtünk egy darabig hallgatva a közelgő vihar dörgéseit.
(1849. augusztus 1-jén Tuzson János alezredes vezetése alatt 200 székely honvéd élethalálharcot vívott az osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A kisszámú székely hadsereg, önfeláldozó küzdelmük ellenére vereséget szenvedett az ellenségtől árulás következtében.)
Útközben felvettünk két táncos lábú testvérpárt, akik a vacsora után bemutatott néhány kalotaszegi táncot és a vállalkozó szellemű túratársakat meg is tanították néhány tánclépésre.
Éjjel hortyogás és nyikorgás.
Elérkezve az utolsó napunkhoz hazafelé repülés közben több helyen is megálltunk. Az első Székelyudvarhely volt, ahol az affináták nem kerültek elő a boltokból, de sebaj, majd iszunk mást.
Aztán Segesvár következett, ahol megrohamoztuk a várat egy kis séta erejéig.
Ide már nem tudott minket követni Korim Karcsi, mert előre nem láthatóan tervezett módon ismeretlen tettesek, vagy tettes által lelökésre lett ítélve a buszról. Ennek a nyomozása ugyan kitárgyalásra került jó sokat röhögve a dolgon, de végleges ítélet még nem született. Mindenesetre jobbulást kívánunk Karcsi bácsinak tiszta szívből.
Tovább gurulva Marosvásárhelyen álltunk meg egy rövid városnézésre. Megnéztük a Kultúra Palotáját és az ortodox templomot és bejártuk a város főterét.
Még nyújtózkodtunk néhányat menetközben, de már alig vártuk, hogy hazaérkezzünk,
Köszönet a szervezőknek:
- Ocsovai János
- Kertész József