2012.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2012. év kiemelkedő eseményei
2012. november 17.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Szent István Bazilika és Buda híres barlangjai
A HANGOK ÍZE
2012. november 17.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Szent István Bazilika és Buda híres barlangjai
A HANGOK ÍZE
Az összefoglalók bátor és egyben igen szerény írója ezen a kiránduláson nem vett részt az ő nagy sanálatjára. Helyette pálinkát szürcsölt régi barátaival, akikkel együtt pontosan 25 éve hagyta abba külföldi tanulmányait és tért meg kis, szeretve ölelő hazájába.
Irigyeltem is a csapatot és sokat gondoltam rájuk, hogy milyen jól érezhetik magukat, de az első néhány korty után már nem zavart ez a nyomasztó gondolat. További kóstolgatás után már úgy is megírtam volna e szösszenetet, hogy ott sem voltam, de sokkal jobb krónikást adott a sors, aki önként, dalolva és teljesen önkéntesen vállalta, hogy az utókor számára megörökíti e remek túrát és zenei élményekben gazdag kiruccanást.
Úgyhogy álljon itt kedvenc túratársunk, Tarján Tamás változtatás nélküli szösszenete és emlékeztetője mit is tett a fenti napon a Csavargó Csapat.
---------------------------
A pesti szmogtól nyomott ködön át őszi napsugarak ragyogták be a Szent István Bazilika lépcsőit, ahol kevéssel 11 óra előtt egy vidám társaság gyülekezett. Aki az idő tájt a Hercegprímás utcában járt-kelt, vagy épp a Szent István téren valamely hangulatos cukrászdában fogyasztotta szombat reggeli kávéját, könnyen figyelmes lehetett egy kedves kis hahotázó csapatra, a mi kis Csavargó csapatunkra.
Amíg a lépcsőkön várakoztunk idegenvezetőinkre, néhány gondoskodó sporttársunk – igazodva a természetjáró-szakosztály hagyományaihoz – „védőitallal” kínálta a többieket, mely igen hamar megalapozta az egész napos kirándulás kiváló hangulatát. A Bazilika látogatása során két csoportra kellett oszlanunk, mivel a termek és folyosók mérete nem tette volna lehetővé, hogy mindannyian egyszerre láthassuk ugyanazt. Természetesen már a csoportok elosztásánál T. Árpád sporttárssal felfigyeltünk némi diszkriminatív eljárásmódra, hiszen Andáék máris az élre kerültek, pedig még egyetlen kvíz kérdés sem hangzott el…
A csoportunk idegenvezető hölgye a bejárat előtt pár mondatban mutatta be a Hild József tervei szerint megkezdett, de Ybl Miklós javított tervei szerint befejezett csodálatos, és hatalmas épületet. Rendkívüli átéléssel, és lelkesedéssel mesélte a homlokzatot és a kupolát díszítő szobrok, szoborcsoportok jelentőségét, melyeket sajnos abból a közelségből nem tudtunk jól szemügyre venni. Az O. J. szakosztályvezető urat is magában foglaló (és ezzel mások számára is a csoportok közti hierarchiát egyértelműen fémjelző) „B” csoport a Bazilika Kincstárában kezdte meg körútját, ahol megtudhattuk, hogy az egyes kiállított tárgyak közül jó néhány a mai napig használatban van. A különböző kistermek értékes ereklyéket mutattak be; kelyheket, pásztorbotokat, füstölőt, díszes öltözékeket. A Kincstár egyik kiemelt szegletében Mindszenty József bíboros személyes tárgyai kerültek kiállításra. Folytatva utunkat a toronyba értünk, ahol körbejárva Budapest fantasztikus látképe tárult elénk. Talán a hirtelen lehűlő levegő, talán a félúttól megtett 154 lépcsőfok indokolttá tette további védőital elfogyasztását, melyet O. J. szakosztályvezető úr szigorú felügyelete mellett végezhetett csak a társaság. Sokaknak talán ez adhatott erőt lefelé a 306 lépcső leküzdésére. A templomtérbe érve pompás festmények, díszes szobrok, szoborcsoportok tárultak elénk, melyet a kupola lélegzetelállító mozaikjai koronáztak meg. A Bazilika fő részében Szent István király hatalmas szobra áll, a háttérben életének főbb jeleneteiből összeállított dombormű, felette pedig egy angyal, amint épp koronázni készül őt.
Mielőtt a Szent Jobb kápolnában megtekintettük volna a rejtélyes módon mumifikálódott Szent István jobbot, a nagyorgona hangjai csendültek fel, melyek Virág András orgonaművész közel negyedórás zenei csokrában hihetetlen erővel töltötték be a teret, így csillapítva szemünk, s fülünk „éhségét” egyaránt. Ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen „fogások” várnak érzékeinkre, mint a nap végén kiderült, ez csak az előétel volt.
Buszra szálltunk, ahol érdemes megjegyeznünk a szakosztályvezető úr figyelmességét, és a frissen szentelt „vizéből” kínálta a kedves sporttársakat, ezúttal jogszerűen a névsor végéről indulva. (Mint később kiderült ez egyfajta demo változata volt annak a palackozott, de meg nem szentelt víznek, melyből bizonyos ellentételezés fejében biztosítani tud az érdeklődőknek a következő kiránduláson.) A „TAT” természetesen ismét összeállt, és bár kvíz kérdéseket nem kellett megvitatni, az addig is megszokott hangulat garantált volt. Idő közben T. István sporttársunktól érkezett egy üzenet Frankfurtból a Csavargó Csapathoz jó utat kívánva.
A rövidke buszozásunk során telefonon közös énekléssel köszöntöttük Mák Gyuri sporttársunkat 60. születésnapja alkalmából, reméljük hogy a következő alkalommal személyesen is köszönthetünk.
A Pál-völgyi barlanghoz érve ki kávéval, ki hatalmas zsíros-deszkákkal, ki egyéb módon pótolta az addig elvesztett energiát. Egy kedves fiatal lány, Noémi vezette a Csavargókat körbe az évezredek óta alakuló hihetetlen képződmények között. A hirtelen szintkülönbségek, a meredek lépcsők igencsak próbára tették néhányunkat, de kitartóan teljesítette mindenki a kihívást.
A Szemlő-hegyi barlanghoz gyalogosan vonultunk át. A barlang rövid bemutatását követően ismét csak a fülünket kényeztethettük. Kray György és kedves felesége, Zsuzsanna a hangtálak használatának és jótékony hatásainak rejtelmeibe vezettek be minket. Mindenki kipróbálhatta a különböző méretű, alakú, hangú tálakat a barlang különböző pontjain, melyek igen érdekesen csengtek, amikor egyszerre 20-25 is szólt. A túra zárásaként „hangfürdőt” vehettünk egy előadás keretében, ahol a megismert hangtálak mellett a mély relaxációt előidéző gongok is megszólaltak. Néma csend ült a teremben, csak a tálak szóltak egy-egy nagy-gong kíséretében. A rezgések átjárták a csoportot, átjárták a testet éppúgy, mint a lelket. Majd minden sötét lett. A hangok lassan elcsendesedtek, a rezgések elültek. Nem hiányzott sem a kinti zaj, sem a fény, semmi. Vakon ülve egy barlang mélyén, teljes csendben egyetlen érzés járt bennem: „Jól laktam!”
Tarján Tomi
---------------------------------
A szerkesztő értékelése: *****
Tomi máskor is bevállalhat egy-egy szösszenetet.