2021.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Montenegró
2021.09.16-20.
Tengerparti csobbanás
Mottó:
„Crna
Gora jest malena al je hrabra i poštena”, Montenegró kicsi, de bátor és becsületes.
PROGRAM
1. Indulás: 2021.09.16. 03:00
2. Gyalogtúra: Igaló-Herceg Novi
3. Hajóval a Kotori Öbölben
4. Busszal a Kotori Öbölben
5. Hazautazás
Letöltés
2021. év szösszenetei
FOTÓALBUM
TOVÁBBI KÉPEK ÉS VIDEÓK A FACEBOOKON
Tünde videó képei a kirándulásról --- kattints ide.
Tünde képei Dubrovnyikról: --- Kattints ide.
További képek itt kerülnek megjelölésre.
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
Pontosan 16 hónapja voltunk egy többnapos
kiránduláson, ami jelesül egy csillagtúra volt Ausztria és Szlovákia közeli
helyein. Most bepótoltuk a kilométer hiányunkat és csak odafelé utaztunk a
buszon 15 órát.
Egyesek már akkor sejtették, hogy mindez
visszafelé sem lesz rövidebb. A sejtés bevált.
De ne szaporítsuk a felesleges
szócunamit csapjunk bele a hosszú idők óta szüneteltetett szösszenet írásába.
Montenegróba már háromszor akartunk
menni és végül csak sikerült. Ocsovai túratársunk és a Király Tours utazási
iroda kitartása meghozta a gyümölcsét az elgondolásunknak és végre megvalósult
a nagy álom. Egy biztos ilyen bődületesen messze még nem utazott a csapat.
A tervezett létszám többször is módosult
a felkészülés fázisában. Hol a Covid, hol a vakcina, hol egyéb nem látható akadály
miatt a végére 37 fő maradt és ehhez csatlakozott még Miskolcról 6 fő. Persze
ott volt még a két pilóta és maga Jolanta, aki már többször bizonyította a
rátermettségét a csapat előtt például Lengyelországban.
A megszokott indulásunknál egy kicsit
korábban 3:00-kor indultunk, ami egyeseknek, különösen a vidékről indulóknak
olyan korai ébredést eredményezett, hogy a lefekvés előtt már felkeltek.
Így aztán az elején hiába tértünk rá az
autópályára mindenki szunyókált egészen az első pihenőig. Onnantól a pihenők és
beöntések száma visszazökkent a megszokott kerékvágásba csak szám szerint
kicsit több lett belőle, hiszen este hatig volt mit beosztani.
Az út során előkerültek a tesztlapok,
majd Ocsovai túratársunk rendesen meglepte a csapatot a sok lexikont igénylő
kérdésével, de mi élveztük a játékot. Csak azt nem értettem miért nem kérdezte
meg ki született Tapolcán. Az oda-vissza tartó út során összesen négy tesztet
oldottunk meg és csodák csodája mindig az nyert, aki szokott.
Az első hosszabb pihenő után a jobb
hátsó kerék is pihenőre tért és elkezdett hangosan kattogni, zörögni. Mint
később kiderül csak néhány kerékcsavar adta meg magát, ennek ellenére a tat
személyzete egy jó darabig a fülükre támaszkodva utazott.
Estére érkeztünk Igalo helyőrségbe, ahol
elfoglaltuk a szállást a Vojvodinára keresztelt szálloda harlemi negyedében. A szállás biztosította a négy éjszaka
felhőtlen és nem éppen csendes pihenését, valamint reggelit és vacsorát, amire
egy szavunk sem lehetett.
Összességében csak egy incidensünk volt, – valószínűleg az előző esti vihar miatt – kettő családot elöntött a
visszafolyó szennyvíz (ejtsd szar), ezért költözniük kellett. Később megint
költöztek néhányan, mert a vizet is elzárták. Kicsit irigyeltük őket, mert
mindig frissen vetett ágy és tiszta törölköző volt a jutalmuk.
Másnap kezdődött az előre
megtervezett programunk, ami egy kellemes gyaloglás volt a szomszéd Herceg Novi
településre. (Mondjuk nem is igen vágytunk buszra szállni.)
Herceg Novi településen található erődöt még annak idején I. István alapította. később – a XV. században – jöttek a törökök, majd a Velencei Köztársaság része lett. Mikor a velencei birodalom is megadta magát jöttek az oroszok, később a horvátok. A montenegrói emberek mielőtt visszaszerezték volna a települést megjelent az osztrák-magyar monarchia. Ahogy a monarchia kivonult jöttek a szerbek, majd Jugoszlávia része lett. A település 1991-ben lett végül is Montenegró része.
Délután szabadidőt kaptunk. Tudtunk
fürdeni a tengerben, betértünk egy-két becsületsüllyesztőbe és így töltöttük a
drága időnket. Egyesek a következő napra gondolva beszerezték a kötelező
matrózsapkát, hogy ne tévesszenek össze holmi szárazföldi turistával.
Következő napon hajóra szálltunk és
felfedeztük a Kotori öböl szépségeit a vízről. Denovici kikötőből indult a hajónk,
ahova a busz még elvitt minket és utána ment új kerékcsavarokat vételezni.
Reménykedtünk benne, hogy a látszatra
elég kicsi bárka elbírja azt a néhány túlsúlyos tengerészt, akik felszálltak.
Hamar barátságot kötöttünk a pálinkaosztogató helyi almatrózzal és szájtátva
hallgattuk Lajos (tengeri idegenvezető és világpolgár) szavait. Lajos
hét ország állampolgára volt, úgy, hogy nem is költözött sehova.
Az öböl legtávolabbi csücskét megcélozva
érkeztünk Kotorba. Kotor az UNESCO világörökség részét képezi. Itt egy órás
városnézés Lajos vezetésével, majd egy kis szabadidő, amit legtöbben valami
hangulatjavító objektumban töltöttek.
Kotor település régi mediterrán kikötője és az azt körülölelő – a szerb Nemanjić-dinasztia által épített városfal még mindig jó állapotban van és az UNESCO védelmét élvezi. 1420 és 1797 között Kotor és környéke a Velencei Köztársaság uralma alatt ált és a velencei hatás még ma is érződik. A Kotori-öböl a szárazföldbe legmélyebben benyúló öböl az Adriai tengeren, amiért is Európa legdélibb fjordjának nevezik, bár ténylegesen egy a tenger által elöntött folyamvölgy).
Visszafelé az első kikötőben vételeztünk
egy kis ebédrevalót, amit a családi vállalkozás keretében az asszonyok
szállítottak a hajóra. Egy kis pálinka után hamar kitunkoltuk a tányérokat és
már hajóztunk is tovább.
Egyesek a hajó orrában Titanicot
játszottak, szerencsére nem volt jéghegy.
Miután kikötöttünk a busz már várt ránk
teljesen új kerékcsavarokkal. A szállásra érve ismét mindenki azzal
foglalkozott, amivel akart. Egyesek elővették a kártyát és azzal játszottak,
mások mással játszottak.
Elérkezett a negyedik nap, aminek a mottója az volt, hogy
újra a buszra. Buszkirándulás volt. Az öböl legkeskenyebb pontján cikázottegy
pár komp. olyanok voltak, mint a jojó. Az egyik sikeresen átvitte a buszunkat
(velünk együtt) a tulsó partra és mentünk felfelé egyre csak felfelé. Mikor már
majdnem felértünk még mindig mentünk egy kicsit felfelé. Olyan magasra mentünk,
hogy csuda. El is érkeztünk Cetinjébe, ami egykor főváros is volt.
Egy kis pillanatra a felfelé menetet
megszakítva megálltunk a szakadék szélén és megtekintettük a kilátást egy
kilátón.
Cetinje: A török időkben ide menekült az országnak nevet adó Crnojevic feudális birtokos család egyik leszármazottja, Ivan Crnojevic a Shkodrai-tó melletti várából. 1484-ben ő emeltette a híres Cetinje kolostort. Itt székeltek évszázadokon keresztül a montenegrói püspök-uralkodók, a vladikák. Ez volt a nemzeti kultúra központja évszázadokon keresztül. Cetinje 1885-től 1918-ig fejedelmi, majd királyi székhely volt. Ma műemlék és iskolaváros. Műemlék épületei a régi erőd hegye az Orlov-Krs alatti úgynevezett kormányzónegyedben találhatók. Itt épült fel az 1450-ben épített Vlaska crkvát, a királyi palotát is, mely egy pirosra festett, erkélyes-timpanonos klasszicista épület, fehér gipszdíszekkel. A palota ma múzeum. A Cetinje kolostor terméskő épületének árkádos folyosóit a montenegrói püspök-uralkodók síremlékei díszítik, akiket ide helyeztek örök nyugalomra.
Egy rövid fagyizás után a helyi hölgyek
bájait megtekintve elindultunk visszafelé, egészen Budva helyőrségig, ahol egy
rövid városnézés és szabad program után már indultunk is vissza a szállásunkra,
ami még igen messze volt.
Budva egy kicsiny félszigeten fekszik és a kulturális örökség bölcsője. Keskeny utcák keresztezik egymást, kis terekkel és híres épületekkel, mint például a Szentháromság-templom, ami helyet ad Stjepan Mitrov Ljubisa író síremlékének, vagy a Sv. Ivan, Sv. Bogorodica és Sv. Sava-templomok. Nyaranként e hely kulturális központtá válik, s helyet ad számos színházi előadásnak, rendezvénynek. Stari Gradban számos kiállítást tekinthet meg az idelátogató. A Stanjevici, Podostrog, Rezevici i Gradiste-kolostorok fontos történelmi emlékei Budvának. Tengerpartja 21 km hosszú 17 stranddal
Alig vártuk az ötödik napot, amely a hazautazás napja
volt. Újra buszra szálltunk és akárhogy ütöttük be a koordinátákat a Waze
programba, mindig az jött ki, hogy legalább annyit utazunk a buszon görnyedve,
mint idefelé.
A bepakolás után egy rövid vásárlás egy
üres boltban, majd tovább Dubrovnyik, azaz Ragúza irányába.
A határon átkelve egy kis tornára
késztetett minket egy lusta határőr és gyalog kellett átmenni a limes vonalon,
de jól kitoltunk vele, mert átmentünk.
Ragúza olyan volt. mint amit vártunk.
Rengeteg és mindenféle ember hemzsegett az óvárosban. Egy rövid
idegenvezetéssel tettünk egy kis sétát. Érdekesség volt, hogy 10 évvel ezelőtti
hölgy volt megint, aki mesélt nekünk a település történetéről és épületeiről.
A déli órákba összgyűltünk, mint
Boboriéknál a szállodai szennyvíz és elindultunk a nagy hazafelé vezető útra.
Jó sokáig kanyarogtunk, mignem kiértünk az autópályára. Elalvás ellen egy kis
tesztkérdés, amit sikeresen megoldottunk, de már mint említettem az eredmény a
papírforma alapján le volt zsírozva.
A végére már alig vártuk az érkezést és
a vidékiek autóba szállva húztak haza, mint a vadlibák.
Olyan gyorsan pakoltunk és széledtünk
szét, hogy szinte elbúcsúzásra sem jutott idő. Most bepótolom. Mindenkinek
kellemes pihenést és élményfeldolgozást kívánok.
Köszönjük a szervezést Ocsovai túratársunknak és a Király Tours főnökének, Jolantának az
utat és az élményeket.
