2021.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
TATA város szépségei
A Csavargó Csapat újraindítása
(2020.06.20.)
Mottó:
"Újraindulunk, mint a Windows"
Letöltés / 2021. év szösszenetei
PROGRAM
FOTÓALBUM
1. Beérkezés: 09.30-ig
2. 09.45 Megnyitó
3. 11.00 – 12.15
Tatai városnézés a Happy Train – helyi kis vonattal
4. 12.30 – 14.00 Étkezés: a Tatai Edzőtáborban a büfé előtti réten.
5. 14:00-16.00 Közösségi programok az edzőtáborban
„A” Program: Teke verseny„B” program: Nordic Walking túra, séta Cseke-tó körül
6. 16.00-kor: Elköszönés és indulás haza.
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
Tata város szépségei
A Csavargó Csapat újra indítása
(2021.06.20.)
Mottó:
„Újra indulunk, mint a Windows"
A 2020. februári szokásos síelést leszámítva a Csavargó Csapatunk 2019 december 08-án jött össze legutóbb, ami valamivel több, mint másfél év. Ennek oka az a fránya vírus, ami pont így néz ki:
Hát akkor álljon itt egy szokásos szösszenet, ami majd évtizedek múlva kap majd jelentős szerepet az utódok és a történetírók számára, hiszen fiatalok, tiétek a jövő. (Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz).
A tervezés során több ötlet is felmerült, hogy hol is legyen a nagy találkozás és a végső döntés Tatára esett, pedig már itt voltunk többször is. Mondjuk a nagy meleg nem volt betervezve. Nem akartunk egy feszített, programokkal zsúfolt találkozást, ami utólag értékelve be is jött.
Négy fő részre osztottuk az eseményeket. Beérkezés csacsogás, majd értékelés – kisvonatozás a Happy Train cég jóvoltából – Ebéd (egy kis ejtőzés) – szabadidőprogram (kirándulás és sport).
Szokás szerint – mivel a csapat többsége egész életében a pontosságra volt nevelve – néhány későn érkezőt leszámítva a megbeszélt időre összeállt a csapat. A késők mindig mondtak valami indokot, amit vagy elhittünk, vagy nem, de nem zavart senkit, mert volt időnk bőven. Az üdvözléshez és az elmúlt online tevékenységünk értékeléséhez még hangosítást is prezentáltunk, de aztán nem volt rá szükség, mert Ocsó túlkiabálta a minket körülölelő nyári csendet.
Megemlékeztünk Lenky Katikáról, aki sajnos közel egy éve hagyott itt minket. Katika velünk volt.
Kiemelten megemlítettük és megajándékoztuk azokat a túratársakat, akik a vírus elleni tevékenység során komoly feladatokat vállaltak és végeztek a közösség érdekében akár a munkájukkal összefüggésben, akár csak úgy önszorgalomból.
Aki követte az úgynevezett online tevékenységünket, tudja, hogy hat témában indítottunk teszteket és egyéb ismeretbővítő és vicces játékokat. Ennek az eredményhirdetését is megtartottuk. Minden díjazott és minden résztvevő nyertes volt valamilyen ajándék erejéig. A névsor és az eredménylista a csapat honlapján a 2020. évi Korona rovatban megtalálható és letölthető (ITT…).
Nem feledkeztünk meg a körülöttünk ugrándozó aprónépekről sem (akiké a jövő) és ők sem maradtak ki a jóból.
Az értékelések végén Kertész József (Józsi bá’, a Csapat örökös taja és túravezetője) is üdvözölt minket, amiről az utókornak is készült felvétel és itt megtekinthető: VIDEO
Többen elmorzsoltak egy-két könnycseppet is. Józsi bá, nagyon szépen köszönjük.
Csak egy kicsit várakoztunk és megérkezett a kisvonat, aminek az útvonalát egy kicsit módosítani kellett, mert Tata tele volt programokkal a nagy meleg ellenére. Az Angol-parkban sokadalom volt, az Építők parkjában pedig strandröplabda országos bajnokság.
Miután mindenkit felültettünk a szellős kocsikra e sorok jeles írója, gondolva, hogy milyen jó lesz neki a mozdonyba kászálódott fel és átvette a mozdonyparancsnok szerepét. Később rájött, hogy ez nem volt teljesen jó ötlet. A várt klíma nem működött. Nem baj, gondoltam, majd amíg döcögünk a város felé, mintegy botcsinált idegenvezető hosszasan beszéltem a mikrofonba, ami – csak később derült ki – nem is működött. Kicsit rosszallóan néztem a szénporos mozdonyvezetőre, akinek a szeme se rebbent.
Így hát a rövidített út miatt a Kálvária alá érkezve behúztam a vészféket és szabadjára engedtük a mindig magasra vágyó túratársakat, akik kihasználva az alkalmat fel is másztak a függőleges sziklákon a felújított Kálváriát és a szép kilátást megcsodálni. Vonatfüttyel jeleztük, hogy már itt az ideje a visszatérésnek, de azt még a lent maradók sem hallották, pedig nem is volt mindenki tüzér valamikor.
Visszafelé keresztülpöfögtünk a város nevezetességein szétkergetve a sétafikáló kirándulókat és éppen egy óra vonatozás után a végállomásra érkeztünk.
Egy rövid kézmosás és egyeseknél szájöblögetés után már várt minket Gyuri által elkészített csülkös babgulyás. Nincs is jobb, mint 33-35 fokban forró csülkös babgulyást kanalazni, amit egy kis pirospaprikával fel is tuningoltunk. Hamar kikanalaztuk a bogrács tartalmát és egy rövid ejtőzés után – mégis csak egy túracsapatról van szó – többen fogták a túrabotot és Katika és Marika irányításával gyalog megkerülték a Cseke tavat, minden látnivalót megnézve.
Természetesen voltak olyanok is, akik a kemény férfias sportot választották és nekiálltak tekézni. Ilyenből csak három fő akadt. A kis háziversenyt Erzsike nyerte meg, lemosva a tekepályáról e sorok szerény szerzőjét és a saját férjét Lajost. Kicsit szégyenkezve mentünk ki az árnyékos fa alá, ahol a csapat zöme töltötte a szabadidejét sörökkel és üdítőkkel a kezükben. Nem tartott sokáig Erzsike éltetése és a megvert fiúk alázása, majd folytattuk a szabadidő hasznos eltöltését egész addig, amíg a sétáló különítmény beszédelgett a hűs árnyékos fa alá.
Egy darabig még nyaldostuk a sebeinket, majd elköszöntünk egymástól. Józsi bá ismét elmondott egy szép Áprily verset és pontosítottuk a következő, valószínűleg pilisi programunkat.
Jól éreztük magunkat, végre újra együtt a csapat.
Újra beindultunk.
