03.31. Gerecse

2019.

PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK

A GERECSE szíve

Tatabánya, Kő hegy, Szelim barlang, Turul

Mottó:
„Banerium quoque regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae hungarice turul dicitur, in capite cum corona.

Letöltés / 2019. év szösszenetei

PROGRAM

FOTÓALBUM

08:00 Indulás, majd érkezés
09:30 Tavaszi túra

Gerecse Kapuja; tanösvény; Turul; Szelim; Ranzinger;

13:00 Érkezés, majd étkezés az Edzőtáborba (Tata)
14:00 délutáni program

- Családi, Baráti Társaságok részére - teke
- Nyughatatlanoknak részére - Nordic Walking a Cseke-tó körül
- Makk egészségeseknek sör

17.30-kor indulás vissza

BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET

Végre tavasz lett. Eső nem esett, az idő kellemes és napsütéses volt.

Idei első közös kirándulásunk a Gerecse szívébe vezetett, Tatabányára. Nem is olyan régen épült a Gerecse Kapuja látogató központ, ezzel együtt elkészült egy sétány, kicsit parkosítottak és így egy igen népszerű kirándulóhely lett a Tatabánya mellett emelkedő 369 m magas Csúcsos hegy.

Szűkre szabott parkoló miatt egyeseknek – akik későn érkeznek – egy rendes gyalogos kirándulással kezdődhet a napjuk, mire felérnek a látnivalókig. De mi éberek voltunk és időben lecsaptunk a még üres parkolóhelyekre.

A csapat egyik fele a szokásos módon busszal érkezett, melyet a mi gyulánk vezetett. Ismerve a csapatot biztos előkerült már néhány flaska, mire kiértek az autópályára, de ezt úgy is letagadják.

Kimondottan sokan érkeztek autóval, vagy vonattal, hiszen pont útba esett a túra helye. Csak egy, azaz egy fő Vali néni gondolta úgy, hogy gyalog közelíti meg a találkozóhelyet, a Turul parkolót. Ezért már jó korán elindult, de időben odaért és fogadta a hitetlen túratársak csodálatát és üdvözletét.

A tervezett időre mindenki összejött gyalog, vonattal, autóval és busszal és gyorsan megköszöntöttük a születésnapos túratársainkat, újabb flaskák feláldozásával.

A rövid ünnepség után engem előre küldtek, hogy mutassam az utat a Ranzinger Vincéről elnevezett sétányon a szintén róla elnevezett kilátó felé, ami már a Kő-hegyen volt.

Ranzinger Vincéről tudni kell, hogy egy kiváló bányászmérnök volt. Osztrák származású, aki az oklevelét 1882-ben szerezte. Jelentős érdemeket szerzett az esztergomi, de különösen a tatai szénmedence kifejlesztésében. Magyarországon elsőként vezette be az iszaptömedékelést a vastag szénrétegek lefejtéséhez. A kilátó eredetileg az úgynevezett XII-es akna felvonójából alakították ki, magassága 30 m

A csapat hosszan elnyúló menetet kialakítva (elől én) lassú, de kitartó tempóban sétált el a kilátóig. A kilátó elég masszív szerkezetnek tűnt, úgyhogy egyes túratársak vették a bátorságot és felmásztak rá. Cirka 30 m-es magasságból viszont gyönyörű látkép tárult a pihegő turisták szeme elé.

Az enyhe emelkedő és a növekvő hőmérséklet miatt gyöngyöző homlokunk szárítása érdekében megcéloztuk a Szelim barlangot, vagy egyesek szerint lyukat. A séta már lefelé, egy árnyat adó rejtekerdőben vezetett egészen a barlangig, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy holmi filmfelvétel miatt nem lehet bemenni. Így aztán csak fényképeken tudtuk élvezni a barlang látványát.

Amit a Szelim barlangról tudni kell: A Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez sok középkori történet fűződik. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A kő-hegy peremén, a Kő-hegy meredek, nyugati oldalának a sziklafalában található. Tengerszint feletti magassága 289 méter. Négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. A barlang egy 45 méter hosszú, eleinte 25–27 méter széles, beljebb 10–12 méter széles, néhány helyen 12–14 méter magas, nyugat–kelet irányban elnyúló teremből áll. A terem teteje két helyen nyílik a felszínre.

Többen egy kicsit mérgesek voltak, mert hiszen ezért jöttünk ide. De nem sokáig bosszankodtunk. Onnan már egy pár perc és odaértünk a Turul szoborhoz, ami tényleg egy impozáns látvány közelről.

Amit a Turul szoborról tudni illik: Európa legnagyobb bronzmadara. Kiterjesztett szárnya 14 méter, karmaiban az Árpád-kard 14 méter hosszú. A szobor Árpád honfoglaló magyarjainak a bánhidai síkon 907-ben Szvatopluk morva fejedelem fölött aratott győzelmére emlékeztet. Érdekesség, hogy az 1896-os Milleniumi ünnepségek idején épült 7 kiemelt jelentőségű emlékmű egyike. Készítője Donáth Gyula. Ő készítette a budapesti Várnegyedben található 6 m magas turul-szobrot is 1905-ben.

Egy kis pihenőt tartva korgó gyomrunk erőteljes hívására elindultunk a tatai tekepályára, ahol már finom csülkös babgulyással várt minket Gyuri, a babgulyások mestere.

Igen kellemes környezetben, kint a réten a ház előtt terítettek meg nekünk. A meghirdetett pogácsa és sütisütő mozgalomban részt vevők hamar kipakolták a hozott elemózsiát, így aztán még a gulyás előtt hatalmas pusztítást vittünk véghez a hozott anyagból. Szerencsére annyira nem laktunk jól, hogy ne legyen helye a csülöknek.

Rövidesen a kis füves területet enyhén büfögő és emésztő túratárs pihenő teste lepte el, mint a mezőt a pipacsok.

Többen már megbánták, hogy a következő alternatív programok közül miért is a Cseke-tó körüli sétát választották, de az adott szó kötelez. Egy rövid szieszta után a gyalogolni vágyok és nem is annyira vágyók elindultak Marika vezetésével a tó körül.

A kicsit lustábbak, de előrelátók gyorsan megszervezték a tekeversenyt és elkezdtük gurítani a golyókat.

Kisebb csoportokra osztva mind a 4 pályát megszálltuk. Egy hármas csoport komoly versenyszellemmel megáldva hatalmas küzdelmet folytatott.

A szavakkal.

Ugyanis Tarján és Mócsai túratárs meg sem tudta közelíteni az általam nyújtott teljesítményt, amit az sem tudott beárnyékolni, hogy rám fogták, hogy nekem Gyuri döntögeti a bábukat, valami gombokat nyomogatva. Igaz nekem akkor is dőltek a babák, amikor még el sem dobtam a golyót, de ez csak a véletlenek egybeesése volt. A tudást nem lehetett letagadni. Még menet közben kitalálták, hogy a verseny az a budapestiek (ők) és a vidékiek (én) között zajlik, így ők egyenesen összeadták a pontjaikat és ezt állították szembe a vidékiek pontjával. Nem mondom, hogy elfogadtam az eredményt, de annyi fenyegetést kaptam, hogy meg kellett hajolnom a „nagyobb tudás” előtt.

Egyszer csak egy elcsigázott csapat érkezett meg a Cseke-tó felől, akiken látszott, hogy Marika meghajtotta őket, mint Singer a varrógépet.

A tekézők sem voltak nagyon fittek, mert már izomlázuk volt, így aztán már sok minden nem történt.

Eljött a búcsú ideje és a csapat szomorúan köszönt el egymástól.

A busz még megvárta a vonatot éppen lekéső Irmát, így teljes létszámmal mindenki elindult haza, hogy kipihenje az kiváló tavaszi kirándulás fáradalmait.

Úton hazafelé már mindenki a következő közös kirándulásra gondolt.

Köszönjük a szervezést, jó volt.

03.31. Gerecse - TTT Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.