2015.02.21 - Budapest - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Tarján István szervező írta
Ahogy Jani is írta, idén is lesz program az  idegenvezetői napokon. Három eseményre jelentkeztem/tünk. Szombaton  14:30-kor hajóznánk egyet. (Figyelem! Pénzes! 500 Ft/fő) 20 főre  foglaltam. Vasárnap 10-re lenne egy buszos buli 16 főre foglalva. Ami  függőben van az egy szintén vasárnap 10-kor induló, a zsidó kultúrát  bemutató túra, amire még nem kaptam választ. 15 főre kértem lehetőséget.

Kérem, hogy legkésőbb jövő hét szerdáig jelezzen  aki jönne. Amint a visszajelzést megkapom a 3. programról, közzé teszem.
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. február 21-22.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek

Idegenvezetők Világnapja
BUDAPEST

Végre kezd beérni az a hatalmas munka, hogy a szösszenetek, emlékeztetők megfogalmazására más, nagyra becsült túratársak is  kaphatók legyenek.
Így készült el az alábbi szösszenet is  Tarján Pisti Tisztaszívű túratársunk tollából az utókorra tekintettel.
A fogalmazvány változtatás nélkül itt olvasható:
-----------------------------------------------------------------------------

Szösz a neten, azaz szösszenet a 2015 évi Idegenvezetők Világnapja általunk látogatott programjai apro póján.

Némely megátalkodott túratárssal ellentétben – tudnék neveket mondani – rendszeres olvasója vagyok a Méltóságos Elnök Úr által karban-, és még ki tudja miben tartott TTT honlapnak. Innen tudtam meg, hogy a nagykorú O.J. társszervezője vagyok az Idegenvezetők Világnapja rendezvényeinek látogatatása ügyében. Átláttam a feladatot, feltettem a lábam a kanapéra, azonnal kinyitottam egy sört, mivel világossá vált, hogy az ég adta világon semmit nem kell csinálnom.

Majd történt, hogy egy szépnek induló februári estén mobilom hívást jelzett, fentebb nevezett személy nevét kiírva. Rögtön a szívemhez nyúltam, de kiderült, már későn. Pedig jó ötletnek tűnt. A mi kedvenc szakosztályvezetőnk elárulta, hogy néhány nappal korábban nem csak Ő, de többen is ugyanezt tették, csak éppen mindenki az ő szívéhez nyúlt, és nem a sajátjához.

Ez úton is kívánok jobbulást!

A kialakult helyzetben egyértelművé vált, hogy társszervezőből előre léptem a ranglétrán fő- és egyetlen szervezővé. Mentorommal megbeszéltük, hogy a hajós, illetve a buszos kirándulásokra mindenképpen jó lenne helyet szerezni, a többi opcionális. Nosza, belevágtam a dologba. Kisebb kanyarok után tényleg csak ez a két program maradt, a többiről lemaradtunk.

Rövid egyeztetést, köröztetést, le- és bejelentkezéseket követően mindkét alkalomra 4-4 fő jelentkezett rajtunk/tam kívül. A többiek ügyében tárgyalást kezdeményezek a Tiszta Szívű és Lelkű Koncepciós Per Bizottságnál. A gyanusítotti listáról leiratkozni kizárólag az Elnök Úrhoz – a Bizottság tagjain keresztül – felterjesztett korrupciós ajándékokkal (mindenek előtt jövedéki termékekkel) lehet, amit a következő kirándulásokon tehetnek meg az érintettek. Soroltassék fel a részvevők nevei dicső utókor számára.

Hajósok:
Esküdték, Korimék, Tarjánék (Panka és én)

Buszosok:
Ismét Esküdték, Mócsaiék, Tarján ék nélkül.

Nem estem kétségbe. Még jó, hogy vannak szakosztályon kívüli ismerősök is. Így aztán fel is duzzadtunk 15, illetve 12 főre. Ezáltal lett a kisebbségből többség, de ezt ne értse félre senki!!!

A hajókirándulásról röviden annyit, hogy hajókáztunk egy órácskát, és közben egy szakavatott idegenvezető elmondta mindazt, amit a parton látható, vagy valaha látható épületekről tudni kell és érdemes. Nem volt uncsi, de nem is csigázott fel. A buszon viszont egy rendkívül jól anekdotázó és nótázó hölgy volt a kalauzunk. Igaz, a „Régi mániám …” kezdetű dalt ő még a „végig hajtani a Stefánián” szöveggel énekelte, pedig mi egy másik verziót is ismertünk, amely a XX. század első felében volt itthon népszerű, és állítólag ma is van rá igény.

A másfél órás út alatt bejártuk a belvárost, a Városligetet, a várat és a Citadellát. (Fő vonalakban.) Idegenvezetőnk érdekességképpen elmondta, hogy a Rákóczi út miért olyan, mint az élet, hogy Sissi kit nevezett belga tehénnek, miért Tattersall a volt lovarda, mitől EMKE az EMKE, hol van Millenáris Sportpálya és miért nem a Millenárison, hogy bár kézzel nem érhetett hozzá, mégis hogyan verte bele Ferenc József…. (az ezüst szegecset a róla elnevezett hídba), mit neveznek Budán sörnyitónak, mi az összefüggés a Városligeti Műjégpálya és az Országos Mentőszolgálat között, ki és milyen célból építtette a mai tiszti házat a Stefánián, miért omlott be anno a Szent István Bazilika kupolája, hányszor tolták arrébb a Baross szobrot, hol volt a legtöbb utcalány a XVIII-XIX század között. Csak hogy a kultúrtörténeti és építészet szempontból legfontosabbakat említsem.

Örömmel tájékoztatom a tagtársakat, hogy az általam meghívott külsősök mindkét alkalommal a taton foglaltak helyet, és nagyjából úgy is viselkedtek, mintha rendes tagok lennének, csak a rövidet méretezték rövidre.

Összességében jó kis kirándulások voltak.

Janinak pedig ez úton is kívánok minden jót.

Tiszta szívű és lelkű Tarján István
--------------------------------------------------------------------------------------------------------


Kirándulás hajóval és busszal


2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz