2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. június 15-18.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
2015. június 15-18.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Fotók: Video:
LENGYELORSZÁG
SZILÉZIA GYÖNGYE-WROCLAW ÉS KÖRNYÉKE
„Lengyel-magyar két jó barát,Együtt harcol s issza borát,Vitéz s bátor mindkettője,Áldás szálljon mindkettőre.”
----------------------------------------------------------------------------------
Hosszú szervezés után végre eljött az éves 4 napos kirándulásunk kezdete. Az eredeti létszámhoz viszonyítva kicsit megfogyva foglaltuk el Piri Transz Setra S 516 típusú, minden igényt kielégítő buszát és a hátsó fertályon akár focizhattunk is volna, de inkább ittunk.
… Egymás szavait.
Kivételesen egy profi túravezetőnk is lett (Ocsó után az első) Király Jolanta, aki a Király Tours vezetője és mindenese, de nem utolsó sorban Wroclávban született, ahova éppen tartottunk.
Az indulás után elsuhantunk e jeles író lakhelye mellett, majd Győr helyőrségben felszedtük Bobori uramékat és suhantunk tova.
Addig-addig beszélgettünk és anekdotáztunk, amíg egyszer csak elérkeztünk Klodzko városába, ahol kinyújtottuk elgémberedett végtagjainkat és egyéb testrészeinket.
Egykellemes városi séta után becéloztuk Wroclávban található kiszemelt szállodánkat. A szállodát többszöri kísérletezéssel egy benzinkút és egy gyorsétterem elfoglalásával sikerült megközelíteni. Nem egy parkoló-barát szálloda volt, bár később kiderült, hogy vendég-barát sem volt.
Mindenki csodálkozására meghívtam a csapatot egy sörre, de egy csepp sem, annyi sem gurult le a torkunkon. A csapos kisleány mosolyogva küldött el minket a ….
Másnap a délelőtti időt Wroclávban töltöttük utcasaroktól utcasarokig andalogva és az új ismeretek magunkba szíva. Megnéztünk egy borzalmas magas toronyszerű valamit, aminek szerintem semmi értelme nincs, láttuk az új EB stadiont, a Kosciuszkó teret és sok minden mást is, de többször láttuk az arborétumot hol jobbról, hol balról, de mindig ott volt a rózsakert is.
A legszebb rész mindenesetre az óváros volt a maga utcáival és a Szent Mária-Magdaléna templommal.
A buszon megebédeltünk és kiruccantunk a szomszédos Swidnica helyőrségbe, ahol az UNESCO által is védett fából készült Béketemplomot jártuk be, majd átugrottunk Ksiazba és keresztül kasul bejártuk a XIII. században épült palota várat is.
Este a vacsora idején jól esett az a vörösbor, amit Pálos úr hozott magával és megosztotta a teljesen kiaszott túratársakkal. Köszönjük János.
Kora reggel elköszöntünk Wroclávtól, Jolanta szülővárosától és úgy gondoltuk, most már kirándulunk egy kicsit a sziklák és fák birodalmába. Így felmásztunk a buszunk segítségével a parkolóba, majd beindultunk a Kóbor Sziklák labirintusába. (A terület 850-900 m magasan fekszik és a Skalnik nyugati határát képezi)
Nem hittük volna, hogy közel a 60 éves átlagéletkorhoz csúszunk-mászunk a sziklahasadékokban jókat kacagva egymás szerencsétlenségén. Különös figyelmet szántunk a kissé testesebb túratársaink próbálkozásainknak reménykedve abban, hogy beszorulnak a sziklák közé. De nem szorultak be. Még Lajos sem.
Egy örök életre emlékezetes esemény zavarta meg a csendes és szerény túratársak nyugalmát a bújócskázás során, amikor egy szorult helyzetben Tündi néni felkiáltott:
- Apa! Mit csináljak a melleimmel?- Azt, amit és a tökömmel. Válaszolt rá Apa.
E rövid párbeszéd miatt többen rosszul lettek a röhögéstől és nem is a bevert fejüket fájlalták, hanem a hasukba költözött izomláz fájt a további kacajok nyomán.
A sziklatúra nem volt hosszú, de nagyon emlékezetes. Jó ötlet volt odamenni. Miután kiröhögtük magunkat és megnyílt a lefelé vezető út nem is hezitáltunk tovább, hanem elindultunk aranyat keresni, mert valaki azt mondta, hogy aranyér a medvecsapáson.
Medvecsapás nem volt, de az aranyérben nem vagyok biztos.
Az aranybányát hamar megtaláltuk, de az aranyat nem. Le is ereszkedtünk a bányába, ahol hallgattuk, amit kell, majd gyalogoltunk egy kicsit, hogy utána a bányavonattal visszamenjünk a kiindulási helyre.
Kiszabadítottuk a buszon felejtett és bezárt Iluskát, aki nagy unalmában keresztrejtvény fejtéssel szórakozott a nagy melegbe, ahelyett, hogy az arany fejtéssel foglalkozott volna. Miután megnyugodtunk, hogy nem kapott hőgutát kijelöltük az következő szállásunk helyét, Tychy-t és elindultunk oda.
Odaérve hamar megvacsoráztunk, még sört is adtak és elfoglaltuk a szobáinkat.
Teljesen random szerűen kiosztott szobák nem voltak egyformák, ezért csapatostul irigykedve jártuk be a szobákat és mindig a legnagyobbat kiáltottuk ki esti ivóparti helyszínéül, de végül az alig 50 éves házassági évfordulójuk alkalmából a nászutasoknak fenntartott lakosztályban elhelyezett Kati és Zsiga lakhelyén összejött a csapat és spontán megittuk a magmaradó gyarmatárut sokat kacagva Katika elbeszélésein és Zsiga szerénységén.
Ezúton is gratulálunk az aranylakodalomhoz.
(A család figyelmébe ajánlom, hogy az aranylakodalom alkalmából a feleség aranykoronát a férj aranykoszorút kell, hogy kapjon, új gyűrűket kell venni és meg kell erősíteni a fogadalmat)
Az utolsó nap (később kiderült, hogy ne is az utolsó) a terveink szerint korán indultunk, hogy be tudjunk lépni a II. világháború borzalmait bemutató múzeumba, Auschwitzba. Megdöbbenéssel, csendben emlékezve, belegondolva jártuk körbe a borzalmak helyszíneit. Nehéz lesz elfelejteni.
A nyomott hangulat elkerülése érdekében egy rövid utazás után visszamentünk a szállásunknak helyt adó Tychy városba és meglátogattuk az ottani sörfőzdét, sörgyárat.
A sör finom volt.
Haza felé indulva Piri Trans tulaja javaslatára és a csapat egyetértésével egy vacsora reményében a Piri Trans telephelyén keresztül közelítettük meg kicsinyke kis országunkat.
A 38. útlezárás után már többen bánták a vacsora meghívást, de a leves már főtt, nem lehetett változtatni. Több ismert síterepen haladtunk át, ami szokatlan látvány volt nyáron, de egyszer csak megérkeztünk a vacsora helyszínére, ahol meg is vacsoráztunk. A csapat befogadóképességére jellemző, hogy a felajánlott fél liter vodkából a felénél valamivel több fogyott. A túra elején ez elképzelhetetlen lett volna.
A vacsorától kigömbölyödve már csak egy pillanatnak tűnt, hogy másnap az éjjeli órákban érkeztünk meg.
Így lett ez az 5. nap. Mindenféle túlfizetés nélkül.
Fárasztó volt, de nagyon emlékezetes. Köszönjük!