2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. április 24.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZOLNOK
MH 55/88 KVZ; MH 86. SZHB
2015. április 24.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZOLNOK
MH 55/88 KVZ; MH 86. SZHB
Fotók:
3./ A házigazdák által készített fotósorozat
"CSAVARGÓK" a bázison
Idei első szösszenetem ez lesz, hiszen a korábbi rendezvényeken csak lélekben voltam ott.
Nem szaporítom a szót. Egy úgynevezett pénteki kiránduló csapat (munkanélküliek, nyugdíjasok és egyéb lébecolók) indultak útnak. Innen látszott, hogy a családokból ki az aki a pénzt keresi kemény munkával, ki az aki csak költi. Így aztán én is egyedül mentem.
Elég hézagos volt a buszunk, mindenkinek jutott kényelmes ülőhely, hiszen sokan eleve autóval jöttek, mondván nem közösködnek a zömmel.
Mindez nem vette kedvünket és amint kiértünk az autópályára a gépjárművezetők legnagyobb bánatára előkerültek a haza magyar termékek és a poharak.
Egy rövid megálló beiktatásával máris Szolnokon találtuk magunkat.
Az első uticélunknál, a laktanyánál már vártak minket és tényleg mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.
Meghallgattunk két reális bemutatkozást a csapatokról, majd a külön számunkra berendezett technikai bemutatón nosztalgiázott néhány vén obsitos felidézve a régmult fiatalságot, ami elszállt, mint a szell....ő.
Icát úgy kellett viasszafogni, nehogy felszálljon a repülőkkel, szerencsénkre egyik sem indult el. Később hálát adtunk a helyiek előrelátásának, hogy lőszert sem adtak Ica kezébe, mikor tanulmányoztuk a kézifegyvereket.
A komlex foglalkozás elérte a célját és ezért jutalmul beengedtek minket a költözés alatt álló repülőmúzeumba, ahol az egyenlőre ott maradt légi alkalmatosságokat tekintettük meg egy igazán érdekes kalauzolás mellet. Sok anekdótát és történetet hallgattunk meg a repülésről. A séta közben, mondhatni a mi kedvünkért egy éppen arra gyakorlatozó gripen röpcsi pilótája szórakoztatott minket műrepüléssel le, föl, hanyatt fekve, forgolódva oda-vissza zúgott a fejünk felett blokkolva mindennemű egymás közötti kommunikációt.
A légishow után elfoglaltuk az objektum étkezdéjét és jóizűen befaltuk a már kihült ebédet, nem törődve a szálkákkal és a megjegyzésekkel.
Jólakottan, mint a kölyök-gólyák buszra szálltunk és beirányoztuk a toborzó irodát, kisebb riadalmat keltve a környéken.
Az irodánál már vártak minket, miuán felfrissítettük a korábbi, most már korosodó parancsnokot és meglátogattuk a helyi múzeumot, ahol további nosztalgikus élményeket gyűjtöttünk be. Tényleg érdekes volt és csak gratulálni tudunk a kezdeményezésért és a múzeum üzemeltetéséért.
A sok kötelező program után egy kis városnézés volt beiktatva a csapatnak, ami sokaknak a fagyizónál véget is ért és a ránktörő nyári meleget néhány tucat fagyival mésékeltük. Néhány bátor túratárs később elmerészkedett a Tiszáig is, ha már itt járunk legalább lássuk.
A végén egy gyors elhatározás után elindultun Budapest felé és az úton elpusztítottuk a maradék hazait, meg a sütiket. Ettünk volna többet is, de már nem volt.
A kirándulás szokatlan jó időben zajlott. Eső nem volt, csak a a visszafelé uton, de akkor már buszon voltunk. Úgy döntöttünk, hogy ebben az évben már minden kirándulásunk ilyen jó időben lesz...
... vagy nem