2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
06.00 INDULÁS
09.00 – 10.20 Rövid séta Szekszárd városközpontjában
10.20 – 10.40 Gemenci Erdei Vasút
13.30 – 15.00 Ebéd
15.00 - 16.00 Bajai séta
17.30 - 19.30 Pinceszer
19.30 (k.b.) Irány Budapest
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. szeptember 26.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
2015. szeptember 26.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
Szekszárd / Gemenc / Baja / Pinceszer
Kirándulás Szekszárd, Gemenc, Sugovica és Baja festői tájain. A gasztronómiai élmények fokozásával
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az éves tervnek megfelelően, de mégsem teljesen megfelelve az elgondolásnak kisebb kiruccanási szünetet követően megcéloztuk Szekszárd és Baja városát, valamint a gemenci természetvédelmi területet.
Az eredeti terv alapján két napra mentünk volna, de mi nagyon kemények vagyunk és egy nap alatt teljesítettük a tervet. Sztahanov is megirigyelhette volna a csapatot. Így elég hosszúra sikeredett az út, hiszen 06.00-kor indultunk és mintegy 23:00 után kezdtünk hazaérni. Ki-ki hamarabb, vagy később.
Az időjárás velünk volt. Miután mindenki elsütötte az enyhén szakállas mondást, miszerint mi akkor megyünk kirándulni, amikor jól esik, rájöttünk, hogy ez nem vicc. Direkt erre az alkalomra vettem egy enyhén feltűnő, már messziről rikító esernyőt, ami nagyon hasznos útitársnak bizonyult. Bizony.
Menet közben – türelmetlenül várva az autópályára érkezést – mindenki nagy örömére újra megünnepeltük a Pap házaspár 50. éves lakodalmát egy-két kupica beöntéssel és fincsi sütivel.
Még egy szokásos ismeretfelmérő tesztlap kitöltését is befejeztük, mikor egy rövid megállást beiktatva már hajnalok hajnalán Szekszárd helyőrségben találtuk magunkat, ahol egy picit megváratott minket a helyi kísérőnk, de nem kellett sokat várni és rettenthetetlenül csepergő esőben felfedeztük a város nevezetességeit. Kívülről tekintettük meg a kis Babits Misi szülőházát, valamint a vidék bortermeléséhez kapcsolatos tereket, szobrokat.
Nagyon kellett figyelnünk, főleg Ocsónak, nehogy lekéssük a Gemenci Állami Erdei Vasút Pörböly állomásáról induló, direkt a mi kedvünkért sínre rakott iparvonatát, abból a célból, hogy megtekintsük e csodálatos természeti terület élő- és növényvilágát.
Mindenestre a sok fától nem nagyon láttuk az erdőt és a vadak is elmenekültek a zakatolás hallatán, de mi nem keseredtünk el, mert kocsiról-kocsira adtuk át egymásnak Ocsó tarisznyáját, amiből az igen értékes anyag csak fogyott és fogyott.
Olyan nagy forgalom volt, hogy félúton át kellett szállni egy másik masinára, de nem volt mire. Egy darabig kuncogva nézegettük a szaladgáló vasutasokat, akik csak szereztek egy levitézlett pőrekocsit valahonnan, majd erősítve a barátságunkat felpréseltek minket oda, mint a heringeket és máris zakatoltunk tova a végcél felé. Útközben a hideg és közeli barátság örömére az összes gyarmatárunak lába kélt, de nem bánta senki sem.
Kellően megéhezve és átfázva Bajára buszoztunk, hogy egy vízparti fogadóban (Vizafogó) berakjuk az arcunkba a megérdemelt ebédet, ami a többségnek olyan jól esett, mint az eső. Annyi halászlét adtak, hogy a túrós csusza már nem csúszott annyira, de nem hagytuk magunkat. Lecsúsztattuk.
Mire kitámolyogtunk az étteremből már várt minket Baja város idegenvezetője és megismertük Baja főterét, templomait, cukrászdáit (fagyi) és sajnáltuk a sok-sok friss házassági ceremóniák áldozatait.
Még ez ebédet mindenki csendben emésztette, mikor megérkeztünk a borkóstolás fellegvárába, ahol sok bor és egy kis vacsora várt minket, meg néhány lakodalmas csapat.
Aztán megint ettünk, ittunk, jót dumáltunk és még néhányan dalra is fakadtak, bár jobb lett volna, ha sírva fakadnak.
Megint egy jó programon vagyunk túl, élveztük még az esőt is.
Köszönjük.