2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
A víz nagyon veszélyes. Igyál sört!
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. május 16.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
VIZI-TÚRA A DUNAI HULLÁMOK HÁTÁN
2015. május 16.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
VIZI-TÚRA A DUNAI HULLÁMOK HÁTÁN
„A hajós ember, azért nem iszik vizet, mert a vasutas sem eszi meg a sínt”
Fotók:
Nemzetbiztonsági érdekből más elfoglaltságom miatt alakult ki az a tarthatatlan helyzet, hogy az aktuális szösszenetet megint nem én nekem kellett megírni. Ahogy nézegettem a fotókat szívesebben írtam volna én, de lassan meg kell békélnem azzal a gondolattal, hogy lejárt a szösszenetek területén tartott hegemóniám és át kell adni a stafétatollat másoknak.
Nekem csak az adatott meg, hogy változatlan formában tegyem közzé kedvenc túratársunk művét.
Íme:
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ilyen is ritkán adatik meg. Egy egész hajónyi túratárs egyszerre kiáltotta: „Tarján Pista”. Mielőtt bárki irigykedne, tudni kell, ezzel szavazták meg, hogy én alkothatom meg a szösszenetet.
A kirándulásra Ocsó azt írta, igyekszik 07.30-ra ott lenni. Megpróbáltuk megelőzni, de már ott volt. Régen nem láttam, közte volt egy kis szívzűr is. Azt hittem, majd egy lábadozó Ocsót látok. Szerencsére nem. Pörgött, intézett, szervezett, magyarázott. Igen, ez a mi Ocsónk! Hála Istennek!
Hamar hajóra szálltunk. Klárának hívták a lelkemet, és állítólag 2011-ben bocsájtották vízre Hollandiában. Nekem mégis úgy tűnt, hogy előtte már úszhatott valahol, csak kivették, és újra vízre tették. A kapitánytól megtudtuk, a WC használata után egy piros gombot kell keresni jobbra, és megnyomni. Szegény, valószínűleg még nem pisilt állva, ekkor ugyanis a gomb balra esik. Mire ez kiderült, kétszer megnyomtam a WC papír-tartó díszgombját, és felkapcsoltam a villanyt.
Közben kiderült, ezúttal a bekínálással nem kell megvárnunk, amíg kiérünk az autópályára. Drága Vezetőnk gyorsan elővette a jövedéki termékeket, amelyeken ugyan nem voltak zárjegyek, de mégsem lehetett lefoglalni, ugyanis bevizsgálás közben elfogyott.
Mócsai Jóska volt az asztaltársam, és a szituációról József Attila jutott eszembe. No, nem a Dunánál című verse miatt. (Vagy az Petőfi?)
Ahogy a költő egy másik versében is írta:
„Mikor az uccán átment a kedves,galambok ültek a verebekhez.”
Így én is leültem Mócsai Jóska mellé. Bár itt egyértelműen a helyes szóhasználat a Fradi sas letelepedett a lila izé mellé.
Első kikötőnk a szentendrei Határ csárda lett volna, de valahol máshol hajtottunk végre partraszállást. Ekkortól az eredeti kikötő lett a cél. A Duna part tüzetes és többszörösen oda-vissza végrehajtott átvizsgálása után tényleg megtaláltuk a csárdát és a hajót. Eközben megtudtuk, hogy a régi tájékozódási alapelvek néha csődöt mondanak. A helyiek időnként hülyeséget beszélnek, a GPS pedig téved. Többek között ezért is jártunk be olyan útvonalat, mint a nők bevásárlások közben a plázákban.
Egy, csak egy rafkós legény volt a hajón, a helyismerettel rendelkező Mócsai Jóska, aki ki sem szállt. Viszont az is megtudtuk, hogy valójában nem is mócsai, hanem szigetmonostori, innen a háttérismeret.
A legfontosabb csak most jött! A vetélkedő. Érdekes színfolt volt, hogy a seniorok időnként akkor is kaptak pontot, ha nem is jelentkeztek, holott ez alapfeltétel volt. Nem nevesíteném, de mindenki tudja, kik kapták a bónuszokat. Mindez oly’ tettre sarkallt, amit soha nem hittem volna. Szövetséget kötöttem Mócsai Jóskával (!!!!!) és Hugyecz Gyuri unokájával, akiről feltételeztük, hogy jó lesz a nyereménykorong dobálásban is. Merthogy nem csak korongot kellet szerezni, azt célba is kellet dobni egy felfújható medencében lévő tányérba. A legeredetibb megoldást Ibolya szolgáltatta, aki nem egyesével hajított, hanem „tömbben”. Ebből is látszik, a tárgyi tudás mellé kell a rafinéria is. Írom mindezt hátsó szándékok nélkül. (Nekem nem kell időpont!) Nos, konzorciumunk is sikeres volt, és másodikak lettünk. Persze, ha leszámítjuk a „győztes” bónusz korongjait, akkor elsöprő lett volna a sikerünk, és nem kellene egy még ártatlan gyermeknek csalódnia a felnőttekben, a világban, az igazságosságban. Az ilyen magatartást már fiatalabb KORIMBAN sem értettem. Karcsi ugyanis régi kosaras tapasztalatait elővéve igen jó arányban dobott. De mindezt egy gyerek ellen? Hát olyan nehéz lett volna ellesni Máthé Szabi technikáját, és összesen csak egyet bedobni?
Volt még egy jó ebéd, meg hazafelé Vácott egy kis nyalás, az erős jelleműeknek sörivás, aztán hazaértünk.
Köszi mindenkinek! Jó volt ismét együtt! Nem mondom, hogy Ocsó a régi, mert sokkal jobban néz ki, mint legutóbb. A jó időt is természetesen Ő rendezte. (Csak, hogy én is nyaljak egy kicsit.)
A tisztaszívű és lelkű…