2014.02.08 - Síelés - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2014.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Szóbeli eligazítás volt...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2014. év kiemelkedő eseményei
2014. február 08-15.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek
Sítúra
AUSZTRIA                                                                                        
Fotoalbum   

Nem biztos, hogy nekem kellett fogni tollat, hogy az örökkévalóság számára rögzítsem a csapat sítúrán tett hős- és rémtetteit, de a hagyomány kötelez. Sokan azt várnák, hogy olyan ragadja meg a toll végét, aki egész idő alatt síelt és le-föl csúszkált a havon. Szerintem ennek semmi értelme, mert az ilyen csak arról írna, hogyan kell csúszkálni, mi a fortélya kanyarodásnak és milyen új technikát vetett be a tábor idején.

De ez senkit sem érdekel.

Úgy kezdődött, hogy egy megbeszélt helyen találkozott a csapat zöme és egyszerre, mondhatni konvojban indultunk és érkeztünk a tábor kiszemelt helyére, Mauntendorf melletti tehénfarmra, ahol kellemes körülmények és trágyaszag fogadott minket, de mindezt kompenzáltuk a naponta szervírozott friss tej fogyasztásával. Minden este egy rövid időre összejött a tábor apraja, nagyja valami indokkal, ahol mindig beszélgettünk egy kicsit.

Is.

A legtöbbször avatások történtek. Az első síelő, az új síléc, az új sisak és még számtalan indok miatt koccingattunk estefelé. Ha éppen nem volt valami, akkor is összejöttünk és megbeszéltük az aznapi eseményeket. Megérkezésünk utáni napon a megbeszéltek szerint felszerelt a csapat és mintegy 9.00-kor éllel és véggel megindultunk. El is jutottunk a pályához vezető út elejére és oda már nem engedtek fel, hiszen úgy esett a hó, hogy gyakorlatilag alkalmatlan volt síelésre az idő.
Kicsit később kiráncigáltuk a hóban elakadt Juliskát elsőszőr a kocsiból, majd a kocsit is. Döntés született, ha nem lehet síelni, akkor "gondolkodunk" egy kicsit. Visszaérkezve a szálláshelyre elsőre feltoltuk Juliska kocsiját az enyhe emelkedőn, mert a Vivaldi négy évszakának megfelelő gumija nem felelt meg a helyi évszaknak. Néhány mozogni vágyó túratárs elindult a közeli falu nevezetességeinek megtekintésére, de néhányan visszaérkeztek, mert nem volt velük a szánhúzó kutyacsapat.
Így telt az első síelő nap: Elkeserítő küzdelem volt a hóval, de a lécet senki sem kapcsolta fel. A környék ennek ellenére élte a megszokott életét, mintha nem is esett volna vagy 40 centi hó, csak síelni nem lehetett.

A további napok során tökéletes körülmények várták a síelőinket. Napsütés, alkalmas hó és hütte várta a beszélgetésekben és a sportolásban megfáradt bajnokainkat. Nagyon vigyáztunk arra, hogy a sítábor balesetmentes legyen, így aztán alig két említésre méltó esemény történt.

Az első alkalommal Juliska (akivel mindig csak a baj van) közvetlen közelről szemlélte meg a sílécének a kötését, de nem sikerült ketté harapnia. A léc erősebb volt. Horror filmeket is megirigylő módon változtatta a kellemes havas tájat egy vérfürdőre hasonló vágóhídhoz. Később sajnáltuk, hogy a sebészek nem varrták össze teljesen a száját. Második eset csak egy egyszerű, de hosszan gyógyuló kisebb rándulás volt, amit Lotti követett el nagy bánatunkra.

Összességében megállapítottuk, hogy sokaknak feljődött a sítudása és a biztonságérzete a leejtőkön. Különösen a gyerekek érezték jól magukat és fejlesztették a tudásukat. A seniorok megint megállapították, hogy az izületek már nem a régiek.

A továbbiakban ide tudom felrakni a további élménybeszámolókat, amit megküldthettek a címemre. Ennek célja, hogy átfogóbb, gazdagabb leírás keletkezzen a 2014. évi sítábor eseményeiről.
-----------------------------
-
-
-
-
-
-
------------------------------
Hogy én miért nem síeltem?
Csak.
2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz