2014.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Nagyon konspiratív előkészítés, titoktartás és nagyon jó összekovácsolás eredményeképpen sikerült meglepni...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2014. év kiemelkedő eseményei
2014. február 01.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
60
2014. február 01.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
60
Ez egy terven felüli feladat volt.
60 éves lettem. De nem ez volt terven felül, hanem a csapat összefogása, hogy felköszöntsön e jeles napon.
Mielőtt bármit mondanék csak egyet mondhatok:
60 éves lettem. De nem ez volt terven felül, hanem a csapat összefogása, hogy felköszöntsön e jeles napon.
Mielőtt bármit mondanék csak egyet mondhatok:
KÖSZÖNÖM.
Voltak előzmények arra, hogy talán lesz valami köszöntő, de nagyon ügyesen, betartva minden konspirációs rendszabályt sikerült a meglepetés.
Tudom, hogy sok munka, egyeztetés áll egy ilyen rendezvény előtt, de a későbbi információk alapján ez egy csapatamunka volt. Természetesen egy kézbe futottak a szálak, de mindenki tette a dolgát. Ez a rendezvény simán felért volna egy önálló kirándulásnak is olyan jól sikerült. Remélem nem csak én éreztem magam jól.
Kezdődött azzal, hogy kedvenc nejemet (Vali) hívta fel Marcsi, hogy színház lesz elsején a pince színházban és menni kell, nincs ellenkezés. Ez már gyanús volt, elkezdtem kutakodni, hogy miféle színház lesz akkor. A színházban aznap nem volt előadás. Csak úgy mellékesen kérdeztem rá e-mailen Marcsitól, hogy mit is fogunk megnézni. Egy hét eltelt mire válaszolt. Addigra talált egy előadást az adott időpontra, persze az meg nem a pince színház volt. Bárkit kérdeztem csak azt tudtam meg, hogy valami pince színházba megyünk és jó show lesz. Nem gondoltam volna, hogy ez szó szerint igaz lesz.
Marcsiék vállalták be a teljes konspirációt, hiszen már máskor is volt olyan, hogy valami színház előtt egy kis falatozás, aztán művelődés. El is altatták a gyanakvásomat rendesen. Annyira, hogy az sem volt gyanús, hogy arra mentünk amerre nincs is színház. A villamoson, az utolsó megálló előtt végül feloszlott a köd, de már késő volt.
Úgy éreztem magam, mint aki ítélethirdetésre megy. Amikor a zacskót is fel kellett húzni a lábamra gondoltam most tolnak a műtőbe, mert sejtelmem sem volt hol is vagyok. Aztán Ocsó betuszkolt a lefüggönyözött ajtón és valami szakrális helyre kerültem, ahol homokhoz hasonló cuccal volt a padló leöntve, hogy felfogja a fröcskölő vért, középen egy gong amivel elrendelik a kivégzést, de aztán megláttam, hogy szinte mindenki itt van a CSAPATBÓL, miattam, értem.
Tartanom kellett magam, hiszen nem szép látvány egy könnyező "öregember".
A többit tudjátok, de igen nagy élmény volt ez a pillanat, amiért nem győzök elég köszönetet mondani Nektek.
Józsi bácsi fantasztikus volt, gondolom nem csak nekem kellett néhány könnycseppet elmorzsolni a vers hallatán. Az ajándék igazán személyre és szívre szabott volt, köszönöm.
De ránk nem csak a komoly dolgok a jellemzőek, ezért Tarján Úr verse és köszöntője elég okot adott arra, hogy felviduljunk. A vers egy-egy strófája már-már irodalmi magasságokat ért el és ezért itt és most javaslom Pistinek, hogy váltson szakmát és élje a mai kortárs magyar költők gondtalan, felhőtlen és sanyarú életét.
És ez csak a kezdet volt, hisz minden ezt követ köszöntő és program nagyon ötletes volt. Még a program kitalálása és megvalósítása is már egy ajándék volt, de ennek ellenére még számtalan kis és nagy ajándékot kaptam, amit mindenkinek nagyon köszönök.
Számomra minden ajándék értékes, mert úgy éreztem szívből adtátok.
(A képek között van egy, ahol látható az a kiállítás, amit az egyesület székhelyén avattam fel.)
Nagy élmény és ötlet volt a szeretet sorfalán keresztül menni, ezt mással is és máskor is meg tudjuk tenni, higgyétek el felejthetetlen.
Aztán jött az elmaradhatatlan torta és a kötetlen beszélgetés. Szerettem volna mindenkivel egy pár szót váltani, de biztos nem sikerült. Arra emlékszem, hogy elindultam Lévai Laci felé, mert már rég nem láttam, de nem jutottam el hozzá, ezért elnézését is kérem tőle. Biztos voltak még rajta kívül is olyanok akiknek nem tudtam a helyszínen megköszönni ezt a felejthetetlen programot, így ezúton is bocsi mindenkitől és KÖSZÖNÖM.
Aztán szép lassan szétszéledt a nép, gondoltam nekem kell zárni a termet, de már megint a Marcsiék falaztak nagyon jól és megint sikerült meglepniük, mikor is egy szűkebb körben folytattuk a bulit másnap hajnalig. Itt kedvenc főnünk is verselt egy kicsit.
Még aznap este a család is meglepett valamivel, de ez már nem a szösszeneté.
Nagyon jó volt, KÖSZÖNÖM!
Akkor itt olvassátok a verseket:
1.
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
(József Attila)
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
(József Attila)
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
2.
Sukár és Codálatosz Elnök Karcsinak
(Tarján)
Telefon csöng; -Halló, halló!
- Ne hallózzál, itt az Ocsó!
- Szia, Jani, mi a pálya? Miért hívtál így este tájba?
- Örüljetek, mint a gyerek, az Elnökünk most lesz „kerek”.
Szülinapján mind vígadjunk, és egy kicsi verset adjunk.
Legyen vidám, tömör, frappáns, s mint az Elnök; kicsit markáns.
- Értem, értem, kedves főnök, no de mégis, melyik Elnök?
Az, amelyik olyan vicces, és csak néha-néha spicces?
Amelyiknél a dakota, a vicc végén a hahota?
- Nem, Te balga, ez a másik, ki a buszon mindig ásít.
Hátul van Ő, ott a taton, poénjait mindig hallom.
- Tudom már ó, drága bogár, Karcsi lesz az, a kis sukár.
Mire gondolsz, miről írjak? Évekről, mit visszasírjak?
Vagy csak csupa vidámságot? Boldog jelent, „királyságot”?
- Látom, vágod, mi a téma. Írjad bátran, ne légy béna.
- Oké, jó nem hezitálok, Jöjjön a vers, plagizálok.
Gerecsénél, Tata szélén,
Lakik a mi Karcsi nénénk.
Nem néni ám, hanem bácsi,
Arcára voltam kíváncsi.
Melegszívű, dolgos, derék,
Minden évben, mond egy mesét.
Beszámoló közgyűlésen,
Ott vagyunk mi, mindig résen.
Év elején összejövünk,
Fontos kérdésekben döntünk.
Beszámolók, jegyzőkönyvek,
Csak úgy potyognak a könnyek.
Az Elnök szól, meg a szája,
Elmondja, hogy mi a pálya.
Szakosztályok szaporodtak,
És a tagok sokasodtak,
Nincs több Elnök, csak ez az egy.
Szakosztályunk meg tizenegy.
Hallgatjuk Őt, szánkat tátva,
Titkon az ebédre várva.
De ez semmi, van itten más,
Nem csak beszéd, de sportolás.
Karcsi bácsi sokkhatásra,
Rákapott a tájfutásra,
Szaladt erre, szaladt arra,
’Mit keresett, nem találta,
Évek óta keresgélte,
Megtalálja, ezt remélte.
Vali kedves, segíts drága!
Hová raktam, a csudába?
Vali nézi; mire gondol?
Mit rakhatott, s hova akkor?
Amelyiket kézbe vettem,
Fitymálgatva méregettem?
Nem láttam már én se régen,
Elkel majd a segítségem.
Segítek én, hátha örül,
Nézzük meg hát, a tó körül.
Így kezdődött, jó sok éve,
Futkároznak keresgélve.
Így kezdődött, tájfutással,
S folytatódott annyi mással,
Tar fején egy szőr sapkában,
Íjat feszít, marha bátran,
Vali néni ámul-bámul,
Amíg Karcsi felajz, hátul.
Komor harcos lett belőle,
Mert Ő bizony, egy celőke.
Az Elnökünk, bár nem hiszik,
Nem csak sportol, hanem iszik.
Annyit jelent, hogy turista,
Tat tagságis, mint a Pista.
Kánikula, döglött klíma,
Távozásra őt nem bírja.
Kitart hátul sörben, borban,
Minden féle földi jóban.
Kitölt mindent, tesztet, páleszt,
Mégsem játssza el a váteszt.
Haza érve memoárt ír,
Felidézi, amit csak bír.
Busz eleje csodálkozva,
Beszámolót olvasgatja.
Velünk ily sok minden történt?
Jägert ittunk, s szilvát, körtét?
Mi folyik ott a busz végén?
Ennyi szesz ment le a gégén?
Karcsi Elnök, nem fáradva,
Ennyi dolgot rendben tartva,
Sportol, könyvel, tervez, szervez,
Szeszen kívül nem nyúl szerhez.
Esze éles, szeme villan,
Feje búbján napfény csillan.
Fitnesz guru jó módjára,
Vigyáz most az alakjára.
Gondos étrend, spéci füvek,
s nem látszanak, csak a fülek.
Leslankulva, karcsún szépen,
Nevetve a kövérségen,
Lepillantva megtalálta,
Mi tájfutását generálta.
Nem múlik a reménysége,
Visszajön még keménysége.
Futás közben, hogyha pőre,
Nem lesz szükség iránytűre.
Az majd csak előre mutat,
Jelezve a helyes utat.
Ez most a cél, semmi kétség,
Így érte el most a vénség.
Hatvan éves, nem kevesebb,
Bölcsebb lett már, és meszesebb.
Csavargók most összejöttünk,
Tégedet hogy megköszöntsünk.
Mit kívánunk eme napon,
Röviden csak így taglalom.
Hosszú élet, jó egészség,
sok vidámság, nagy „képesség”.
Minden olyat, ami jó,
Kedves Karcsi, Kedves Ló!
Utóvers:
A tisztaszívű társaság,
Hozott neked pálinkát.
Dióból van, itt a remény,
Ettől lesz majd Tied kemény.
(Tarján)
Telefon csöng; -Halló, halló!
- Ne hallózzál, itt az Ocsó!
- Szia, Jani, mi a pálya? Miért hívtál így este tájba?
- Örüljetek, mint a gyerek, az Elnökünk most lesz „kerek”.
Szülinapján mind vígadjunk, és egy kicsi verset adjunk.
Legyen vidám, tömör, frappáns, s mint az Elnök; kicsit markáns.
- Értem, értem, kedves főnök, no de mégis, melyik Elnök?
Az, amelyik olyan vicces, és csak néha-néha spicces?
Amelyiknél a dakota, a vicc végén a hahota?
- Nem, Te balga, ez a másik, ki a buszon mindig ásít.
Hátul van Ő, ott a taton, poénjait mindig hallom.
- Tudom már ó, drága bogár, Karcsi lesz az, a kis sukár.
Mire gondolsz, miről írjak? Évekről, mit visszasírjak?
Vagy csak csupa vidámságot? Boldog jelent, „királyságot”?
- Látom, vágod, mi a téma. Írjad bátran, ne légy béna.
- Oké, jó nem hezitálok, Jöjjön a vers, plagizálok.
Gerecsénél, Tata szélén,
Lakik a mi Karcsi nénénk.
Nem néni ám, hanem bácsi,
Arcára voltam kíváncsi.
Melegszívű, dolgos, derék,
Minden évben, mond egy mesét.
Beszámoló közgyűlésen,
Ott vagyunk mi, mindig résen.
Év elején összejövünk,
Fontos kérdésekben döntünk.
Beszámolók, jegyzőkönyvek,
Csak úgy potyognak a könnyek.
Az Elnök szól, meg a szája,
Elmondja, hogy mi a pálya.
Szakosztályok szaporodtak,
És a tagok sokasodtak,
Nincs több Elnök, csak ez az egy.
Szakosztályunk meg tizenegy.
Hallgatjuk Őt, szánkat tátva,
Titkon az ebédre várva.
De ez semmi, van itten más,
Nem csak beszéd, de sportolás.
Karcsi bácsi sokkhatásra,
Rákapott a tájfutásra,
Szaladt erre, szaladt arra,
’Mit keresett, nem találta,
Évek óta keresgélte,
Megtalálja, ezt remélte.
Vali kedves, segíts drága!
Hová raktam, a csudába?
Vali nézi; mire gondol?
Mit rakhatott, s hova akkor?
Amelyiket kézbe vettem,
Fitymálgatva méregettem?
Nem láttam már én se régen,
Elkel majd a segítségem.
Segítek én, hátha örül,
Nézzük meg hát, a tó körül.
Így kezdődött, jó sok éve,
Futkároznak keresgélve.
Így kezdődött, tájfutással,
S folytatódott annyi mással,
Tar fején egy szőr sapkában,
Íjat feszít, marha bátran,
Vali néni ámul-bámul,
Amíg Karcsi felajz, hátul.
Komor harcos lett belőle,
Mert Ő bizony, egy celőke.
Az Elnökünk, bár nem hiszik,
Nem csak sportol, hanem iszik.
Annyit jelent, hogy turista,
Tat tagságis, mint a Pista.
Kánikula, döglött klíma,
Távozásra őt nem bírja.
Kitart hátul sörben, borban,
Minden féle földi jóban.
Kitölt mindent, tesztet, páleszt,
Mégsem játssza el a váteszt.
Haza érve memoárt ír,
Felidézi, amit csak bír.
Busz eleje csodálkozva,
Beszámolót olvasgatja.
Velünk ily sok minden történt?
Jägert ittunk, s szilvát, körtét?
Mi folyik ott a busz végén?
Ennyi szesz ment le a gégén?
Karcsi Elnök, nem fáradva,
Ennyi dolgot rendben tartva,
Sportol, könyvel, tervez, szervez,
Szeszen kívül nem nyúl szerhez.
Esze éles, szeme villan,
Feje búbján napfény csillan.
Fitnesz guru jó módjára,
Vigyáz most az alakjára.
Gondos étrend, spéci füvek,
s nem látszanak, csak a fülek.
Leslankulva, karcsún szépen,
Nevetve a kövérségen,
Lepillantva megtalálta,
Mi tájfutását generálta.
Nem múlik a reménysége,
Visszajön még keménysége.
Futás közben, hogyha pőre,
Nem lesz szükség iránytűre.
Az majd csak előre mutat,
Jelezve a helyes utat.
Ez most a cél, semmi kétség,
Így érte el most a vénség.
Hatvan éves, nem kevesebb,
Bölcsebb lett már, és meszesebb.
Csavargók most összejöttünk,
Tégedet hogy megköszöntsünk.
Mit kívánunk eme napon,
Röviden csak így taglalom.
Hosszú élet, jó egészség,
sok vidámság, nagy „képesség”.
Minden olyat, ami jó,
Kedves Karcsi, Kedves Ló!
Utóvers:
A tisztaszívű társaság,
Hozott neked pálinkát.
Dióból van, itt a remény,
Ettől lesz majd Tied kemény.
3.
Hatvan? Hatvan! ez már fix…..!
(„Józsefattilás” monológ Karcsi barátomnak)
Hm.. sudár Karcsi itt van mán,
Hat X vagyok Valikám!
Kerek, de hatvan lettem én-
hol is tartok? kérdem én
magam,
magam.
Karcfalvától- Tatáig
Hosszú az ősi út hazáig.
Az új hazáig?
Igen, egészen idáig!
Az alapot, az apám adta,
Tüzért akart az istenadta !
Hát kapott is nagyot,
Egy Karcsi, hadnagyot
Haj- nagyot!
Hatvan évem többségét-
„tüzérként „ ellőttem, a hét-szentségét
a világnak,
világnak.
Pedig hejj.., lehettem volna sex-oktató,
s nem a bakákat b….tató
serény csüti
üti
Gyakorlat,képzés, Riadóóó! hegyén –hátán,
Időm másokra sem jutott tán,
Egyszer- egyszer talán,
Te emlékszel, Valériám?
Ő lett az én Istenem,
No, miséztem én rendesen.
Jött is sorban :
Ádám s Gergő ,
a két felcsepergő.
Mind a kettő menő csávó
s nagy tekergő
Ugye így van,
fiam, Gergő?
Becsülettel szolgáltam közben a Hazámat,
Képeztem is remek tüzér bakákat!
Ám ma-már:
Rakétáim ?Kohókban!
Tapolcám meg?Romokban!
2004-ben alkottam egy nagyot,
Azóta is HSE elnök vagyok .
Az egyesület fura-ura?
Csupa naggyal: ELNÖK URA!
2007-nek éppen vége
Jő a főnök,s mondá : Itt a vége!
Záróra! Mennünk kell már nyúgdíjba!
Nyugger lettem,
Nyugger vagyok,
Engem már ne szapuljatok!
Így hát a „Bevetés” lett végzetem-
s ma már nyugdíjamat élvezem, bizony.
Nem is oly rossz viszony
a világgal,
világgal.
Reggel ötkor ébredem-
Kezdem a napom PC gépemen,
s robog
a robot.
Agyalok és tervezek-
TTT versenyeket szervezek
sekély
e civil kéj?
Sokat adok magamra-
S vigyázok a hasamra,
csak a kínok!
s néha kicsit hízok.
Pénzügyi alapjaim leraktam-
a lóvét sok buliba beraktam.
Tudjátok? Néha azért sz…ban is maradtam
a kamattal
kamattal.
Munkám, dolgom precízen csinálom-
tisztességgel eltartom néha „két” családom
ez az életem,
életem.
Nincs ünnepem, se szombatom-
ültemben még a térdem se mozgatom
s csak sajog
a lelkem meg jajog.
Hát hatvan lettem én-
S mily meglepetés, hogy még kemény
a csecse
becse.
Büszkeség, mellyel biztatom-
„hepis” perceken
magam,
magam .
Időm? sosincs semmire-
mégis készen állok mindenre,
a csodákat
csodálva.
A szépet s jót is szinte már csak a PC-men csinálom-
Ám, álmomban meglephetne az én párom
kívánom,
kivárom !
Hatvanom már is elszelelt-
S még egy jó wellnessre sose telt,
az ám
babám!
A túrázást azt kedvelem,
Ilyenkor a kedv, velem.
Veletek látok hegyeket és tereket
S Józsibának desszantolok
eleget!
Túrázóként lettem hiteles,
tinta- koptató toll-forgató.
S nem hitvány szavakat
szétszóró , nap-lopó
Szó-lotyó.
Bejártam a fél világot,
rám a Csavargó Csapat vigyázott!
Sosem hibázott,
mindig is hiányzott.
60 évem nem is értem,
miért nem érdem?
Csak állapot?
S állok itt…
S ez boldog-itt, mert velem halad a Csipet Csapat!
(„Józsefattilás” monológ Karcsi barátomnak)
Hm.. sudár Karcsi itt van mán,
Hat X vagyok Valikám!
Kerek, de hatvan lettem én-
hol is tartok? kérdem én
magam,
magam.
Karcfalvától- Tatáig
Hosszú az ősi út hazáig.
Az új hazáig?
Igen, egészen idáig!
Az alapot, az apám adta,
Tüzért akart az istenadta !
Hát kapott is nagyot,
Egy Karcsi, hadnagyot
Haj- nagyot!
Hatvan évem többségét-
„tüzérként „ ellőttem, a hét-szentségét
a világnak,
világnak.
Pedig hejj.., lehettem volna sex-oktató,
s nem a bakákat b….tató
serény csüti
üti
Gyakorlat,képzés, Riadóóó! hegyén –hátán,
Időm másokra sem jutott tán,
Egyszer- egyszer talán,
Te emlékszel, Valériám?
Ő lett az én Istenem,
No, miséztem én rendesen.
Jött is sorban :
Ádám s Gergő ,
a két felcsepergő.
Mind a kettő menő csávó
s nagy tekergő
Ugye így van,
fiam, Gergő?
Becsülettel szolgáltam közben a Hazámat,
Képeztem is remek tüzér bakákat!
Ám ma-már:
Rakétáim ?Kohókban!
Tapolcám meg?Romokban!
2004-ben alkottam egy nagyot,
Azóta is HSE elnök vagyok .
Az egyesület fura-ura?
Csupa naggyal: ELNÖK URA!
2007-nek éppen vége
Jő a főnök,s mondá : Itt a vége!
Záróra! Mennünk kell már nyúgdíjba!
Nyugger lettem,
Nyugger vagyok,
Engem már ne szapuljatok!
Így hát a „Bevetés” lett végzetem-
s ma már nyugdíjamat élvezem, bizony.
Nem is oly rossz viszony
a világgal,
világgal.
Reggel ötkor ébredem-
Kezdem a napom PC gépemen,
s robog
a robot.
Agyalok és tervezek-
TTT versenyeket szervezek
sekély
e civil kéj?
Sokat adok magamra-
S vigyázok a hasamra,
csak a kínok!
s néha kicsit hízok.
Pénzügyi alapjaim leraktam-
a lóvét sok buliba beraktam.
Tudjátok? Néha azért sz…ban is maradtam
a kamattal
kamattal.
Munkám, dolgom precízen csinálom-
tisztességgel eltartom néha „két” családom
ez az életem,
életem.
Nincs ünnepem, se szombatom-
ültemben még a térdem se mozgatom
s csak sajog
a lelkem meg jajog.
Hát hatvan lettem én-
S mily meglepetés, hogy még kemény
a csecse
becse.
Büszkeség, mellyel biztatom-
„hepis” perceken
magam,
magam .
Időm? sosincs semmire-
mégis készen állok mindenre,
a csodákat
csodálva.
A szépet s jót is szinte már csak a PC-men csinálom-
Ám, álmomban meglephetne az én párom
kívánom,
kivárom !
Hatvanom már is elszelelt-
S még egy jó wellnessre sose telt,
az ám
babám!
A túrázást azt kedvelem,
Ilyenkor a kedv, velem.
Veletek látok hegyeket és tereket
S Józsibának desszantolok
eleget!
Túrázóként lettem hiteles,
tinta- koptató toll-forgató.
S nem hitvány szavakat
szétszóró , nap-lopó
Szó-lotyó.
Bejártam a fél világot,
rám a Csavargó Csapat vigyázott!
Sosem hibázott,
mindig is hiányzott.
60 évem nem is értem,
miért nem érdem?
Csak állapot?
S állok itt…
S ez boldog-itt, mert velem halad a Csipet Csapat!