2014.04.12 - Eger - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2014.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2014. év kiemelkedő eseményei
2014. április 12.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek
Barangolás a barokk és borok(k) városában
EGER; EGERSZALÓK    



Végre megint egy klasszikus kirándulás, már alig vártuk.

Sokan úgy gondolták, hogy már jártak Egerben és ezért nem jöttek, sokaknak más programjuk volt, de ilyen biztos nem.

E sorok írója hajnalok hajnalán még komoly rally tevékenységet hajtott végre Baj szőlőhegyein, hogy beszállásra késztesse új túratársainkat, de sikerült időben elérni a buszraszállás terepszakaszát.

Mikor a csapat összejött és mindenki üdvözölte a rég nem látott ismerősöket még a busz mellett köszöntöttük fel a név- és születésnapos túrázók táborát, köztük a mi Gyulánkat (kezében az életünk), majd Ildikót, Mócsai Józsi bácsit, akinek különösen nagy örömet szerzett a Fradi sör, bár ambivalens érzései támadtak, mert a sört szereti és tiszteli Tarján túratársunkat is, de...

Aztán fel a buszra - beöntés (többször is) - és megint.

Rövid pihenő után meg sem álltunk Egerig.

Utazás közben sem felejtkeztünk el a lábadozó K. Zoltán fiatalkorú túratársunkról és a mai kor vívmányait felhasználva telefonon énekeltünk neki a születésnapja tiszteletére. Arról nincs információnk, hogy ezek után a gyógyvizet választotta-e, vagy a fülorvost.

Nagyon bíztunk Gyula bátyánk GPS kütyüjében és Ocsó túravezetőnk helyismeretében és már az elején megtudtuk, hogy Eger egy komoly fürdőváros lehet, mert vagy három fedett uszoda és több thermál fürdő és strand mellett mentünk el, mire megérkeztünk a találkahelyre. Később megtudtuk, hogy "mindenből egy van", de nem hittük el.

A felfogadott idegenvezetőnk nem is volt olyan idegen, mert nagyon sokan ismertük már a korábbi, előző életünkben, sőt kollégák is voltunk egy másik időzónában.
Életünket és vérünket rábíztuk és olyanokat mutatott a csapatnak, hogy a régi egri bennszülöttek sem láttak olyat. Rövid sétát tettünk a városban, majd felcaplattunk a várba, ami nagyon emlékeztetett a török időkre, mert eléggé le voltak rombolva már a várfalak és ha jobban figyeltünk volna még tán maga Jumurdzsák is felbukkant volna, mert janicsárok voltak szép számmal.

Kicsit később feladtuk a várat, mint 1596-ban a több nemzetiségű védősereg és reményünket fejeztük ki, hogy 100 év mulva leszármazottaink majd kiéheztetik a bitorlókat, mint valaha az elődeink. Menet közben megcsodáltuk Fazola Henrik által kovácsolt kapukat az egri megyeházában, majd nem lehetett ellenállni a Sárvári Kálmán által 1928-ban alapított fagyizó kínálatának sem. Később a pogácsakészletétől is megszabadítottuk a boltot.

Volt egy kis időnk a város alatti világ megtekintéséhez, így egyesek bekukkantottak a bazilikába, mások nosztalgiáztak egy kicsit a szemközti Eszterházy Károly Főiskola épületében Hi Si Minh-re gondolva.

Aztán megnyílt a pokol kapuja és alászálltunk a mélybe, ahol rájöttünk, hogy a felszínen lévő épületek anyaga bizony innen hiányzik. Az eredetileg több száz km-es alagút és vájatrendszer mára már nem annyi és nem olyan, de érdekes volt. A földalatti barangolás során csak néhányan fejelték le a plafont, mint kezdő strucc a betonjárdát, így örök emléket hagyva az emlékezetükben és nyomokat a plafonon.

Már alig vártuk, hogy elinduljunk az ebéd terepszakaszára, de még meg kellett várni, hogy Gyula bátyánk szorosabb barátságba kerüljön a GPS-el. Mi balról vártuk, ő jobbról érkezett.

Rövid utazás után Egerszalókra érkeztünk, annak is az egyik éttermébe, ahol a legkisebb helyiségbe betuszkolták a jól megtermett pincérek a csapatot és elzárva a levegőt, kihordták a felejthető ebédet. De minket ez sem hozott zavarba és felzabáltuk a készletet. A csendes emésztés idején végre felköszöntöttük Józsi bácsit, aki mint meghívott vendég vett részt a túránkon bár ennek ellenére úgy kellett kicsavarni a mikrofont a kezéből néha. (Drága Józsi bácsi ez csak vicc. Szerk megj.)

A köszöntés apropói:
A Honvédelemért kitüntető Cím 1. fokozat kitüntetése, illetve 70. születésnapja (Ez volt a fő ok) és nem utolsó sorban az elmúlt 12 év (egy tucat) együtt töltött kirándulásai élményeinek a megköszönése. Papp Katika mondott köszöntőt és a sok mosoly mellett mindenki egy kis könnycseppet is elmorzsolt, hiszen nagyon szívhezszóló és frappáns volt a mondanivaló. A mi drága Irmánk énekkel köszöntötte Józsi bácsit, aki aztán szokása szerint el is énekelte a neki szánt dalocskát. Lotti néni következett. (Lotti nem néni csak úgy mondom. A szerk. megj.) Lotti felolvasta az emléklapra írt Áprily verset egy szemüveg és több irányú világítás segítségével, de Józsi bácsit úgy kellet visszafogni, nehogy fejből elszavalja, hiszen tudtuk, hogy ismeri.

A végén ajándékokkal leptük meg Józsi bácsit, amivel emlékezetessé szerettük volna tenni e jeles napot, reméljük sikerült.

Köszönjük Józsi bácsi és gratulálunk!

Az ebéd és a köszöntés után ketté oszlott a csapat. A lustábbik és szomjasabb fele (a zöm) a borkostolást választotta, de a sportosabb fele (a töredék) dagonyázott egyet a méltán híres egerszalóki gyógyvizes fürdőben, ami első pillantásra tünt csak építkezési területnek, később be is bizonyosodott.

Azt, hogy ki bánta meg a döntését senki nem árulta el, de mindenki mosolygott. Érdekes módon a csapat egyik fele (zöm) sokat énekelt hazafelé, a másik fele (a töredék) csak aludt.

Nem értjük miért?

Pillanatok alatt elrepült az idő és a busz Budapestig, ahol szomorú búcsút intettünk egymásnak és mindenki ment a maga útjára azon törve a fejét, mikor is lesz a következő kiruccanás.

Köszi Ocsó és Zsuzsa!
 
2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz