2011.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Tájékoztató...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2011. év kiemelkedő eseményei
2011. november 06.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZENTENDRE, SKANZEN
VENDÉGLÁTÓ: KERTÉSz JÓZSEF
Úgy gondoltuk ez lesz az év záró kirándulása, de nem ez lett. Lesz még egy buli a többségi szavazat alapján, amit többen alig várnak.
De ne ugorjunk a végére lássuk mi történt a Skanzenban. Elég korán indultunk Tatáról, hogy megnyerjük az elsőnek odaérkező különdíjat, de mire odaértünk Telek Sanyi üdvözölt minket és látszott rajta, hogy régóta ott unatkozik a kocsiban.
Aztán gyorsan telt az idő és csak sokasodtunk, sokasodtunk. A végére megérkezett kedvenc túraszervezőnk és rögtön előkerült az üdvözlésre szánt gyarmatárú és már kellő hangulatban üdvözöltük a kirándulás házigazdáját és feleségét. Megvettük a jegyünket a vasútállomáson, ami kísértetiesen hasonlított Igori helyőrség állomására, amiről Rejtő Jenő klasszikusában olvashattunk valaha. Az ottani állomásfőnöknek is sietni kellett, mert késésben volt az öt órai gabonapálinka. Rövid idő alatt behoztuk a lemaradást és már menetrend szerint megkezdtük a Skanzen megismerését. Józsi bácsi megint bebizonyította, hogy előtte nincs olyan, amit ne ismerne és ne adná át a tudását a csapatnak. Szomjazva fogadtuk be az ismereteket, amit az is bizonyít, hogy a spontán kvízjátékok során minden csokit megnyertünk.
Ennek a rövid szösszenetnek nem a Skanzen bemutatása a cél, ezért nem részletezem mit láttunk és mit nem. Ezt mindenki tanulmányozhatja Skanzen honlapján.
Ebédidőre rendesen megéhezett a társaság és éppen odaértünk Nellikéhez, aki a kis unokájával együtt megteremtette a langalló sütés összes feltételeit. A csapat, magát nem meghazudtolva azonnal nekilátott az anyag megsütéséhez és a kirakott forralt bor elpusztításához és bátran mondhatom sikerrel tette a kötelességét. Mikor láttunk, hogy a Tarján család hasa is félreállt Józsi bá javaslatára egy rövid sétával megrohamoztuk a Skanzen túlsó szegletét, majd vissza ügettünk az ebéd helyére, ahol láttuk, hogy tényleg elpusztítottunk és felzabáltunk minden ehetőt és ihatót.
Itt tette fel az ominózus kérdést a mi Ocsónk, hogy legyen-e évadzáró közös zabaparti és persze a sok éhező csapattag majdnem egyöntetűen megszavazta, hogy igen.
A buliról itt fogtok több információt olvasni, ha eljő annak az ideje.
2011. november 06.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
SZENTENDRE, SKANZEN
VENDÉGLÁTÓ: KERTÉSz JÓZSEF
Úgy gondoltuk ez lesz az év záró kirándulása, de nem ez lett. Lesz még egy buli a többségi szavazat alapján, amit többen alig várnak.
De ne ugorjunk a végére lássuk mi történt a Skanzenban. Elég korán indultunk Tatáról, hogy megnyerjük az elsőnek odaérkező különdíjat, de mire odaértünk Telek Sanyi üdvözölt minket és látszott rajta, hogy régóta ott unatkozik a kocsiban.
Aztán gyorsan telt az idő és csak sokasodtunk, sokasodtunk. A végére megérkezett kedvenc túraszervezőnk és rögtön előkerült az üdvözlésre szánt gyarmatárú és már kellő hangulatban üdvözöltük a kirándulás házigazdáját és feleségét. Megvettük a jegyünket a vasútállomáson, ami kísértetiesen hasonlított Igori helyőrség állomására, amiről Rejtő Jenő klasszikusában olvashattunk valaha. Az ottani állomásfőnöknek is sietni kellett, mert késésben volt az öt órai gabonapálinka. Rövid idő alatt behoztuk a lemaradást és már menetrend szerint megkezdtük a Skanzen megismerését. Józsi bácsi megint bebizonyította, hogy előtte nincs olyan, amit ne ismerne és ne adná át a tudását a csapatnak. Szomjazva fogadtuk be az ismereteket, amit az is bizonyít, hogy a spontán kvízjátékok során minden csokit megnyertünk.
Ennek a rövid szösszenetnek nem a Skanzen bemutatása a cél, ezért nem részletezem mit láttunk és mit nem. Ezt mindenki tanulmányozhatja Skanzen honlapján.
Ebédidőre rendesen megéhezett a társaság és éppen odaértünk Nellikéhez, aki a kis unokájával együtt megteremtette a langalló sütés összes feltételeit. A csapat, magát nem meghazudtolva azonnal nekilátott az anyag megsütéséhez és a kirakott forralt bor elpusztításához és bátran mondhatom sikerrel tette a kötelességét. Mikor láttunk, hogy a Tarján család hasa is félreállt Józsi bá javaslatára egy rövid sétával megrohamoztuk a Skanzen túlsó szegletét, majd vissza ügettünk az ebéd helyére, ahol láttuk, hogy tényleg elpusztítottunk és felzabáltunk minden ehetőt és ihatót.
Itt tette fel az ominózus kérdést a mi Ocsónk, hogy legyen-e évadzáró közös zabaparti és persze a sok éhező csapattag majdnem egyöntetűen megszavazta, hogy igen.
A buliról itt fogtok több információt olvasni, ha eljő annak az ideje.
Köszönjük házigazdánknak és nejének a kiváló programot, jól éreztük magunkat és megint gazdagabbak lettünk egy élménnyel.