2011.03.26 - Buda - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2011.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2011. év kiemelkedő eseményei
2011. március 26.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek
KIRÁNDULÁS A BUDAI VÁRBAN

A Budai Várban IV. Béla óta több nemzet katonái és polgárai éltek hol békésen, hol nem. Többször cserélt gazdát hol békésen, hol nem. A vár urai voltak már törökök, osztrákok, magyarok különböző sorrendben. Harcoltak itt németek és oroszok is. Mindezt számításba véve úgy döntöttünk, hogy ezen a szép tavaszi napon mi is bevesszük a várat, lehetőleg csellel. A csel az volt, hogy amit a vár mai ura ígért, azt be is tartotta.

Úgy kezdődött az egész, hogy sorakozót rendelt el a Szentháromság téren és egy egész halom zsetont szedett össze a megjelent ostromló hadak jeles képviselőitől, akik ettől már kicsit gyanakodtak. A koronát az elnök úr tette fel azzal, hogy további kemény sarcot vetett ki a már kivérzett hadra.

Így aztán a kirándulás az anyagi és erkölcsi romlásba döntött hadakkal esemény nélkül megtörtént.

De, hogy ne legyen íly rövid és unalmas e beszámoló néhány stratégiai mozzanatot alant olvashatjátok vala.

A dézsma beszedése után egy kis lelki gyakorlatra bevonultuk a Mátyás templomba, ami egyre szebb lesz az évtizedek óta folyó renoválási munkáknak köszönhetően. Miután a fizetett idegenvezető sikeresen összemosva a templom történetét a politikai változásokkal eléggé elnyújtotta az vár ura által tervezett erre szánt időt, rohanni kellett a sziklakórházba, ahol már bemosakodva vártak ránk a műtőslegények.

Útközben a vizsgára készülők megpróbálták megsimogatni Hadik András lovának heregolyóit, így aztán remélhetjük, hogy csupa doktor és professzor lesz a csapatban erősítve ezzel is a szellemi nagyságunkat Európa és a világ szellemi vezetői előtt.

A sziklakórház érdekes látnivaló volt, kiemelten azoknak, akiket még hasonló módon gyógyítottak fiatal korukban, mint, ahogy azt a kiállításon láthattuk.

Mivel az időbeni csúszást nem sikerült behozni, sőt rátettünk egy-két lapáttal rohanni kellett a Halász-bástyára, hogy kilássunk. Be kellett látnunk, hogy ez a nap csak rohanás lesz. Nagy előrelátásra tettünk tanúságot, mikor megállapítottuk, hogy a tervezett szabadidőnknek lőttek. Azért voltunk ilyen okosak, mert Jozef Brusa, Előrelátás harcban című könyvén nevelkedtünk valaha.

Józsi bácsi, mint alvezér kiadta a parancsot, hogy rohanjunk a Sándor palotához (a program következő hivatalos része). Nem értünk el oda, mert útba esett a program azutáni helye a Labirintus. És itt esett kútba a tervezett program sorrendje is. Miután felvásároltuk Aried néni üzletében található összes fonalat lemerészkedtünk a Labirintusba, ahol szépen libasorban botorkálva fedeztük fel a Budapest Underground szépségeit.

Egyszer csak (sajnos csak egyszer) jött egy kiváló ötlet, hogy a csapatba belépett friss erők kibontsanak egy flaskát és a rohamozó harcosoknak erőt öntsenek a további ostromhoz. Ezután észrevétlenül kimenekültünk a katakombákból.

Rövid idő alatt körbenéztünk a Sándor palota környékén és  a tervezett szabadidőnk terhére elügettünk a Hadtörténeti múzeumhoz, mert már vártak ránk, hogy körbevezessenek minket. Egyeseknek a kör Lagarder lovag növervágásával a büfében folytatódott és fejeződött be. A túra végén a kiépített vasfüggönynél eljátszottunk egy határsértést, ami senkit sem sértett.

Köszönhetően a kerület polgármesterének bementünk az üzemen kívüli helyőrségi templom tornyába és az egész napi kimerítő túra után a testileg meggyötört csipet csapat vállalkozó tagjai felrohantak 170 lépcsőn a torony tetejébe, majd vissza. A lehetőséget a hivatal aulájának meglátogatásával köszöntük meg, de itt már többen a falnak támaszkodva aludtak egy kicsit, hogy erőt gyűjtsenek a haza felé vezető út várható viszontagságaira.

A nap csúcspontjaként szomorú búcsút vettünk egymástól és szétrebbentünk, mint a csapzott verebek. Pozitív dolog volt, hogy a szokásos kvíz játékot most kivételes esetben nem az Anda család nyerte. Igaz nem is volt játék, de jól esett.

A beszámolóhoz a fórum rovatban, illetve a képeknél a facebookon lehet véleményeket és sztorikat hozzáfűzni.
2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz