2011.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Tájékoztató...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2011. év kiemelkedő eseményei
2011. szeptember 24-25.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
MOHÁCS, DRÁVASZÖG
2011. szeptember 24-25.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
MOHÁCS, DRÁVASZÖG
Már az unalomig ismert hajnali indulási helyen csókot és bacilusokat váltva buszra szálltunk és ki sem értünk a nyugalmasabb útszakaszra máris megtörtént az első komolyabb üdvözlési ceremónia, majd a busz elejét Pécs felé irányítottuk és észrevétlenül elértük az idegenvezetőnkkel való találkozási pontot, ahol a később szívünk csücskébe zárt Anna átvette az irányítást és a hatalmat a kicsi és lelkes csapat felett két napig.
Azért menet közben a buszon, hogy ne felejtsük el ki a bandagazda, egy újszerű képfelismerő játékot játszottunk. Itt csak azoknak volt esélyük, akik nem felejtették otthon a szemüvegüket és nem voltak legyek a szemeiben.
Hamarosan birtokba vettük Mohács városát, ahol minden férfi kedvet kapott busóvá válni. Megcsodáltuk a Duna partját, a szemben lévő szigetet, ami a busók gyülekezési helye és összpontosítási körzete is egyszerre, majd betértünk egy ős busóhoz, akinek a műhelyében sok mindent láttunk és hallottunk a busók és az ő járásuk történelméről és kalandjairól. Az ős busó: Englert Antal, érdekes és figyelemreméltó a szokáshoz fűződő hozzáállása.
A déli harangszó után mindenkinek megindult a fantáziája és a nyálelválasztása a beígért csülkös bableves íz világa után áhítozva. Aztán beindítottuk a buszt is a kemence felé, ami egy hegynek éppenséggel nem nevezhető szőlőhegyen volt telepítve. Miután beígértünk valami érdekeset a parkolóhelynek kiszemelt udvar felügyelőjének lezártuk a buszt és meghágtuk a hegyet és a tetején tényleg az várt minket, amit ígértek.
A csülkös bableves olyan mély nyomokat hagyott bennünk, hogy évtizedek után is fogunk rá emlékezni. Azoknak, akik nem voltak velünk elmondhatom, hogy a csapat tagjainak legdurvábban diétázó tagjai is legalább három mélytányér csülköt helyeztek el az arcukba, képzelhetitek mit megevett az néhány éhenkórász, aki nem törődött alakjával és kidolgozott felsőtestével. Mindez egy kiváló diópálinka és remek borok bölcsőjében, sokac élőzenével fűszerezve zajlott. A fergeteges hangulatban a lányok táncra perdültek és nem volt sok kedvünk továbbállni, de a program szigorú betartásáért felügyelő kedves bandagazdánk azt mondta: - ácsi!
Akik a programot és a kiváló ellátást szervírozták: Jaksics család (Köszönjük, nagy élmény volt)
Buszra szállva megközelítettük a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet, ahol a rozoga épületen látható volt miként lehet az uniós támogatásokat felhasználni. A sebtében kijelölt két hadvezér röviden (2,5 óra) vázolták fel előttünk egy betonba vésett használhatatlan térkép kivágat alapján a másfél óra alatt megtörtént történelmi vereség hadászati és taktikai tanulságait. A félkész emlékhely parkja a rengeteg érdekes kopjafával megadta az esemény hangulatát, érdekes volt.
A szálláshelyünk irányába haladva nem hagyhattuk ki Villány helyőrséget, ahol a pincesor borait kóstolgatva felejthető élményeket szereztünk a gasztronómia és a vendéglátás területén.
Estére elértük Beremend határát és elfoglaltuk a szállásunkat (Rose Hotel, Beremend). Átérezve egy régi munkásszálló hangulatát hamar álomra hajtottuk fejünket felkészülve a másnapi megpróbáltatásokra.
Reggelre kelve, ahogy az ott szokás, csodatévő helynek nyilvánítottuk a szállót és közvetlen környékét, mert itt esett meg az a csoda, hogy Ocsó szeméből kirepült a légy és újra látott. Főnökünk őszinte fogadalmat tett, hogy évenkénti zarándokút szervezésével emlékszik meg a csodatévő szent munkásszálló felvirágzása érdekében.
Mi a szokások rabjai vagyunk. Minden egyes kiránduláson egyszer legalább eljátsszuk, hogy egyenes helyett balra fordulunk. Már Boszniában is hihetetlen élményt jelentett a kecskéknek, hogy egy busz járt arra, amerre még a kecskék is csak komoly felkészülés után merészkednek. Most leteszteltük, hogy mennyire ismeri Gyula bátyánk a busz magasságát. A teszt sikerült. Tényleg magasabb volt a busz, mint az aluljáró legmagasabb pontja. Miután darabokra szedtük a légkondi dobozát laposkúszó üzemmódban átkúsztunk a híd alatt és megpróbáltuk ugyanezt visszafelé is. Visszafelé már Gyula nyert, mert zökkenőmentesen tudtunk átkelni az akadály alatt.
Sorsára hagyva az aluljárót megtaláltuk a helyes utat és meg sem álltunk a Kopácsi rét megjelölt helyéig, ahol hajókázással és a természet megismerésével töltöttük ki az időnket. A szokatlanul alacsony vízállás miatt időnként rollerező módszerrel löktük tovább a hajónkat, nehogy zátonyra fussunk. Menet közben megcsodáltuk a beígért igen gazdag állatvilág egy-egy példányát. Egy-két szürkegém igen gyanús volt, amikor láttuk, hogy teljesen mozdulatlanok, de reménykedtünk, hogy csak áll és meditál(l).
Délután birtokba vettük Eszéket, ahol meg is ebédeltünk, majd átverekedtük magunkat Djakovóba. Mind a két helyen megtekintettük a nevezetes épületeket és a a belvárosi részeket, magunkba szíva a hely szellemét. A vasárnap délutáni időpont miatt mindkét város egy kísértetvárosra hasonlított, mert szinte kihalt utcákon és folyóparton sétálgattunk.
Miután kiettük az összes fagyit a pultokból elindultunk Budapest felé rendkívüli módon ügyelve arra, hogy az ominózus aluljárót ne is közelítsük meg. Az úton legnagyobb meglepetésünkre a kétnapos kirándulás alapján összeállított szokásos kvízjátékot játszottuk. A játékot, meghazudtolva az amnézia jeleit Józsi bácsiék nyerték és a kapott nyereményt sec-perc alatt felzabáltuk. Ez lett a második és több harmadik hely nyereményének a sorsa is.
Pécs határában kitessékeltük a buszból a szívünkbe zárt Annát, aki már nem is annyira volt idegen, de vezetett minket, majd kényelembe helyeztük magunkat és hallgatva a pilóta vicceit elszenderedtünk.
Elérkezve a kiinduló pontra szétrebbent a csapat és mindenki telve élményekkel és a csülkös babbal már azon gondolkodott, hogy másnap mit is fog tenni és enni.
Köszönjük a szervezést és találkozunk a következő kiruccanáson.