2010.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Tájékoztató...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2010. év kiemelkedő eseményei
2010. október 16-17.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
EGY HÉTVÉGE A MECSEKBEN
Pécs, Villánykövesd, Drávaszabolcs, Villány
2010. október 16-17.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
EGY HÉTVÉGE A MECSEKBEN
Pécs, Villánykövesd, Drávaszabolcs, Villány
Ha a tisztelt olvasó a képek megtekintésével kezdi, rögtön láthatja, hogy frissen festett lakás várta kedvenc túravezetőnket a kirándulás után, amihez külön gratulálunk.
Az indulás előtt feltett kérdésemre, hogy ki fogja összegezni a programot senki sem jelentkezett, ezért a következő generáció kedvéért elvállaltam ezt a feladatot. (Megint).
Az indulás előtt feltett kérdésemre, hogy ki fogja összegezni a programot senki sem jelentkezett, ezért a következő generáció kedvéért elvállaltam ezt a feladatot. (Megint).
Ezúton is üdvözlöm azokat az egyesületi tagokat, akik ezt a rövid szösszenetet mintegy 94 év múlva olvassák, egyben kérem őket, hogy a centenáriumi ünnepség során röviden említsék meg, hogy létezett néhány tucat őrült turista, akik szabadidejüket feláldozva, a közösség érdekében képesek voltak jól érezni magukat.
Ez is úgy kezdődött, mint egy normális nap a fővárosi lakosok számára, de hamar kiderült, hogy a Kerepesi úton található bázis előtt gyülekező hölgyek és urak nagy tettet fognak végrehajtani.
Eltöltenek egy hétvégét a Mecsekben.
Indulás után többen türelmetlenül fészkelődtek a helyükön a veszélyesen kanyargós utak miatt, mert ez volt az akadálya az első beöntés megkezdésének. De aztán megkezdték. A beöntést. A kiosztott poharakba.
Végre megnyugodtunk a beöntés után, mikor egy hirtelen mozdulattal Ocsó előrántotta a szellemi totó űrlapjait. Ez kisebb riadalmat okozott a gyanútlanul iszogató és beszélgető tettestársak között, de mások csodálatát is kiváltó alkalmazkodó képességünket előtérbe helyezve megbirkóztunk ezzel a váratlan eseménnyel.
Is.
Rövidesen Pécsett (en) találtuk magunkat, ahol egy kiváló idegenvezető idegenvezetett minket megmutatva minden olyan helyet, ami figyelemre méltó volt.
A szakmai és tudományos kérdéseket most nem forszírozva (mindenki nézzen utána!) mintegy 13:00-kor szomorú búcsút vettünk vezetőnktől és belevetettük magunkat Pécs kulturális és gasztronómiai bugyraiba és mindenki saját képességeinek birtokában tette azt, amit az élet számára megszabott, ki itt, ki ott. (Múzeum, kocsma)
A buszra szállásig mindenki elegendő ismeretet és maligánt szerzett a másnapi szellemi teszt megoldásához, bár a kérdések között nagy meglepetésünkre egyetlen kocsma neve sem szerepelt.
Hogy teljes legyen az örömünk túravezetőnk ellentmondást nem tűrő javaslatára útba ejtettük Tettye nevű dervisképzőt, hogy a magasból tekintsünk rá Pécs háztetőire. Első kísérletre a modern kor vívmányait felhasználva tettünk egy kört a belváros körül, majd kisség ideges vezetőnk elkezdett kutakodni az emlékezetében, hogy merre is kell menni, de csak egy nénikét találtunk, aki azon a környéken 40 éve nem látott buszt, de az sem az volt. Megfordultunk és a mamika javaslatára tényleg ara mentünk, amerre ki volt táblázva Pécs eme nevezetessége. Rövid autóbuszos városnézésünk eredményeként megtudtuk, hogy Európa kulturális fővárosában legalább három egyforma alagút van és összesen 39 vértanú szobor a három barbakán környékén. Ezt még a tősgyökeres, évek óta Pécsett lakó tüke tulajdonosok sem tudták, de mi ezt is meg tudtuk. Számunkra Pécs nagyon tettyett különösen a Tettye és az oda vezető kalandos út.
A jól szervezett kirándulás és több napos egyeztetések eredményeként alig okoztunk kisebb riadalmat a szálló alkalmazottai és az étteremben dolgozók között, de a borkóstoló alapanyaga és a késői vacsora nyugtatólag hatott a csapatra.
Nem kellett keveset inni ahhoz, hogy spontán felköszöntsük az alig 28 (egyeseknek 29) éves házassági évfordulójukat ünneplő fiatal párt Pistit és kedves nejét. (A kor kemény vasfoga a vőlegényen látszott csak, így mindenki Tündit dicsérte.)
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás,Kocsmába ment le János és Tamás.Zárva volt az étterem s nőtt a csapat vágya,Előkerült néhány törköly, meg vagy hat üveg ágya.S.
A csapat zöme lenyomott néhány ampulla májrákbeindítót, hogy elég türelme legyen kivárni a reggeli kezdetét. A hosszú és semmit sem érő reggeli után gyorsan bepakoltuk a buszunkba a cuccokat és a magatehetetlen alkoholistákat, majd elmentünk gyónni a közeli kegyhelyre. Lélekben megtisztulva hídfőállást foglaltunk a Dráva bal partján, majd hasonló módon foglaltuk el a parton vergődő rozoga ladikot, mint korábban Józsi bácsi vezénylete alatt az Adrián lehorgonyzott vitorlást. A kalózok vezére az addigra magához tért Pisti volt. Miután percek alatt felfaltuk és megittuk a hajón fellelhető gyarmatárút már semmi sem izgatott fel minket, így a további utunk csendesen telt. Sokkal jobb lett volna a hangulat, ha Árpit beledobjuk a vízbe, de senkinek sem jutott eszébe, csak nekem most.
A vízi életmód miatt megszomjazó és megéhező fáradt vándorok minden óvatosságot mellőzve megszállták Villány helyőrséget, ahol Anna nénje megpimpósodott borától felizgulva, messze elkerülve az öreg lányt és viharvert csapszékét más pincékben lendítették fel az idegenforgalmat, ezzel is segítve a magyar borvidék hírének és ismeretségének további fejlődését. Megjelenésünk maradandó hiányt keltett a vidéken felhalmozott borok mennyiségében.
Buszra szállva az időt totó kitöltésével, csendes józanódással és a kétnapi szellemi megterhelés győzteseinek kiválasztásával töltöttük. Végre nem az Andáék nyertek. (Igaz nem is voltak ott csak lélekben, és ez kevés volt a győzelemhez)
A két napos megpróbáltatásainkra kedves túravezetőnk tette fel a pontot, amikor kronológiai sorrendben, szakmailag kiválóan alátámasztva összefoglalta az eseményeket. Ezzel a rövid szösszenettel meg sem próbáltam hasonló összefoglalást adni, de elegendő irigységet igyekeztem kelteni azokban, akik most nem tudtak jelen lenni és megfelelni a magas követelményeknek, ami nem más, mint jókedv, jó hangulat, értelmes program és kellemes társaság.
Amiről nem írta, az vagy titok, vagy megfeledkeztem róla.
A képtárban mindenki számára lehetőség van megjegyzéseket hozzáfűzni e remek kis fogalmazványhoz, hogy utódaink előtt ne maradjanak fehér foltok. Gondoljatok arra, hogy mit mondok a köztársasági elnöknek, ha megkérdezi: Ugyan kedves elnök úr, miként gondolja e kiváló társaság történeteinek megörökítését a jövőre nézve?