2010.04.24 - Velence - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2010.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET

A 2010. év kiemelkedő eseményei
2010. április 24.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek
VELENCE KÖRNYÉKI TITKOK ÉS KINCSEK NYOMÁBAN

Az indulás nem egy helyről történt.

A többség a kezdeti beöntés után Budapest-Nadap útvonalon, míg a kisebbség (ez nem etnikai fogalom) Tata-Dinnyés(Ny)-Pákozd-Doni Emlékhely-Nadap útvonalon haladva az előre egyáltalán nem tervezett Nadapi Nadír-ponton történt találkozás után egyesült. Az így kialakult fő erők együtt tekintették meg a szintezési ősjegyet, melyről Ocsó több érdekes és érdektelen információt jelentett mindenki tetszésére.

Indulás után az oszlop éllel 08:20-kor, véggel 08:45-kor megérkezett. A busz rövid terepfelderítést hajtott végre Velence, Kápolnásnyék, Sukoró térségében, nem tudjuk miért. A buszvezető sem.

A méltán impozáns Doni Emlékhelynél fejet hajtottunk az akkori áldozatok emlékének és meghallgattuk Papp Zsiga beszámolóját az akkori történeti helyzetről és eseményekről.

A következő program során átadtuk magunkat a sétálás (hegyre fel, hegyre le) örömének és meglátogattuk a több millió év óta ingó köveket, hátha éppen most dőlnek el, de nem volt szerencsénk. Mivel az u.n. Pandúr köveket nem akartuk már megnézni, mert szorított az idő (és a cipő) gyorsan elindultunk a buszhoz.

Miután lefényképeztük a Pandur köveket és csúszkáltunk az ösvényeken egy jóízűt, visszafordultunk és tényleg elindultunk az autóbuszunk felé. Másfelé már nem is mehettünk.

Rövid és megrázó utazás után megérkeztünk a katonai emlékhelyre, melyet igazán ajánlhatunk mindenkinek, aki csak olvassa ezt a beszámolót (Az emlékhely honlapja itt...)

Az érdekességek megtekintése után elhelyeztünk az arcunkban néhány tányér bablevest és pom-post majd válaszoltunk Ocsó néhány túrával kapcsolatos kérdésére, melynek eredményét a buszon utazók már az indulás után megtudhatták. (E sorok írója jelenleg nem rendelkezik ezekkel az információkkal, bár egy megbízható háttér információ alapján tudja, hogy Godó Laci és neje 4. helyezést ért el. A helyezettnek járó egy üveg vörösbort a buszon utazó hátsó traktus a gigák mozdítása nélkül nyelte el.)

Az ebéd után a csapat ismét két szárnyra oszlott. A bal szárny az ingó kövek meglátogatása során rájuk tapadt por és izzadság leöblítése céljából meglátogatta az agárdi gyógyfürdőt, ahol retkes testeiket a hűs habokba merítették. A jobb szárny sportemberekhez és a szakosztály nevéhez illő módon tovább folytatta a természetjárást, majd a tartalék energiákat is felszabadítva, a végelgyengülésük előtt sikerült buszra szállni, ahonnan le sem szálltak hazáig.

Tisztelettel jelentem, hogy a tatai különítmény is sikeresen hazaért, miután meglátogattuk Piri nénit és csapatát.

2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz