2010.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Tájékoztató...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2010. év kiemelkedő eseményei
2010. szeptember 26.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
EGY NAP A VÉRTES HEGYSÉGBEN
Székesfehérvár, Gánt
2010. szeptember 26.
B E S Z Á M O L Ó K / Szösszenetek
EGY NAP A VÉRTES HEGYSÉGBEN
Székesfehérvár, Gánt
A már megszokott koreográfiával, szinte becsukott szemmel indultunk a vértesi túránkra. Budapesten beöntés és indulás és megint beöntés. Tatáról csak indulás. Mind a két irányból a találkozási pont felé menet sűrűn fohászkodtunk az égiekhez, hogy ne a már unalomig ismert esős kirándulásunk legyen (mert a szegény igáslovak megáznak), hanem egy verőfényes, napsütéses kiruccanás. Fohászaink eredménye az lett, mint később kiderült, hogy nem derült ki.
Egy dolog derült ki, hogy elvesztettük napisten kegyeit, de nem mi estünk kétségbe, hanem az eső.
Hajnali 8.45 és 9.00 között a két csapat találkozásakor sűrű ölelkezések és csattanós csókok cseréltek gazdát, majd sűrű hátba veregetések közepette mindenki tudta, hogy mi történ azóta, amióta nem találkoztunk.
Kicsit később meleg szeretettel üdvözöltük az idegen vezetőt, aki tényleg idegen volt és vezetett is. Először át az úton az óvárosba, majd azon végig és megint.
Megismertük az összes templomot, királyszobrot és minden érdekfeszítő épületet és mondhatni sok ismeretre tettünk szert. Még Bobori uram is, aki több éves itteni munkaviszony után jött rá, hogy a Királyok városáról gondolt eddigi ismeretei még sok kívánni valót hagynak maguk után. (Megjegyzendő, hogy a délutáni szellemi vetélkedőig sem volt képes a honismereteiben keletkezett fehér foltokat megszüntetni. Mondjuk én sem.)
A városnéző program után ruháinkat letépve rohantunk a legközelebbi pislantó helyre és ideiglenes árvizet okoztunk a város vízhálózatában.
Gyors buszra szállás után pillanatok alatt a Bori várban találtuk magunkat, ahol megtudtuk, hogy a vár nem az igáslóról kapta a nevét.
Kellően kiéhezve érkeztünk Gántra, Piri néni éttermébe, ahol egy szempillantás alatt raktunk be az arcunkba több tányér tárkonyos vadragu levest, néhány szarvasból elkészített pörköltet. A merészebb túra társak az ebéd közben egy zsiráfról elnevezett söröskrigliből sörözgettek.
Mivel az eső nem hagyott alább, megsajnáltuk a lovakat és csak egy rövid, mit sem érő lovas kocsikázást tettünk a falu területén, meg sem közelítve eredeti célunkat Kápolnapusztát. De hát a lovak nem bírták volna.
A lovak megmentése feletti határtalan örömében Ocsó előrántotta a megszerzett ismereteinket felmérő tesztkérdéseit, hogy elkeserítsen minket.
A szellemi versenyt megint Ivánék nyerték, ezért javaslom a továbbiakban indok nélküli diszkvalifikációjukat, ezzel is nagyobb esélyt adva azoknak, akik nyerni is akarnak.
Örültünk egymásnak, kellemes program volt. Köszönjük.