2010.05.28 - Horvátország - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2010.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
...
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2010. év kiemelkedő eseményei
2010. május 28.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek
KALANDOZÁSOK HORVÁTORSZÁGBAN

Betartva a hagyományainkat Budapestről indultunk és a beszámoló címének megfelelően készültünk az előttünk álló kalandokra, ami aztán be is következett.

Zötyögve a buszon érdeklődéssel hallgattuk vezetőink gondolatait egy darabig, majd oxigén és érdeklődés hiányában a busz hátsó traktusában utazók álomra hajtották fejüket strandról, hideg sörről és hűvös tengeri szellőről álmodva. A pihenő helyén felriadva tudatosult bennünk, hogy a klíma véglegesen kilehelte a lelkét. Imába foglaltuk Gyuszi nevét és alig vártuk, hogy megérkezzen a hidegfront, ami aztán meg is érkezett a végére.

A tengerpart felé száguldva első megállónk Zágráb volt, ahol Disztl Antal (fekete lyukacsos cipőben) kápráztatott el minket, mert mindent tudott a főváros történelméről és az ott történtekről. Igazán kellemes városnézés volt.

Egy rövid izzadás a buszon és máris megérkeztünk Risnjak Nemzeti Park bejáratához, ahol egy áttekintő térképen tanulmányozva a séta útvonalát a csoport zömével elindultunk. Néhányan a sör mellett döntöttek, amiből be is döntöttek néhányat (lsd. Mócsai). Kis idő múlva már fogalmunk sem volt merre járunk, így több részre oszlott a csapat és a végén egymást túllicitálva bizonygatta mindenki, hogy őneki volt kellemesebb.  Én azoknak hittem, akik a sört itták.

Estére megérkeztünk Selcére és elfoglaltuk a szállást. Akinek szerencséje volt az tengerre néző szobát kapott. Irigyeltük is őket, bár sok időnk nem volt bámulni a tengert. Nekünk egy hajókajütnyi szoba jutott csodálatos kilátással a tűzfalra. Olyan kicsi volt, hogy Vali néninek ki kellett jönni, amikor én bementem. Aztán vacsora és séta a tengerparton.

Másnap, ami egyeseknek ténylegesen másnap volt elindultunk Rijeka (Fiume) meghódítására. Idegenvezetőnk segítségével sikerült is meghódítani a várost, majd információkkal és benzingőzzel telve rogyadozó lábakkal szálltunk fel kedvenc buszunkra egy kicsit szaunázni.

Pihenésképpen Krk szigeten sétáltunk egy kicsit, majd Baskán a tengerparton frissítettük magunkat egy kis sörrel és fagyival. Egyeseknek ez is kevés volt és fürdés közben megkóstolta a tengervizet is. Nem okozott nagy tetszést, de legalább úszni lehetett benne. (A sörben is)

Este vacsora és a másnaposság előkészítése volt a fő program. Szűkebb nézőközönség előtt az elnök úr tartott egy kis "fürdő show"-t a csapat és az arra sétálók nagy örömére, bár egyeseknek megrázó élményt okozva.

Kellett is az erőnlét, mert harmadnap megrohamoztuk az Észak-Velebiti Nemzeti Parkot. Utazva a kacskaringós, szerpentinekkel sűrűn tarkított tengerparton úgy éreztük magunkat a buszon, mint egy repülő szaunában. A nemzeti park munkatársai mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Csak nekünk és csak akkor meghallgattunk egy színvonalas előadást a parkról, megtekintettünk egy erdészeti kiállítást, ahol Józsi bácsi átvéve az irányítást minden eszközt bemutatott nekünk. A végére simán kivágtunk volna egy erdőt is, de mi környezetvédők vagyunk és nem tettük. Buszra szállva felkúsztunk a hegy tetejére. Egész úton azon gondolkodám, hogyan fogom kibírni a visszautat. A hegyen már érezhető volt a klímaváltozás ezért nagy sikert aratott a bozótos pálinka, amivel a házigazdák kedveskedtek a csapatnak. Miután elpusztítottuk az anyagot elég erőt kaptunk ahhoz, hogy felmásszunk a szikla legtetejére, ahonnan elzavarva a hegyi kecskéket káprázatos kilátás kárpótolt minket a fáradságért.

Visszaereszkedve a menedékházhoz összegyűltünk, mint hegyen a gomolyfelhő és felvásároltuk az összes sört és pálinkát a helyi hegyi ember legnagyobb örömére. Időben sikerült buszra szállni, mert a hegy szelleme szelet és esőt küldött ránk.

Hazáig kanyarogva az út észrevétlenül telt el csendes imádkozással és a ferrodol égetésével. Tudtuk, hogy a következő program főszereplője, a hajóskapitány már vár minket, hogy kihajózzunk az Adriára, de a nagy eső és az  enyhén szólva nem sétahajókázásra alkalmas idő miatt elnapoltuk a programot. Egészen vacsora utánig, amikor is egy spontán ötlettől vezérelve a csapat tengerre született tagjai elfoglalták a hajót, egy félreeső sarokban megkötözve elhelyezték a kapitányt és kihajóztak a nyílt vízre. A lázadást Józsi bácsi vezényelt és félreérthetetlen karjelzésével tudatta mindenkivel, hogy a hajó gazdát cserélt. Később énekelve és "welcome drink"-el telve szálltak partra kiengesztelve a hajó kapitányát és zordon nejét egy kis alamizsnával.

Reggel gyors reggeli, miután elpusztítottuk a megmaradt étvágygerjesztő gyarmatárút, majd pakolás a buszra, mialatt egy monszuneső szakított ketté a csoportot a lemaradt egységeinket teljesen eláztatva. Így indultunk el, hogy a fél csoport külsőleg a másik fele belsőleg volt elázva. Most már nem is hiányzott annyira klíma.

Megérkeztünk a Plitvicei tavakhoz és a zord időjárás ellenére látogatók százaival egyetemben a vállalkozó kedvűek behatoltak a tavak és vízesések világába. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjünk, hogy ebben az esőben minden irányból zubog a víz. Többen másodszor is eláztak, mert nem vették figyelembe Józsi bácsi intelmeit, miszerint nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista. Kicsit később azok is eláztak, akik figyelembe vették. Buszra szállva Budapest irányába haladtunk az elázott ruhák kellemes bűzében.
Utunkat szunyókálással és ismeretterjesztő totók kitöltésével töltöttük, ezúton is megköszönve Ocsó hatalmas munkáját a vetélkedőkre történő felkészüléshez.

De, hogy Ocsó nehogy kimaradjon az élvezetekből egyedül az ő számára a csapat elvetemült tagjai különleges totót szerkesztettek, mely csak a szétlövés után dőlt el szoros küzdelemben, így köszönve meg az emlékezetes 9. kirándulásunk sikeréért végzett emberfeletti munkáját.

K ö s z ö n j ü k.

Többen kérésére a különleges 10+1-es totó kérdései (döntetlen után szétlövés)
1./ Mennyi a buszunk rendszáma számainak az összege?
a) 10
b) 9
c) 13          
2./ Milyen cipőt viselt Disztl Antal Zágrábban?
a) Bebújós
b) lukacsos
c) egyszerű fűzős
3./ Viselt-e nyakkendőt a Plitvicei hajó kapitánya?
a) igen
b) nem
c) nem tudom
4./ Ha minden női Zrínyi két Frangepán férfi, akkor hány női susák volt Frangepán?
a) lövésem sincs
b) kettő
c) 1368 km
5./ A tájleírások alkalmával az elnök úr melyik kifejezést használta a leggyakrabban?
a) zergeb@szta vidék
b) kies
c) csodás
6./ Hány részre tagozódik a plitvicei tórendszer?
a) oszthatatlan
b) Felső-tó, Alsó-tó
c) Nagy Sziva-tó
7./ Amikor kikötött a Pasa, mit kiabált az elnök úr?
a) Kubai búbópestis karantén
b) Zágrábi búbópestis karám
c) Adjatok sört
8./ Hány fokon forr fel az agyvíz a busz tatján (Hátsó kontraktus)?
a) 60°C
b) 59,8°C
c) A busz eleje szerint hideg van.
9./ A nemzetközi orvosi vélemény szerint mi okoz azonnali agyvérzést?
a) pula
b) puma
c) puha
10./ Mit énekelt Józsi bácsi a Pasa fedélzetén?
a) Baj van, baj van...  
b) Baj van a részeg tengerésszel...
c) Mary elutazott az Új Hebridákra...
+1 / Ha a fa kb 540 évet élt, akkor a buszon ülő emberek, akik másfél liter pálinkát ittak a kirándulás alatt, hány évet élnek?
a) bé
b) cé
c) a-be

Szétlövő kérdés döntetlen esetére (különdíj: 1 db. cerbona szelet)
- Stupasti Jaglac - mikor virágzik, milyen színű és ki az apja?
 a) minden reggel,         
 b) Aquila Chrysaetos (szirti sas)  
 c) Amikor az orgona virágzik nyár elején...

Horvátország-Kvarner / létszám: 46 fő
Autóbusz: Hannibál Busz Kft, sofőr: Győri Gyula  (1.800 km)
Szállás: Selce ,Bjelovári erdészet üdülője

Láttuk és bejártuk:
Zágráb, Rinsjak Nemzeti Park, Fiume, Krk,-sziget,  Baska, Észak Velebiti Nemzeti Park, Plitvicei-tavak
2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz