2020.
...
LENKY GYÖRGYNÉ, Katika
1945-2020
Nagy veszteség érte a természetjáró szakosztályunkat, mert 2020.09.16-án elhunyt tagtársunk, Lenky Györgyné.
A mindig jókedvű, mosolygós és kedves túratársunk, Katika, a 74. életévében egy rövid idejű, de igen agresszív betegség miatt fejezte be földi létét és az örök túra-mezőkre távozott.
Katika néhány éve csatlakozott hozzánk, akit a nagyon pozitív emberi tulajdonságai következtében a csapatunk gyorsan elfogadott és befogadott.
Szinte minden túránkon részt vett, optimista és vidám természetével mindig vidámságot és baráti hangulatot teremtett körünkben.
Igen aktív volt és nagyon szeretett a Csavargó Csapattal együtt lenni.
A májusi Covid pályázatunkra is beküldött egy rövid de annál bájosabb írásművet.
Kedves Katika!
Jó utat az égi túrautakon! Nyugodj békében!
Emlékedet kegyelettel megőrizzük!
Velünk volt.
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Arany János
Gyász Búcsú az élettől
BÚCSÚZTATÓ
Katinak az osztálytársai voltunk a főiskolán. Több is, mint osztálytárs, hisz a kollégiumban is együtt laktunk.
Hogy ezt az időt oly sokszor nevetve idéztük fel, Katinak is köszönhető. Ritka emberi tulajdonsága, közösségteremtő és megtartó kisugárzása volt. Nagyon szerettük Őt, becsültük ragyogó okosságát, egyenes jellemét, őszinteségét és tudjuk, Ő is szertett minket.
Akkor szinte családdá váltuk, mi tizenhárman.
Az iskola elvégzése után – bár szétszéledtünk – de mindig jöttek hírek róla is: férjhez ment, két szép kisfia született – de jöttek szomorúak is. Lélekben mellette álltunk, ahogy Ő is mindig a minket ért örömben és bánatban.
A munkás évek után havonta újra összejöttünk. Kati is sokat mesélt családjáról, nagyon büszke volt az unokáira. Elmondta, hol járt, mit látott és rengeteg ötlettel állt elő. Múzeumokat, kirándulásokat javasolt. Mi megfiatalodva, mintha kézen fogott volna mentünk vele. Csodáltuk Őt a lelkesedéséért és energikusságáért.
”Száz évig fogsz élni” mondtuk neki és Ő nevetett „Úgy legyen!”. Elhívott minket az otthonába is, s ez hagyománnyá vált. A decemberi találkozóinkat mindig Törökbálinton rendeztük. Ki sejtette volna tavaly decemberben, amikor boldogan, kipirulva vendégelt meg minket, hogy utoljára jártunk nála.
Nagyon büszke volt, amikor a „Csavargó csapat”, a tatai természetjáró szakosztály soraiba fogadta. Imádott kirándulni. „Nélküled nem indul a busz Katika” mondta egyszer a túravezetőnk. Nagyon hamar barátokra lelt itt is. Még ez évben Montenegróba készültünk volna, együtt, de a járvány ezt megakadályozta. Ezen túl, nélküle indul a busz. Túratársunk, Rónaki Eszter búcsúzóul Kosztolányi Dezső „Halotti beszéd” című verséből egy részletet küldött el.
Legyen neked könnyű a föld, Katika!Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
...
