2020.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
A vírushelyzet miatt elmaradt túráink helyett egy kis szösszenet Anna tollából
Fejesné Iványi Anna
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
2020.11.15.
Spartacus-ösvény; Apát-kúti-völgy
Szösszenet 2020
Nagy örömmel olvastuk Anna beszámolóját ebben a túramentes időszakban.Az utókor számára is megörökítettük.Olvasás közben nézzük és hallgassuk Kertész József gyönyörű előadását (Áprily Lajos Októberi séta)
Kedves Túratársak!
Nem árulok el titkot, elég gyakran gondolok a Csavargó Csapatra, de a mai nap folyamán több ízben szóban is emlegettelek Benneteket.
Szombat este ugyanis felhívott Pisti fiam, s megkérdezte, lenne kedvem egy baráti társasággal körbe menni a Spartacus-ösvényen, ami az általuk választott útvonalon 16 km.
Gondolkodás nélkül igent mondtam. Így történt, hogy ma reggel velem együtt 8-an Pilisszentlászlón hátrahagyva kocsijainkat, nekivágtunk az útnak.
Még készülődés közben megkérdezték tőlem, tériszonyos vagyok-e. Büszkén mondtam, hogy igen, az voltam, de kemény munkával elértem, hogy pár éve már nem vagyok az. Hát ezt nem kellett volna így kijelenteni… De csak szép sorjában….
Pár perccel indulásunk után megjelent a Spartacus-ösvény kezdetét jelölő tábla, ami figyelmeztetett, hogy a nehéz szakaszokon nem hátrány a jó fizikai állapot, felkészültség, no meg arra is, hogy nedves, csapadékos időben igen csak kalandos a túra, sőt, egyes helyeken kifejezetten veszélyes lehet. Hát ezt mi odafele nem olvastuk. Persze ha olvastuk volna, akkor is megyünk tovább, csak akkor talán jobban felkészültünk volna lélekben a nehézségekre.
Már az erdei út elején rá kellett jönnöm, hogy szeretett túracipőm talpa az elmúlt évek alatt nagyon megkopott, és csúszik a felázott talajon. Aztán jött az első dagonyás szakasz. Két teleszkópos bottal mentem. Húzom ki a dagonyából lépésenként, ahogy illik, hát nem ott ragadt az alja? Még szerencse, hogy nem esett szét, vissza lehetett állítani a nekem megfelelő méretre. A cipőm is úgy döntött, marad, de ezt nem beszélte meg a lábammal, ezért nagyon kellett ügyelnem rá, hogy a lábam ne jöjjön ki teljesen belőle, mert félő volt, hogy soha többé nem talál vissza.
Mi csak mentünk, mentünk hegygerincen át. El is jutottunk az első olyan szakaszhoz, ahol a meredek sziklafal és a szakadék között csak szűk, egyszemélyes, lejtős, és a sár miatt csúszós ösvényen lehetett továbbmenni. Falnak fordulva, egyik kezemmel Pisti kezét fogva, másik kezemmel a hegyet tapogatva, simogatva oldalaztam bal kilép-jobb zár, bal kilép-jobb zár, bal kilép-jobb zár tánclépésekkel, szemem meredten figyelte a mohát a kezem alatt. Lelki szemeim előtt megjelent a Csavargó Csapat túráinak első éveiben hasonló üzemmódban, csapattársak segítségével megtett út. Arra gondoltam, azt is túléltem, talán most is… És így lett, minden szakaszt épségben leküzdöttem. Társaim azt mondják, gyönyörű helyeken jártunk…
Az Apát-kúti Erdészház után az Apát-kúti patak völgyében haladtunk tovább. Itt már én is körbe mertem nézni és élvezni a tájat. Megszámoltam, 11-szer kellett átkelnünk köveken és fadarabokon, és 2-szer fahidacskán egyik oldalból a másikba.
Visszafelé elolvastuk a fentebb említett táblát. A telefonom szerint 21669 lépést tettem meg.
Miért írtam le mindezt? Nagy csend van mostanság ezen a fórumon.
Én szívesen olvasnék tőletek is bármit, amiből tudhatnánk, hogy vagytok, mi történt/történik veletek. Nagyon hiányzik a csapat.
A szokásos ingyenes öleléssel Fejesné Iványi Anna
