2018.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Lengyelország
(Rabsztyn – Ogrodzieniec – Czestochowa – Malbork – Elbląg – Gdańsk – Krakkó – Bochnia)
2018. május 14-18.
Letöltés / 2018. év szösszenetei
PROGRAM
FOTÓALBUM
INDULÁS: 05.30. - A szokásos helyen
PROGRAM:
1. nap:Budapest – Besztercebánya (2-es, 66-os) – Rabsztyn (59-es, 7-es, 94-es) – Ogrodzieniec (791-es) – Czestochowa(78-as, 1-es, 46-os) = 540 km2. nap:Czestochowa (E75/A1-es, 22-es) - Malbork = 430 km3. napMalbork – Dzierzbon (527-es) –Buczyniec – Jelonki (S7-es)- Elblag (7-es, 89-es) – Gdansk (468-as) – Sopot (91-es) – Pruszcz Gdanski = 190 km4. napPruszcz Gdanski (e75-ös) – Magdalenka (742-es, 786-os, 794-es) – Krakkó = 540 km5. napKrakkó – Bochnia (79-es, S7-es, A4-es) – Okocim (94-es) – Nowy Sącz (75-ös) – Krynica –Jurgów – Eperjes – Kassa – Miskolc – Budapest = 530 kmÉrkezés Budapestre kb. 22:00 órára.
Video (később)
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
2018. május 14-18.
LENGYELORSZÁG
Körutazás Lengyelországban sok érdekességgel és meglepetéssel
Mottó: ”Sokan jönnek, mennek, de kevesen érnek el valahová”
Rendesen készültünk a túrára, mindenki felvette magára a hátsó gumómentesítő párnácskákat, mert tudtuk, hogy rettenetesen sok időt fogunk eltölteni a buszon.
Egy kis szerencsénk is volt, mert az eredetileg betervezett járgány egyik fontos eleme megadta magát és az indulásig nem lehetett megjavítani, ezért grátisz egy jó nagy busszal indultunk el a hosszú útra.
Mondták is, hogy akkor így nyugodtan lehet egy kicsit több csomagot hozni, hely lesz rogyásig. Így nekem, aki ráérősen tettem-vettem a felszállásig már alig jutott hely, de azt kibéreltem.
Olyan korán indultunk, hogy az már az előző napon későnek számított hamar kiértünk az első legfontosabb útra, az autópályára és itt menet közben megalapoztuk a hangulatunkat.
Utunk a Szlovák síparadicsomon keresztül vezetett, ahol meg is álltunk. Donovalinál eszembe jutott Vali, aki nem jöhetett velünk. Nosztalgiáztunk egy kicsit, mert itt tanultunk meg síelni, mély nyomokat hagyva a síoktató lelkében és szakmai hitében.
Tovább buszozva megkezdődött a mindentudás guruló egyeteme, mert többen vállaltak be ismeretterjesztő előadásokat Lengyelország történelméből, sportjáról, a lengyel zenéjéből, ami kicsit feldobta az unalmas órákat. (Professzoraink voltak: Bobori, Tarján, Kovács és Joósz túratársak)
Egyszer csak megérkeztünk a programunkban is megjelölt első látványossághoz, ami nem volt más, mint Rabsztyn vára. Nem nagy emelkedő várt ránk és elérve a vár hídját meglepődve láttuk, hogy azt meg lerombolta valami ostromló csapat, de nem tudtak velünk kitolni, mert egy kerülőutat találva bevettük a félig lezárt várat. Itt a legsportosabb Katika volt, aki nem hazudtolta meg korát és frissességét, elsőként mászott fel a toronyba.
Alig tudtuk követni.
Kicsit később visszaadtuk a várat a jogos tulajdonosainak és a munkásoknak indultunk tova Ogrodzieniecbe, a következő kiszemelt vár romjaihoz. Ide már nem kellett olyan sokat utazni, így hát szökdécselve felmentünk a várba és csodáltuk a fura alakú sziklákat, az esküvői fotókat készítő friss házasok sokaságát és kimondottan bóvli vásári hangulatot árasztó, nem oda illő árusok tömegét.
A buszon megkezdtük a tesztek kitöltését is és bemelegítésképpen az 1968-as események 50 éves évfordulójára kihegyezett kérdés özön egy kicsit elbizonytalanította a túratársakat, de Joósz útitárs felajánlása, hogy a győztes egy 50 éves tokaji aszút kap feldobta a hangulatot. A bort a korszakra legjobban emlékező és abban tevékenyen résztvevő Bobori urunk nyerte meg a többiek nagy bánatára, de hamar rájöttünk, hogy mindenki nem nyerhette meg az egy üveget. Így aztán sokan abban reménykednek, hogy ne legyenek túl messze, mikor felbontják a nedűt.
Szép lassan este lett és megérkeztünk első szálláshelyünkre, Częstochowa helyőrség IBIS Hoteljébe és átrámoltuk a buszból azt a mérhetetlen sok csomagot, hogy legyen mit visszahordani reggel. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a csapat sportosabb fele elsétált az alig 4 km-re lévő kegyhelyig, a Jasna Góra (Fényes Hegy), ami miatt a város is a lengyelek lelki fővárosa lett. A csapat lustább és fáradtabb része mindez másnap reggel a buszról tekintette meg.
Lelkileg megtisztulva visszahánytuk a csomagjainkat a buszra és megkezdtük a második napunkat, ami szintén nem tűnt lazának.
Megcéloztuk Malbork városát, ahol várt minket a Német Lovagrend XIII. században épített – a világ legnagyobb vöröstéglás – erődrendszere. Egy röpke 3 órás vezetett várlátogatás várt ránk, ami később kiderült volt vagy 4 óra és így már nem csak az ülő, hanem az álló gumókkal is problémák adódtak. Holt fáradtan másztunk vissza a buszba és mielőtt bármit is kezdtünk volna magunkkal egy perc alatt megérkeztük a vasútállomásra, ami, mint kiderült a szállásunk is volt.
Este, egy kis városi sétával múlattuk a drága időnket egy kis szökőkúti sétával elegyítve. Tarján és Joósz túratársunk kifigyelve a helyi szökőkút sajátosságait egymást licitálva sétáltak át a vízen oda-vissza és megint, de szárazok maradtak a többiek igen nagy bánatára.
Hiába volt a sok dicséret az utazás előtt ez mégis csak egy vasútállomás volt. Reggelre sokan fejből mondták a lengyel menetrendet. A reggeli sem volt egy népünnepély, de minket keményfából faragtak és hamar elfelejtettük a megrázkódtatásokat.
Megkezdtük a harmadik napot. Bemelegítésképpen a mérhetetlenül sok csomagjainkat előbb ide-oda cipelgettük a város lakóinak nagy derültségére, majd sikerült a pilótáinkkal egyeztetni a találkozási pontot felhánytuk a cuccokat és elindultunk Buczyniecbe egy kicsit hajókázni a füvön az un. Elblagi Csatornán. Hosszú rázós úton, néhány helyi lakos útbaigazításával hirtelen ott találtuk magunkat a kikötőbe és hajóra szálltunk, majd a hajó egy kalodába kikötött és a több méteres szintkülönbséget a kalodába utazva egy sínen folytattuk. Az ilyen síni hajózást még vagy háromszor megismételtük, és nagyon élvezetes volt. Az időjárás kellemes tavaszi volt, a hajón büfé is működött. Kell ennél több?
Tovább utaztunk Gdansk, a több mint ezer éves Hanza település felé. Gdansk, Sopot és Gdynia az un. hármasváros közül mi az első kettőben szereztünk élményeket. Gdansk óvárosát csoportosan, majd egy kicsit önállóan is megnéztük, aztán átgurultunk Sopotba és lementünk a homokos tengerpartra, ahol fényképeztünk és megosztottuk a homokos partot néhány dinoszaurusz méretű hattyúval, számos sirállyal és galambbal.
A szállás felé messziről láthattuk a hajógyárat, ami komoly szerepet játszott a lengyel történelemben is.
A Hotel Górski-ban hajtottuk álomra a fejünket a vacsora után.
Mire felébredtünk már a negyedik nap virradt ránk és tudtuk, hogy rengeteget megyünk, mert a célunk Krakkó volt, ami legalább olyan messze volt, mint az első napi cél. Mentünk is rendesen. Néha előadás, néha zenei diszkurzus (hangosítás nélkül) néha egy kis totó szakította félbe a csendes hortyogást. Még az eső is elkezdett esni, aztán zuhogni és még szerencse, hogy a busz nem ázott át.
Este megérkeztünk Krakkó külvárosában található szállodába. Itt, dacolva esővel többen tömegközlekedési eszközök igénybevételével elmentek Krakkó belvárosába, ahol nagy élményeket szereztek. Azok, akik a szállodában söröztek azok is.
Az utolsó, ötödik napon már csak három programunk volt. Az egyik a közeli sóbánya, majd egy közeli sörgyár és végül a hazaérkezés.
A sóbánya azért volt jó, mert ott nem esett az eső. A bánya Bochniaban volt. Lifttel vittek le minket a mélybe, ahol megsétáltattak egy kicsit, aztán visszajöttünk. Mondtuk is, hogy megspórolhatták volna azt a hosszú alagutat, ha előbb elkezdik a bányát. Kicsit megpihentünk a világ egyetlen olyan földalatti kápolnájában, amelyet vonat szel ketté.
Kicsit megszomjazva türelmetlenül vártuk a sörgyári capriccio programot a Brzesko-Okocimi Sörgyárban. Megérkezve a bejárathoz mindenkire ráhúztak egy papír köpenyt és egy láthatósági mellényt és egy kis túlélési gyakorlat keretében 40 percet álltunk és hallgattuk a nyugdíjas sörfőző monológját. Aztán átmentünk az üzembe és megint csak álltunk egy darabig, és nehogy elgémberedjenek a végtagjaink átsétáltunk a kerítés mentén a gyár másik végébe egy kis palackozást nézni, aztán vissza.
Nagy kegyesen meghívtak minket egy kostolóra, ahol ittunk egy kis langyos sört, de nekünk így is jó.
Ajándék sört nem adtak. Hát végül is egy sörgyár volt, de már voltunk jobb helyen is.
Az eredeti programhoz képest néhány perces (1.5 óra) késéssel megérkeztünk az indulási helyünkre és szétoszlott a csapat.
Összegezve – a néhány negatívnak tűnő megfogalmazás ellenére – tökéletes és fárasztó programot hajtottunk végre, de erről szóljon Ocsovai túratárs köszönő levele az utazás szervezőjéhez.
-------------------------------------
Kedves Jolanta!
Engedd meg,hogy a "Csapatom", és a magam nevében köszönetet mondjak a 2018.05.14-18.-a között Lengyelországban lezajlott túránk színvonalas, sikeres előkészítéséért és levezetéséért.
A 2.291 km-es út során nagyon szép és érdekes vidékeket járhattunk be. Felejthetetlen élményekkel és sok új ismerettel lettünk gazdagabbak az általad vezetett 5 napos kiránduláson. Hatékony közreműködéseddel tovább erősödött szívünkben a barátság szülőhazád, Lengyelország és népe iránt.
Ismét, immár második alkalommal bizonyosodott be, hogy jól döntöttünk, amikor Téged kértünk fel a túra lebonyolítására. Úgy vélem, hogy az együttműködésünk gördülékeny és problémamentes volt az út során és ismét sok szakmai tudást "leshettem" el Tőled!
Remélem és bízom benne, hogy a lehetőségek függvényében mielőbb ismét közös túrát szervezhetünk a "Csavargó Csapat" részére.
Engedd meg, hogy egy kis versrészlettel is megköszönhessem munkádat:
"Csak az a szép, mit másnak megmutattál,Csak azt tudod, mit másnak tanítottál,Csak az a tied, mit másnak odaadtál,És nem fázol, ha van, kit betakarjál."
Barátsággal: a "Csavargó Csapat", a feleségem Zsuzsa és a magam nevében
-------------------------------------
KÖSZÖNJÜK!
--------------------------------------
És akkor álljon itt a Tisztaszívű, rovot múltú Tarján úr KETTŐ kis szösszenete, aminek a fele sem igaz, de legalább hangulatos.
Az egyik álhír a másik is, de az egy engesztelés is egyben.
1./ Vali néni Tatán van
Kedves olvasó. A cím a „Lenin Finnországban” című festményről szóló viccel van összefüggésben, de a szösszenet valójában Ló bácsi lengyelországi viselt dolgairól fog szólni. A vicc – ha valaki nem ismerné – így szól:
A szovjet festőművészeknek versenyt írnak ki "Lenin Finnországban" címmel. Számtalan gyönyörű pályamű érkezik, melyek legtöbbje hófödte tájakon mutatja az ülő, álló, vagy gondolkozó Lenint, esetleg az ezernyi finn tó egyikénél horgászva ábrázolja. Utolsóként egy fiatal festő képe marad, mely megdöbbenti a zsűritagokat: a képen egy Kreml-beli hálószoba látható, Dzserzinszki elvtárs és Krupszkaja elvtársnő éppen szeretkeznek.- Na, de ember, hát hol van Lenin?- Lenin? Finnországban!
Midőn megérkeztünk a kiindulási ponthoz, rögtön feltűnt, hogy Ló bácsi rég nem látott jó kedvvel fecserészik a csoport – mindenek előtt női – tagjaival. Meg is jegyeztem, rég’ nem láttalak ily’ vidámnak főnök. Mire Ő: Vali néni Tatán van…
Hát én csak hüledeztem, de akkor még nem tudtam, hogy lesz ez még így sem. A buszban először mellénk ült, de aztán inkább egy hölgykoszorú közepébe helyezte át a székhelyét. Érdekes módon innen később olyan szófoszlányok, mondattöredékek hallatszottak a szájából, minthogy; „engem itt szívatnak ..”
Aztán eljött az első este. A szállodában – láss csodát – egyedül neki nem működött az ajtót nyitó kártyája, ezért Liza – a rókalány, és recepciós – segítségére szorult…
Ennek ürügyén többször is szobára mentek, és addig huzigálták, amíg jó nem lett. A részeletek sajnos nem ismertek, mert az összes megbízható szemtanút elküldte a Jasna Gorara megnézni a szent helyet. Ő pedig ellenőrizetlenül maradt a szent helyett.
A második nap sem telt jobban. Akkor még csak ámultunk, hogy tényleg egy pályaudvaron lakunk. Ló bácsi persze egyedül egy színes, szélesvásznú nagy ágyas szobában. És láss csodát, addig kavarodott a helyzet, míg a „női szoba” vele szembe került, pedig volt az előtte arrébb is. A kis kéjlak egyébként pont a peronra nézett, mint ahogy Ló bácsi is. Hogy mi történt? Ne legyünk már naívak. Emlékezzünk csak a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” című film bélyegzős jelenetére. (Igaz, ez csehszlovák film volt, de nem ez a lényeg.)
Gdansk viszonylag rendben lement. Krakkóban aztán eljött Szodoma és Gomora. A szállásra megérkezett gyerekcsoport tagjait először megrémisztette és kikergette a liftből. Ugyanakkor arra hivatkozva, hogy elfelejtette a szobaszámát, kiskorú gyerekek ajtaját rángatta, de azok szerencsére elbarikádozták magukat.
Amikor már azt gondoltuk, mindent láttunk, a bochniai bányában volt egy kis jelenet, amit csak a JÓSZeműek vettek észre. Az egyik teremben békésen legelésző kanca – midőn meglátta ló bácsit – pajkosan kikacsintott rá, aki ezt viszonozta. Ez még nekem sem tűnt föl, de a JÓSZerencse mellém állt, és egy túratársunk, névtelenséget kérve, ha nem is ezekkel a szavakkal, de jelezte nekem az esetet.
Hogy mi ebben a közös? Hát az, hogy közben Vali néni Tatán…..
----------------------------------------
2./ A főnök Lengyelországban
Kedves olvasó. Egyszerűen le a kalappal a Főnök előtt, aki annak ellenére próbálta jól érezni magát a lengyelországi úton, hogy Vali nem volt ott.
Midőn megérkeztünk a kiindulási ponthoz, rögtön feltűnt, hogy Ló bácsi mily’ melankólikus.
Meg is kérdeztem, miért vagy ilyen bánatos? Mire Ő: Vali néni Tatán van…
A buszban először mellénk ült, de aztán inkább a magányt választotta. Napokig a hangját sem hallottuk. Aztán eljött az első este. A szállodában rádásul egyedül neki nem működött az ajtót nyitó kártyája, ezért Liza – a recepciós – adott neki egy másikat. Még Jasna Gorara sem jött el megnézni a szent helyet. Inkább a szállodában maradt, mint egy szent.
A második nap sem telt jobban. Akkor még csak ámultunk, hogy tényleg egy pályaudvaron lakunk. A Főnök persze egyedül egy kopott szobában, ami a peronra nézett.
Szegény, aludni sem tudott a vonatok közelsége, és Vali távolsága miatt.
Krakkóban is inkább söröztünk egy picit, bár sok komisz kölyök érkezett a szállodába. De a Főnök abszolút udvariasan viselkedett velük még akkor is, amikor elfoglalták a liftet. A bochniai bányában egyes JÓSZeműek azt állították, hogy az egyik teremben kivetített békésen legelésző ló hasonlít a Főnökre, de ilyet mondani nagyon csúnya dolog. A szemtanú is inkább volt elfogult - ekkor már 8 pontot vontunk le tőle a Főnök engedélyével – mint JÓSZándékú.
Hát, így tengette napjait a Főnök, amíg Vali néni Tatán volt.
----------------------------------
