2018.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
Budapest nyugati kapuja - Budaörs
2018. március 24.
Letöltés / 2018. év szösszenetei
PROGRAM
FOTÓALBUM
Találkozás: 10.00. - Budaörs, Templom tér
PROGRAM:
09.45 Regisztráció és a program-egyeztetése.10.00 Séta a Budaörsi-kopárok kultikus helyére a 235 m magas Kő-hegyre.10.45 Rövid tájékoztató a város történetéről, Kő-hegy nevezetességei11.45 Indulás az Öröm útján visszafelé a Kálvária dombra12.45 Indulás a város történelmi negyedébe, az Ófaluba.13.15 Közös ebéd nem kötelező napirend!15.00 Várható befejezési időpont
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
2018. március 24.
Budapest nyugati kapuja - Budaörs
Mottó: ”Ha valóban meg akarsz tenni valamit, találsz rá módot, ha nem, akkor találsz kifogást." (Jim Rohn)
A 2018. év első meghirdetett kirándulása egy laza sétát, két dombocska megmászását, majd ezután egy beszélgetős, ráérős ebédet jelentett.
Úgy kezdődött az egész, hogy a kijelölt találkozási pontot a csapat kétféle módon értelmezte, ezért egy jó ideig egymásra vártunk alig 2-300 m távolságban. Mígnem a két legtürelmetlenebb túratárs izegve-mozogva meglátta egymás össze nem keverhető sziluettjét és így egyesület a két részleg.
Első utunk az üdvözlések és a program értelmezése után a közeli Szamos cukrászdába vezetett, ahol egy pillanat alatt kicsipegettük a reggeli szállítmányt a pultokból, majd egy kedves kötelezettségnek tettünk eleget. Az egyesület januári küldöttközgyűlésen nem volt alkalom arra, hogy a 2017. év aktivistáinak megköszöntjük a munkájukat, ezért az első éves túránk alkalmából egy oklevéllel és egy jelképes ajándéktárggyal megköszöntük Joósz Kati és Rónaki Eszter tevékenységét, akik tényleg nagyon meglepődtek.
Köszönjük!
A kis ünnepség után elindultunk a Budaörsi-kopárok kultikus helyére a 235 m magas Kő-hegyre. Az elnevezés igaz volt. Kopár is volt, kő is volt elég sok és jó meredek volt. Egy dolog nem volt az elnevezésben, hogy huzatos és hideg. Útközben kedvenc túravezetőnk játszotta az idegenvezető szerepét, ezzel is megtakarítva egy kis pénzmagot a csapatnak. Sok minden megtudtunk a helyről, a tetejére épített kápolnáról.
Tudtad?
A budaörsi lakosok nagyon hiányolják, hogy Frank Vendelről és az ő tevékenységéről nem hoztak létre egy zarándokutat, pedig megérdemelné. Frank Vendel az 1847. évben arról álmodott, hogy éppen ott, a Kő-hegyen ásogatott valamiért és egy vadrózsa bokor gyökereinek kesze-kuszaságában meglátta Szűz Mária arcképét. Ez nem is lett volna akkora esemény, de elmondta a helyi papnak az esetet, aki talán el is felejtette. Azonban 1853-ban, pár évvel az eset után ez a Frank egy agyagbányában dolgozgatott a vályogvetők érdekében, amikor is a bánya beomlott és a nehéz agyagos föld maga alá temette Frankot. Mindenki azt gondolta, hogy vége szegény párának, de nem. Egyszer csak Frank kimászott az agyag alól és azt mondta, hogy Szűz Mária letakarta őt a lepeljével és ez megvédte az életét. Mondanom sem kell, a helyi pap értesített IX. Pius pápát, hogy itt márpedig csoda történt és ez a dolog beindult a korabeli bürokrácia útvesztőjében és már senki sem mert ellent mondani. Maga Frank mutatott arra a helyre, ami az álmában a rózsabokor helye volt és ide kezdték el fel építeni 1855-ben a kápolnát, hogy fennen hirdesse a csodát.
Aztán még volt néhány csavar a történetben, mert a pápa ebben az időben, pontosan 1853 december 8-án fogalmazta meg a szeplőtelen fogantatás dogmáját is (Mária az anyja méhében fogant meg az eredeti bűnök nélkül). A kápolna ebben az időben készült el ezért a világon előszőr lett ez a kápolna a szeplőtelen fogantatás kápolnája.
Ez olyan érdekes volt, hogy a pápa egy Szűz Mária szobrot is küldött a kápolnába, amit a Vendel család egy tagja a háború során megőrzött, Mocsa településen elrejtette, majd a kápolna újraépítése alkalmából visszaadta a kápolna javára a jelenlegi polgármester és a plébános közbenjárására.
Miután ennyire kiokosodtunk hirtelen előkerült Ocsó kis táskájából a szokásos csúcspálesz, ami többször is jól esett. Lesétáltunk a kálvária domb alá és egyesek fel is mentek a tetejére. A maradék csúcs-anyagot itt elpusztítottuk és már mindenki a következő programra gondolt, az ebédre.
Röpke 15-20 perc alatt el is értük a kiszemelt Pyrgos Taverna elnevezésű búfelejtőt és itt mindenki annyit evett és ivott, amennyit akart és bírt.
Kellemes beszélgetéssel eltelt az idő.
A csapat kisebbik, de édesebb szájú része a parkolóhoz érve újra elfoglalta a Szamos cukrászdát, ahol a délutáni szállítmányt is rendesen megdézsmálta.
Kellemes kirándulás volt. Végre megismertük azt a helyet is, amely mellett már évtizedek óta elmentünk, de sosem néztük meg.
KÖSZÖNJÜK!
