Mottó: „A gyaloglás nem más, mint járás, csak nagyobb mozgássebességgel.” (MoSa)
LETÖLTÉSEK, INFORMÁCIÓK
Fotóalbum (Facebook) – 
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (Szösszenet)
„Matiné-Túra” – A Paprikás Patak Mentén
Mottó: „A gyaloglás nem más, mint járás, csak nagyobb mozgássebességgel.” (MoSa)
Hallott már valaki korábban erről a különlegesen titokzatos szép nevű patakról? Bevallom, itt élünk Budapesten több mint 20 éve, és nem is tudtam róla. Szinte testközelben található egy geológiailag tektonikus árok, melyet Jegenye-völgynek hívnak. Mi közük egymáshoz? Az, hogy ez a minden szépséggel és látnivalóval övezett patak ebben a csodaszép Jegenye-völgyben kacskaringózik hol a turistaút bal, hol a jobb oldalán. Hangulatos átkelők, hidak nehezítették az átkelést, de mindezek az egyre fiatalodó Csavargó csapatunknak nem jelentett akadályt.
A matinéba illő túra, ami 6-8 km volt (az okosórák eltérő adatokat mutattak), látnivalóban gazdagra sikeredett, mert a Budai hegyek legnagyobb vízesése, a dolomit sziklák látványa, a Rózsika forrás, az alig felfedezhető, misztikus sziklafülkék, a Millenium rét emlékhellyel, egy a XIV. században épült, majd teljesen elpusztult, és ma látogatható vár szépsége, és a róluk hallott túravezetői hiteles adatok, információk tették lehetővé, hogy nem csak fizikai teljesítményre lehessünk utólag büszkék, hanem a látnivalók, és azokról hallottak szinte élővé, visszatekinthetővé tették a helyszíneket.
Szó esett még, és szinte megfürödtünk annak a gondolatától, hogy a múlt század derekán a vízesés után a Les-hegy (a focihoz legjobban értő túratársunk precízebben tudta volna értelmezni a Les-hegy misztikus üzenetét) és a Felső-patak hegy lábainál egy zsilippel ellátott, íves alakú beton völgyzáró gáttal egy kb. 100 méter hosszú medencét alakítottak ki. Igen, ez a XX. század 30-as éveiben, mint Sziklafürdő, a II. világháború végéig nyújtott strandolási lehetőséget mindenki nagy bánatára főleg nyáron, mert a vize érthető okokból hideg volt.
Néhány túratárssal megbeszéltük, hogy a hosszú élet egyik titka, hogy együnk kevesebbet, és fürödjünk hideg vízben! Elfelejtettem mondani, most megteszem, hogy 25 év múlva, ezt a túrát az előbbi “orvosi” ajánlás okán meg fogjuk tudni ismételni, fele ennyi idő alatt!?
(Nem. A szerkesztő megjegyzése)
A folyamatosan kanyargó Paprikás-patak mutatta az utat a Jegenye-völgyi túránk során, mely időről-időre feltárta szépséges látnivalóit előttünk. Voltak helyszínek a felsoroltak közül, melyeket “csak” megcsodáltunk a róluk hallottak segítségével, de volt szó szerint színes sziklás rész is, ahol a mindenre elszánt, felkészült Hölgyek és Urak (nem sokan…), akik a veszélyes tereppel is számolva, meghódították a dolomit sziklákat. Megjegyzem, itt főleg a gyermeki korosztály szokott parádézni, no persze ők gatyaféken érkeznek vissza. Gratulálunk!
A hangulat végig jó volt, pedig az égiek a túrát megelőzően egy kicsit ránk ijesztettek, azonban mi győztünk. Szakosztályvezetőnk, János azért, hogy nehogy lebeszéljük a túráról, előző este a megbeszéltek ellenére fel sem hívott. Jól tette!
Ő azonban biztosra akart menni, hiszen az évtizedes hagyomány szerinti szülinapos köszöntések után a túra megkezdése előtt elővette titkos hátizsákjából (gyanús volt, hogy alig bírta), egy különleges, a népi gyógyászatban is ismert, növényből, dióból készült szirupot, és megteremtette annak a feltételét, hogy a jó hangulaton túl kapjunk bátorító energiát és motivációt a túra sikeres teljesítéséhez. Ehhez a lélekmelegítő figyelmességhez társult Gacsaly Ági túratárs által hozott és bekínált pálinka is. Köszönjük szépen!
Gyanúsan a túratáv feléhez közeledve továbbra is nehéznek bizonyult az a hátizsák, melynek további tartalmát, a híres “csúcspálinkát” a vár tornyának meghódítását követően, ott a túra legtávolabbi és legmagasabb pontján lehetett megízlelni a Hódítóknak. A csapatnak nagyon jól esett, hiszen 3 km után, és egy bezárt vár falainak megmászását követően, a magas toronyban történt meg az esemény, tehát szükség volt a tüzes víz hatására. Akik törvénytisztelőként a várfalon kívül maradtak, természetesen nem kaphattak, ellenben hangos beszélgetésükkel elriasztották a vadállatokat, és a hatóság képviselőit.
Megemlítésre méltó, hogy figyelemmel az eső utáni állapotokra, a vártól való “menekülők” két csoportra tagozódtak (mintha harcászati foglalkozás lett volna), és egy kis létszámú, de életkorban és fizikai erőnlétben erős felderítő csoport egy meredekebb, hosszabb terepszakaszon az Alsó-patakhegy érintésével közelítette meg a megbeszélt taktikai találkozó helyszínét, a Millenium-rétet. A fáradt és biztonságra törekvők további lelkes beszélgetések módszerével bevárták a réten a kihívást vállaló „turista harcosokat”, hogy megújult, együttes erővel folytassák mindannyian, és a végén nagy élményekkel, sok szép fotó készítésével, egymás jobb megismerésével kb. 3.5 óra után megérkezhessenek a túra megindulási terepszakaszára, a település határánál üzemelő Shell kúthoz.
A saját gépjárműveinkbe, illetve a buszra történő felszállásunk előtt (mert így érkeztünk, és utaztunk haza), Szakosztályvezetőnk elmondta záró, értékelő, dicsérő gondolatait (sajnos sok mindenki csalódására a hátizsák teljesen laposnak mutatkozott), és felhívta a figyelmet az idei év záró decemberi, Mikuláshoz közeli, disznó alkatrészektől sem mentes 07-i találkozónkra.
Túravezetőként személyesen én is végig jól éreztem magam, élmény volt erre a kis időre támogatni, vezetni a túratársakat, egyben bízva abban, hogy lesz legközelebb is olyan alkalom, amikor ilyen szép számban eljöttök és érdeklődésetekkel, kérdéseitekkel támogatjátok a közös programok sikerét.
A Matiné-túra szervezői voltak: Ocsovai János, Szabó Tünde
Záró gondolat:
A túrán részt vevő 28 fő (+egy kutyus) tudja, hogy a fenti összefoglaló helyszíne pontosan hol volt. Azok számára, akik a túrán nem vettek részt, és szeretnének erre a valóban szépségekben, látnivalókban gazdag túra és egyben kirándulóhelyre ellátogatni, elmondom: SOLYMÁRON jártunk.
Túratársi barátsággal: Szabó József túravezető
