Mottó: „Hegyi séta, szabad tér gyógyszereknél többet ér” (Valaki…)
ELŐZETES
1. nap –
06:30 Indulás (Parassapuszta, Zólyom, Besztercebánya, Árva, Zakopane)
Történelmi séta Besztercebánya óvárosában; Donovaly; Árva vár; Chocholówban a gorál „mesefalu” megtekintése
18:30 A szállás elfoglalása
19:00 V a c s o r a
2. nap –
07:30 R e g g e l i
08:15 Indulás
Nedec vára; Tutajozás a Nedec folyón; Vörös Kolostor
19:00 V a c s o r a
3. nap – 2025. 09. 18 csütörtök.
06:30 R e g g e l i
07:00 A Wieliczka sóbánya; Poronini Sky Walk; Gubolovka
19:00 V a c s o r a
4. nap –
07:00 R e g g e l i
08:15 Indulás az utolsó napi programokra.
„A” változat (jó idő esetén) – Kasprowy-csúcs
„B” változat (alkalmatlan időjárás esetén) – irány a Tátra déli oldala.
Tátralomnic, Ótátrafüred; Csorba-tó
Tervezett érkezés Budapestre: 20:00 – 21:00 között.
LETÖLTÉSEK, INFORMÁCIÓK
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (Szösszenet)
Mottó: „Hegyi séta, szabad tér gyógyszereknél többet ér” (Valaki…)
Na!
Már több, mint egy hete megérkeztünk telve nagy élményekkel, felfrissülve, üdén és kívánatosan és egy kis coviddal. Remélem csak én kaptam el az új típusú vírust. Azóta is küszködök vele, ezért nem sikerült másnapra előállni a szösszenettel.
Ennyit a panaszkodásról.
Egy keddi napon, annak is a hajnalok hajnalán a vidéki túratársak, több kezdőpontról egy irányba indultak, Budapestre, hiszen a szokások szerint innen indult a csapat. Egy fél órával előbb érkeztünk ahhoz képest, hogy eleve egy fél órával korábbi időre emlékeztem, és a busz is késett a forgalom miatt. Egy szóval időben érkeztünk.
A szokásos üdvözlések a permutációs eljárásnak megfelelően a megjelent egyedlétszám összes elemét felhasználva, a sorrendet rendre megváltoztatva, mindenki köszöntött mindenkit. Persze voltak, akik csak intettek, vagy bólintottak, de ez a permutáció végeredménye tekintetében nem releváns.
Aztán megérkezett a busz a mi Sándorunk vezetésével, akinek kezébe ajánlottuk életünk és fele királyságunk.
Az előre meghirdetett borovicskás jó reggelt, csak üres frázisnak tűnt, no de mi tettünk róla, hogy ne így legyen.
Elég simán elértünk Besztercebányára, ahol egy kis pihenőt tartottunk, de kihasználtuk az alkalmat és egy rövid, irányított városnézéssel aktívan töltöttük az időnket.
Tovább száguldva a cél felé egy kicsit nosztalgiáztunk Donovalyban. Újfent elmeséltük, hogyan tanított minket síelni Olivér a síoktató, aki később sírva távozott az oktatók csapatából, mert ilyen eredménytelen még sohasem volt korábban.
Donovaly után – nehogy túlságosan elgémberedjünk – megálltunk Árva vár tövében és megostromoltuk. A fiatalabb és erőteljesebb túratársak megmászták az összes (több száz) lépcsőt, de volt, aki hamarabb abbahagyta.
Már mindenkit az éhség gyötört, de nem tudtuk kihagyni Chocholów települést, a gorál mesefalut, ahol különleges gerendaházak sokaságát láthattunk.
Végre a lengyel téli fővárosába, Zakopáne-ba érkeztünk a foglalt szállásunkra, ami az egyszerű Holiday Hause Wanta nevet kapta.
A vacsora nem volt rossz, sőt finom volt. Később rájöttünk a tapasztalataink alapján, hogy talán ez volt a szálloda, ahol a kapott étel igen ízletes és elegendő volt.
A vacsorára kapott nemzeti leves a zsurek, amit savanyított kovászból készítenek, egyeseknél azért komoly problémát okozott, de ez most nem kerül részletezésre csak személyes érdeklődés esetén, ha szükség van rá. A zsurek a továbbiakban számomra tabu.
A következő napot Nedec várának ostromával kezdtük, ami fizikailag egy kicsit könnyebb volt, de nem hagyhattuk ki azt a várat, ami 1918-ig Magyarország egyik északi határvára volt, most Lengyelország része. Furcsa ez a történelem…
Az ostrom után átugrottunk a szlovák területre a Dunajec folyóhoz, hogy adjunk egy kis munkát a tutajosoknak. Elfoglaltunk 4 tutajt, ahol a tutajosok kézzel lábbal magyarázták, hogy mit kell látni és tudni. Megismertük az ide tartozó legendákat, meséket, elnevezéseket és szép csendben, néha zuhogó esőben, majd napsütésben csorogtunk a vízen. A mi mesterünk – az elől lévő evezős – olyan lusta volt, hogy két tutaj is beelőzött, mint a F1-ben, de legalább tovább tutajoztunk, mint a többiek.
Néhány apró kerülő után visszatértünk Zakopane helyőrségbe. Itt kihasználtuk a vendéglátók meghívását és javaslatukra és az aránylag olcsó ingyenjegyeivel bementünk a város egyetlen sétálóutcájába és felvontattuk magunkat a Gubalovkára. Ott már elég hideg volt, de a kilátás legalább tetszetős.
Aztán gyorsan vacsora következett és a megérdemelt pihenés.
A gyors és bőséges reggeli után elindultunk, mert időben ott kellett lenni a Wieliczka sóbánya bejáratánál. Mondhatni, hogy nagyüzemben ment az idegenvezetés, hajtottak minket, nehogy utolérjen egy másik csoport. Kanyarogtunk jobbra és balra, aztán megint és sok-sok sószobrot láttunk és sok érdekeset hallottunk az ott folyó munkákról és a bányászatról.
A sóbánya az UNESCO világörökség listájára első körben, 1978-ban került fel.
Kifelé jövet még a házigazdák végig vezettek minket vagy 2 km-es alagúton, nehogy elfelejtsük hol voltunk, aztán végre a szabad levegőre léphettünk.
Gyorsan el is határoztuk, hogy a nagy mélység kompenzálására elmegyünk a nemrég átadott Poronini Sky Walk elnevezésű kilátóra. A kilátó olyan magas volt, mint tyúkok között a kendermagos.
Az idő tökéletes volt, a kilátó megmászható és maga a kilátás nagyon pazar. Kicsit ugrándoztunk a legmagasabb ponton kifeszített hálón és reménykedtünk benne, hogy nem akkor szakad le. (De még engem is elbírt)
Este egy kis Zakopane és vacsora
Negyedik nap a hazatérés napja. Megcéloztuk Csorba tó területét, ahol elég sokan töltik az idejüket és mi is csatlakoztunk. Kötetlen séta és felhőtlen szórakozás, de már vártuk az indulást.
A kicsit megvénült csapat a szokásos programot és hangulatot hozta. Jól éreztük magunkat, ami köszönhető Ocsónak, Jolantának, aki a motorja volt a csapatnak és a további sok segítőnek.
KÖSZÖNJÜK!