2025.04.26. A Dunakanyar

Aki soha nem utazik sehova, annak az összes város a világ végén van. (Annie Ernaux)

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (Szösszenet)

A csapatunk kitartó tagjai már nagyon várták, hogy végre átkeljenek a Duna alatt száraz lábbal. Ez az óhaj végre teljesült. A szokott helyünkről, 40 fővel, de néhány megszokott társunk nélkül elindultunk a túránkra. Velünk tartott a csapat legfiatalabb 5 éves tagja, Ács Matyi, valamint a legtávolabbi helyről (egyenesen Ausztráliából) érkező Elizabeth Nagy és a 72. szülinapját e nap velünk ünneplő Dr. Noszály Marika tagunk is.

Az első program 09.00-tól kezdődött, ami nem volt más, mint az átkelés a Duna alatt (16 m) Nagymaros -Visegrád között. (550 m oda és vissza is.) Tóth Péter Úr a DMRV Zrt.  kommunikációs igazgató az „alagút rejtett lejáratánál” fogadott bennünket. A jó 800 m sétát követően összekaptuk magunkat és a köszöntések után a titkos lejárat kitárult.

Összesen 36 fővel elindultunk az alagútba. Az átkelés közben megismertük az alagút kialakításának történetét, jelenlegi feladatait és főbb paramétereit.

Az út egyhangú, de ugyanakkor sejtelmes is volt.

A túlparton kijutva az alagútból élveztük a folyópart szépségeit és a Börzsöny látványos nyugati vonulatát. A program végén mindenki díszoklevelet kapott, bizonyságul annak, hogy száraz lábbal 2025.04.26-n átsétált a folyó alatt.

Köszönjük Tóth Péter úr jó humorú, lényegre törő tájékoztatásait, valamint azt, hogy hétvége lévén, időt szakított a mi tervünk realizálására.

Az ártér szépséges környezetében köszöntöttük a születésnapjukat napokban ünneplő társainkat. A jelenlévők szerény ajándékot is kaptak. Ezt követte a szokásos koccintás.

A második program Zebegény elhalasztott nevezetességeinek megtekintése volt. Ellátogattunk a község egyik legszebb építményéhez, a Havas Boldogasszony római katolikus templomhoz. Megismertük építésének történetét és megcsodáltuk a templom külső és belső harmóniájának szépségeit. A kellemes időt kihasználva a teljes csapat feljutott a Kálvária-hegyre. Itt megnéztük az Ország-zászlót, a Trianoni emlékművet, a helyi hősök parkját és a kis kápolnát. Ezt követően mindenki feljutott a Kós Károly kilátó erkélyére és megcsodáltuk a Duna és környéke panorámáját. E „súlyos „programot a finomságok és hideg sörök laza, levezető jellegű eseménye követte a helyi vendéglőben. A csapat egy része a Duna parton nyalogatta a sebeit és a fagylaltot valamit friss lángossal tompította maró éhségét.

Tovább utaztunk Szobra, hogy betekintést nyerjünk a Börzsöny Múzeum gyűjteménye anyagaiba. Ez majdnem kimaradt, mert pár 100 m-re voltunk ugyan a múzeumtól, de a vasútvonal másik oldalán. A 3.6 m magas buszunk sokadik kísérletre talált csak megfelelő átjárót. Lelkes és szakszerű vezetéssel megtekintettük a múzeumot, ami szebb és jobb környezetet érdemelne.

Következett a „Hegyek között völgyek között zakatol a vonat …!” Remek időben, jó hangulatban, nyitott kocsikban magunk biztosította büfével kezdtük meg a 22 km-s transzbörzsönyi erdei utazásunkat. Minden résztvevő csodálta a bájos „telizöld” (nem Fradi!) környezetet. Az első megállónk a csodatevő MÁRIA-forrásnál volt. Teli csorgattuk a poharainkat és ittuk a forrás üdítő vizét. Érdeklődve megkérdeztem egy helybéli illetékest mi a csoda, tárgya? A válasz sziporkázó volt és imigyen hangzott:

„Öreg öcsém, ha ittál a vízből az lesz a csoda, ha nem fosod össze magad!”

Tovább haladva Márianosztrától Nagyirtáspusztáig csodálatos börzsönyi völgyekben haladtunk. Ezt követően a Nagybörzsönyig tartó szakaszon a vasúti váltások régi egyszerű műveleteit és a pompás hegyi környezetet csodáltuk meg.

Gyorsan eltelt a közel kétórás utunk, elégedetten, élményekkel gazdagodva, vidáman szálltunk le a végállomáson.

Megjegyzem: a csoda nem következett be!

Majd az időközben Nagybörzsönybe megérkezett autóbusszal elindultunk haza.

Jó program, jó csapat, jó idő, jó kedv! Mindent mi jó megkaptunk!

Hajrá Csavargó Csapat!