web analytics
2025-02-12

2024.12.07. – Évadzáró Mikulás Túra

Mottó: A természetben az a csodálatos, hogy ami csodálatos az is természetes.

ELŐZETES

07:3009:00  Utazás Jászberénybe     

09:00-09:20 Rövid séta a város központjában

09:30-10:30  Látogatás a Jász Múzeumban.

10:30-11:00  Welcome drink

11:10-11:50 Utazás Tápiószelére

12:00-12:50 A Blaskovich múzeum megtekintése

13:00-13:30 Utazás Tápiószentmártonba, a Kincsem Lovasparkba

13:30-14:30 Közös ebéd

14:30-16:00 Kalandozás a parkban

16:15-16:45 Szakosztály gyűlés

17:00  Elköszönés, indulás Budapestre (Várható érkezés: 18:30-19:00)

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (Szösszenet)

Az idei záró (Mikulás túra) hagyományaival szakítva nem a megszokott Gánt helyőrség volt az évad zárása, hanem a Jászságban, Joósz Attila és Kati invitálására és szervezésében.

A zárótúránk mindig két fő részből áll. Az egyik egy kisebb túra, majd egy szakosztály értékelés, az év zárása, majd köszöntők és köszönetek sora.

Ez most is így volt.

Hajnalok hajnalán kelve a Budapesttől nyugati irányban lakók elindultak az indulási pontra, amiből kettő is volt. Néhányan a Rétköz utcában szálltunk fel, de a többség a Hungária körúton.

Volt is nagy ováció, mert már régen láttuk egymást, így alig vártuk az első benzinkutat, ahol egy rövid pihenőre megállva köszöntöttük a decemberi ünnepelteket, születésnaposokat és persze előkerültek a büféből az üdvölő poharak és néhány literrel a gyarmatokról.

Számításaink szerint 9-re kellett Jászberénybe érni, és így is volt. Ott már felsorakozva és fehér kendőket lobogtatva vártak minket a házgazdák, majd beterelték a csapatot a Jász Múzeumba, ahol egy igen érdekes előadást hallgattunk meg magától az igazgatótól, hogy Jászberény közelében egy igen értékes és izgalmas római kori leletet találtak a régészek. Megtudtuk egy igazi régésztől, hogy a megtalálás és a feltárás milyen izgalmas is volt.

Az ismertető után még megnéztük és meghallgattuk Lehel kürtjét és a kürtről szóló legendákat.

Egy gyors öltözködés és már mentünk is a város legszebb részeit megtekinteni, ahol Attila és Kati nagyon érdekesen beszélt a város nevezetességeiről és minden kis legendáról, ami a várost övezi.

Végül a Zilahi Zoltán szobrász Korsós lány kútszobránál fejeztük be a sétát, akinek kezében mindig van egy aktuális vers.

A kútszobrot az ún. redemptio (visszaváltás) 250. évfordulójára állították. Ugyanis 1702-ben I. Lipót elzálogosította (!) az addig szabad és önálló Jászságot és Kunságot a Német Lovagrendnek 500 ezer aranyforintért, így az itt lakók jobbágysorba süllyedtek. Nem volt mit tenni, a jászok és kunok kénytelenek voltak önerőből előteremteni ezt a hatalmas összeget, ami csak 1745-re sikerült. Jogaikat az év május 6-án állította vissza Mária Terézia („természetesen” az összeg befizetése után). Azóta május 6. a jászok és a kunok napja.

Egyszer csak, miután elteltünk Attila patrióta előadásaitól újfent a múzeumban találtuk magunkat, ahol a házigazdák jóvoltából egy kis welcome drink (megint) és két nagy doboz krumplis pogi várt minket a terülj-terülj asztalkákon.

A pogácsa nagyon finom volt, meg már sokakat az éhség gyötört, így egy pillanat alatt eltüntettük a dobozokból az anyagot.

Aztán meglepett minket a (Fradi) Mikulás Tarján túratárs személyében, aki egy kis (méretében kicsi) piros kabátban, fehér rőt szakállal és zöld sapkában jelent meg, egyesek szerint egy nagyra nőt jól táplált manó képében.

Mi azért meglepődtünk, nehogy virgácsot kapjunk tőle. Szépen összekészített kis csomagot kapott mindenki és igen jó kedvet.

Buszra szállva elindultunk Tápiószelére, ahol várt minket a Blaskovics kúria és meglepetésként az idegenvezető, aki Attila kollégája volt valamikor.

A Blaskovich fivérek az 1920-30-as években tudatosan keresték az alsó Tápió mentén a szkíták nyomát. Ez idő alatt a jó kapcsolatot alakítottak ki a Magyar Nemzeti Múzeum régészeivel, különösen dr. Fettich Nándorral. 1938-ban Fettich vezette a tápiószelei szkíta temető feltárását. A MNM régészei 1953-ig folytattak a településen archeológiai munkát, miközben megismerték a testvérpár azon szándékát, hogy műgyűjteményüket a magyar nemzetnek kívánják hagyományozni, amiről a fivérek már 1938-ban okiratot készítettek. A második világháborút követő években ezért a MNM vezetése segítséget nyújtott abban, hogy a tápiószelei Blaskovich kúriában hivatalos védelmet kapjon a családi műgyűjtemény és a régészeti leletanyag. A múzeumért, annak működtetéséért és a környezetért a Blaskovich Múzeum Baráti Köre nagyos sokat tesz, amit minden turista és látogató élvezhet.

A parkon keresztül visszasétáltunk a buszhoz és megcéloztuk a Tápiószentmártonban található Kincsem Lovasparkot, ahol lazán eltöltöttük az un. hivatalos részt egy kis lovaskocsikázással, az Attila domb energiaközpont meglátogatásával, a Kincsem múzeum megnézésével és természetesen az ebéddel, amit nagyon hamar befaltunk.

Ebéd után észrevétlenül átmentünk szakosztály értekezletbe.

Megemlékeztünk az év során elhunyt túratársainkról, és új tagokat vettünk fel, akiknek sok, élményben gazdag kirándulást kívánunk, most már együtt.

Megalakítottuk a szakosztály vezetőségét, hogy a szerteágazó feladatokat jobban és pontosabban tudjuk megoldani.

Átadtuk az év turistája díjat Joósz Katinak, aki ebben az évben (Attilával együtt) két komoly túránknak is házigazdája, fő szervezője és lelke volt. KÖSZI KATI!

Megünnepeltük, most már hagyományos módon azokat, akik jubileumi születésnapot ünnepelhettek, vagy még ünnepelnek ebben az évben és ennek jutalmául három nagy tortát osztottunk ki, ami aztán az utolsó morzsáig elfogyott, pedig ebéd után voltunk már.

KÖSZÖNJÜK a szervezést, a vendéglátást és felejthetetlen programot Attilának és Katinak.