„MATINÉ TÚRA KŐBÁNYÁN”
Mottó
„Ez nem a Rolling Stones Blues – ez a Kőbánya Blues
Ha szaggat már a csúsz – ez a Kőbánya Blues
A szívem vissza húz – ez a kőbánya Blues” (HBB)
Letöltések, információk
Előzetes
- 08:50-09.00 Az adminisztrációs ügyek intézése és „kispoharas” reggeli üdvözlet.
- 09:00-09:50 A KŐBÁNYAI SZENT LÁSZLÓ templom megtekintése, vezetéssel
- 10:00-10:30 Séta a következő helyszínre ill. rövid „fésülködő” szünet
- 10:30 -11:45 A 32 km-es földalatti Kőbányai Pincerendszer megtekintése
- 11:45-12:30 Utazás vagy séta a Dreher Sörgyárhoz és ott rövid szünet.
- 12:45-13:15 a Dreher Söripari Emléktár megtekintése vezetéssel.
- 13:30-tól Szabadprogram Kőbányán vagy Indulás haza.
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (szösszenet)
Egy vak(szem)tanú visszaemlékezései …
A kőbányai túra már régen motoszkált a fejünkben, mert valami titokzatos dolgot gondoltunk az ott lévő pincerendszerről.
Szó szót követett, a túra meg lett hirdetve. Nem mondhatni, hogy csőstül jelentkeztek rá kedvenc túratársaink, de így is összeverbuválódott kerekítve 20 fő, akik családias hangulatban élvezték a programot és szívták magukba a friss információkat ezzel is kielégítve az új látnivalók és ismeretek iránti olthatatlan szenvedélyüket.
Az utazást mindenki saját maga szervezte meg a találkozási pontra, ami a Szent László téren volt 9 óra előtt. Sikerült is pontosan megérkezni mindenkinek, ahol a budapesti lakosok nagy meglepetésére hatalmas ovációkkal üdvözölték egymást a rég nem látott túratársak. Szerintem a picinykó poharak is előkerültek a reggeli üdvözlet teljessé tételéhez.
Az első program a téren található kőbányai Szent László templom megtekintése volt, ahol már epedve várta a csapatot Safarek Károly volt pénzügyőr, jelenleg a templom egyik munkatársa, aki jól ismeri a templom teljes történetét.
A Szent László római katolikus templom Kőbánya legemblematikusabb nevezetessége. Az eklektikus-szecessziós stílusban megálmodott épületet 1897. augusztus 17- én szentelték föl.
A Lehner Ödön által tervezett épület különlegessége, hogy román, gótikus, barokk és magyar népi elemek is megtalálhatóak a kül- és belterekben egyaránt. Elrendezése a francia középkori építészet alapján készült el, de a belső díszítésnek is megadták a módját: a templomban elhelyezkedő mozaikok a magyar üvegművész Róth Miksa alkotásai. A templom az UNESCO világörökségi várományos listáján szerepel.
Ahogy az idő telt, teltek a hólyagok is. A kérdésre, hogy van-e valami fésülködőhely a közelben a templomszolga felajánlotta a templomban működő felszentelt budit, ami a csapat nagy áhítattal vett használatba.
Egy rövid séta után megtalálták a pincerendszer bejáratát, ahol egy vidám és kedvességgel átitatott önkormányzati dolgozó vezette be az alig rettegő túratársakat a labirintusba. Egy szerencséje volt a csapatnak, hogy nem kellett mind a 32 km-t gyalog megtenni, bár így is egy kis túra jutott nekik, meg pár lépcső fel-le, oda-vissza és megint.
Többeknek remegett a lába a megerőltetéstől, de legalább rengeteg új ismeretet szívtak magukba engesztelésképpen.
A kőbányai pincerendszer
A főváros X. kerülete Kőbánya történetét a legutóbbi időkig jelentősen meghatározó Kewer (Kőér) hegy első említése IV. Béla egy adományleveléből maradt ránk. A „hegy” 147 méteres magasságával kimagasodik a Pesti-síkságból s a névből következtetve már a XIII. században ismerték kőbányáit. Az itt található mészkő a földtörténeti középkorban keletkezett, amikor a Kárpát-medence nagy részét tenger borította. Ez a terület valószínűleg egy tengeröböl lehetett, ahol a mészvázas csigák maradványai nagy mennyiségben rakódtak le. A mészkőrétegekre az újkorban agyag rakódott le. Pest város egyre gyarapodó építőanyag igénye csak növelte a kőbányászatot. Írás van például arról, hogy az 1600-as években a kecskeméti református templom falához innen szállították a követ, a budai pasa külön engedélyével. A jól fűrészelhető, faragható mészkőből emelték többek között a Tudományos Akadémia palotáját, az Egyetemi Könyvtárat és a Lánchíd pilléreinek felső részét. A kezdetleges módszerekkel, kissé szervezetlenül végzett kitermelés a múlt század végére veszélyessé tette a bányászatot, ezért 1890-ben rendeletben tiltották meg a további munkát.
A hegybe vájt üregek és pincék azonban megmaradtak és alapot szolgáltak az ide települő borászat és a sörfőzés számára. A borkereskedők távoli vidékek borainak tárolására, az idetelepített sörfőzdék az árpa csíráztatására használták, miközben remek klímája miatt hatalmas mennyiségű jeget és többféle élelmiszert is itt tároltak. Egyes részeiben laktak, bűnözők alkalmanként bújóhelyként használták. A II. világháborúban óvóhelyként hasznosították, benne katonai vezetési pontot építettek ki, gépeket, fontos irattárakat beraktározva próbálták azokat a háború pusztításától megmenteni. A bombázások miatt ide menekítették a magyar repülőgépgyártás egy részét. Jelenleg a bortárolás már elenyésző, kis részben raktárnak használják, illetve gombákat termesztettek benne, míg nagyrészt (mint mindig is) kihasználatlanul áll.
A hatalmas pincerendszer a mai Körösi Csoma utca és Kolozsvári utca találkozásánál kezdődik, itt van a legnagyobb bejárata, és teljes hossza elérheti a 33 km-t is, hisz még ma is vannak feltérképezetlen részei.
Néhány fertályóra után, többek megkönnyebbülésére végre kiértek a szabadba, ahol eléjük tárult a méltán híres Dreher család egyik villája, ami az építőjéről (Havas József) Havas villának is ismerhető és mintegy 1850-es években épülhetett valamelyik Hild testvér tervei alapján. A villa jelenleg eléggé elhagyatott.
Itt egy rövid körbejárással megtekintették, hogy pusztul el valami, amit nem tartanak karban.
A villát Dréher Antal a gyárral együtt 1862-ben vásárolta meg.
Az átkosban a villa a munkásőrség bázisa volt. Később a teljes lepusztulás várt rá, de érdekes módon a cserépkályhák többsége megmaradt. Ma már csak a kamerák figyelik tovább az állagromlást, bár látogatható a a pincerendszerrel együtt
A villa után jött a várva várt program, a sörgyár.
A korábbi egyeztetés ellenére a sörgyár csak egy kiállítás megtekintését biztosította, még sört sem adtak szegény megszomjazott turistáknak, hogy életet leheljenek maguknak a pincerendszer megrázkódtatásai után.
Szomjazva bár, de nem megtörve azért megnézték a kiállítást, ahol azért sok sok érdekes – a serfőzéssel kapcsolatos – tárgyi eszköz és dokumentum volt látható.
Aki csodálkozott azon, hogy a cseheknél a Pilsen-ben meglátogatott sörgyár tulajdonosa egy japán csávó, most még jobban csodálkozott azon, hogy a Dreher sörgyár is ugyanannak a japcsinak a tulajdona. Pilsen-ben azért sört is adtak, nem is akármilyet!!!
Jó tudni, hogy az Európai Bizottság a SABMiller kelet-közép-európai érdekeltségeinek az értékesítését szabta meg az AB Inbev és a SABMiller söripari konszern fúziója engedélyezésének feltételeként. A japán Asahi Group Holdings 2016 decemberében jelentette be, hogy felvásárolja ezeket, köztük a Dreher Sörgyárakat is. 2017 első negyedévében a tranzakció lezárult, 2017. április 1-jétől az új vállalat neve Asahi Breweries Europe Ltd (ABEL), regionális székhelye Csehországban, Prágában van.
Mit kell tudni a Dreher családról:
Én – e jeles sorok költője – sajnálom, hogy nem voltam ott, mert egyéb más nélkülözhetetlen közfeladatok ellátása miatt távol kellett maradni, de szerintem más is sajnálhatja, mert egy igazán jó hangulatú élménygazdag kirándulást mulasztott el.
Köszönjük a szervezők munkáját!
