web analytics
2024-07-24

2023.10.14. Kirándulás Nógrádba

GÖRBEORSZÁG(palóc föld) híres alkotói nyomában és a nógrádi vadaspark

Mottó

„Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.” Mikszáth Kálmán.

Időpontja: 2023 október 14. (szombat, 1 nap)

Túravezető: Ocsovai János; Bacskó László

Utazás: Bérelt autóbusszal

INDULÁS IDEJE és HELYE: 

2023.10.14. 07:30 (Budapest, X. ker. Salgótarjáni út 12-14, az MTK Hidegkúti Stadionnal szemben lévő Reál bolt

PROGRAM:

07:30 INDULÁS Balassagyarmaton át Mohorára – Tolnay Klári Emlékház

11:15-13:00  Csesztve, Madách Imre Emlékmúzeum

13:00-14:15 Közös Ebéd a Svejk vendéglőben

14:30-15:15 A régi vármegyeházában lévő 1. kerékpármúzeum megtekintése vezetéssel

15:15-18:30 Utazás a Nógrádi Vadasparkba

18:30  INDULÁS Budapestre. Érkezés 20:00 körül

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (szösszenet)

Nem sokkal az év kirándulása, a csehországi kiruccanás után megcéloztuk Görbeországot.

Az indulás a Rétköz utcából történt, ahol a Főnök, a közel lakók és néhány autóval érkező túratárs szállt fel a számunkra szokatlan 30 személyes buszra.

A busz valószínűleg egy jól képzett japán tervezőcsoport tervezőasztalán született, majd a legyártás után itt Európában mindenki számára egy kaloda nagyságú szerkezetet jelentett. Estére a térdemet ki kellet rázni a nyakamból, mert odáig felcsúszott. Az alaprendeltetése, hogy személyeket szállítson az tökéletesen működött.

A második megállónk a Salgótarjáni úton volt, ahol a már türelmetlenkedő utasok toporzékolva várták a kalodánkat.

A csapat elindult Görbeország felé, de mi kisimítottuk, pedig nem is mentünk rá az autópályára. Mondjuk mi a torkunkat simítottuk. Erről lemaradtak azok a túratársak, akik a gazdasági és kényelmi szempontokat figyelembe véve autóval érkeztek a találkozási pontra, amely a Tolnay Klára Emlékháznál volt Mohorán. Sokan nem is tudtuk, hogy van ilyen falu.

A Tolnay Klári életművét bemutató gyűjtemény létrehozója Balla István bőrész-iparművész. A színházrajongó művész egy kiállítása révén került közel Tolnay Klárihoz, akit egyik előadását követően felkeresett az öltözőjében, hogy felkérje közelgő kiállításának megnyitására. A művésznő örömmel tett eleget a kérésnek. A Tolnay gyűjtemény vándorkiállításként indult és 1994-től 1999-ig gyakorlatilag körbe utazta az országot. A gyűjtemény Mohorán, Tolnay Klári egykori családi kúriájától nem messze talált otthonra. Itt vásárolt házat Balla István, ahol megalapította a Tolnay Klári Emlékházat. A múzeumot 2000-ben avatta fel Mádl Ferenc köztársasági elnök. Balla István és családja azóta is ápolja a feledhetetlen színészkirálynő emlékét.

Az itt található relikviák és retró tárgyak nagy sikert arattak. Megcsodáltuk a névre szóló zongorát, a többféle jelmezt, amiben szerepelt a művésznő a rengeteg fényképet, plakátot és a számtalan személyes kis holmit a bőr színészdiplomát, ahol rengeteg nagy művész, mint tanú tette rá a kézjegyét.

Élményekkel telítve sétáltunk a buszunkig, közben megcsodáltuk az ottani falu skanzen hatású házait és macskáit, amely méltóan tükrözte a mai kor lenyomatát.

Megcéloztuk egy sokunk által ismeretlen Csesztve nevű faluban található Madách Imre Emlékházát.

Egy rövid, egyeseknek fárasztó séta után jutottunk el a mondhatni csodálatos környezetben épült régi épületegyütteshez, közben jót szórakoztunk a bolond szerkezetekkel történő guruló versenyen, ami a falu hétvégi programját meghatározta.

Egy élő magnó hallgatásával lettünk okosabbak és szereztünk további ismeretek az író életéről és a nagy művéről az Ember tragédiájáról.

Többen megcsodálták a Joósz unokákkal kiegészített amatőr színjátszó csoport rögtönzését az ember tragédiájának egyik jelenetével kapcsolatban.

Még ebben a faluban a buszunk mellett felköszöntöttük az aktuális születésnapos túratársainkat, Ágnest, Józsit és Marikát, akik nagyon meglepődtek, de ennek ellenére tudták viszonozni a szeretetünket.

Koccintottunk egy jót az egészségükre.

A túraszervező csapat (Ocsó és Laci) intenzív unszolására végre elindultunk Balassagyarmat felé és rögtön beültünk egy rövid ebédre a Svejkről, a derék katonáról elnevezett étterembe, ahol a lehető leggyorsabban megrövidítettük az étterem konyháját. Volt, akinek ízlett, volt, aki fanyalgott egy kicsit, de ahogy Svejk szokta mondani: „éhes turistának minden finom”, továbbá „nem minden pincér hőscincér”.

(Megjegyzés: Ezt én, a sorok írója mondtam, de ráfogtam Svejkre. A háttér tartalmát meg fedje el a homály.)

Az ebéd után kisétáltunk a főtérre, ahol már Olexa Miklós várt minket és sok-sok érdekességet mesélt a városról, főbb nevezetességeiről és elvitt minket az 1. Kerékpár Múzeumba, aminek a létrejöttét elsősorban neki köszönheti a város.

Női bicikli, (A tulajdonos mondta)

A múzeumban kiállított kerékpárokról élőben is hallgathatunk egy kicsit, ha ide kattintasz

Itt több időt is eltöltöttünk volna, mert annyira magával ragadó volt az a sok régi kerékpár és a kiállítás ötletes elrendezése és tárgyai.

Kellően kicsodálkozva magunkat buszra és kocsikra szállva elmentünk Nógrád településre, ahol a falu közelében található vadasparkban már várt minket Péter, a tulajdonos.

Előállt egy old mobil kategóriába is beillő Tátra teherautó, amelyre egy utánfutót is rákapcsoltak. Feltornáztuk magunkat – feltolva egyes túratársainkat magunk előtt – a platóra és pöfögve elindultunk az erdő közepében kialakított etető hely felé. Az állatok már tudták mi vár rájuk és tisztes távolságból követve egyre közelebb lopták magukat, hogy elsőnek vethessék rá magukat a vacsorára.

Miután Péter és munkatársai megterítettek vacsorára, a szavasok, muflonok, struccok és egyéb éhes vadállat hangos csámcsogása mellett Péter igen hasznos információkat adott át a csapat kicsijeinek és nagyjainak egyaránt.

Már jártunk itt a vadasparkban 2013-ban (10 évvel ezelőtt) a Csavargó Csapattal. Akkor készült egy videó is

A videót ide kattintva megnézhetitek,

2015-ben egy szűkebb csapat szintén volt ott (Legérdekesebb rész a 3:55-től) – Kattints ide

Amit megtudtunk az itteni vadakról.

Az őzek üzekedése július közepétől augusztus közepéig tart, ennek eredménye, hogy április végén, május elején az őzgidák meg is születnek. Itt a parkban már nem nagyon, mert a többi szarvasfajta életmódja miatt az őzek élettere 2008-ra eltűnt az őzekkel együtt.

Szeptemberben van a gímszarvas bőgése, melynek egyenes következménye, hogy május hónapban kicsinyke gímszarvas borjak jönnek a világra. Októberben barcognak a dámszarvasok és legkésőbb júniusban a dámbocik is megjelennek az újszülöttek csapatában.

Október, november hónapban a muflon berreg és 5 hónap múlva már a kis muflon bárányok szaladgálnak. Októbertől január végéig a vaddisznó bugása van. A kis vadmalacok a jellegzetes csíkjaikkal 3 hónap, három hét és három napra (117 nap) esnek ki az anyjukból. Januárban a rókák koslatnak, februárban a vadmacska és az egyéb apró ragadozók pacsmagolnak, március, április hónapban a fogoly, a fácán és a fajd félék dürrögnek.

Nagyon fontos az újszülött gím, dám bocik és az őzgidák születése után, hogy a szülők miként gondoskodnak róluk. A kis újszülöttek 10-12 napig nem tudnak lábra állni, ennek következtében menekülni, vagy az anyjuk után szaladni sem, ezért a mama fekteti a kis jószágokat, szagtalanítja őket. Ez azt jelenti, hogy a tehén ott hagyja a kis borját és csak messziről figyel, ezzel is elvonja az esetleges ragadozók figyelmét a kicsiről, csak szoptatni jár vissza. Ilyenkor az embereknek ott kell hagyni őket és nem hazavinni felnevelni, bár ennél az is nagyobb bűn, ha visszaengedik az erdőbe, mert életképtelen lesz és a hímek esetében akár veszélyes is. Ha már járóképes lesz az újszülött, már együtt mennek tovább és családként élik életüket, aminek az elnevezése erdei berkekben a rudli. Ugyanez a muflonoknál a nyáj, a vaddisznóknak a konda.

A fiúk és a lányok egész évben külön rudliban, nyájban vannak és általában a fiúk csatlakoznak a lányokhoz a szaporodási időszakban, de azért vannak kivételek.

Augusztus elejére a kis szarvas családok összeállnak nagyobb csapatokká 15-20 egyeddel és szeptemberben ezekhez csatlakoznak a bikák. Ekkor kezdődik a gímszarvas bőgés. És ekkor kezdenek a tehenek is rigyetni. Ez azért kell, mert ha a bika nem találja a tehenet, akkor az így kibocsájtott hormonokat megszagolva elindul a nő felé. Annyi dolga van ilyenkor a bikának, hogy esetenként egy hónapig nem is eszik, mert vagy udvarol, vagy harcol értük. Sok és kemény harc alakul ki a bikák között, bár néha a nagy harc forgatagát kihasználva fiatalabb bikák is hanyatt dönthetik a teheneket, mint nevető harmadikok.

Egy-egy bika a csapatban lévő összes nőstényekkel többször is párosodhat. Ezt egyedül Attila számolta ki, hogy darabra mennyi is lenne egy bika teljesítménye naponta. Nagy szám jött ki, nem csoda, hogy ennyire lefogynak a bikák.

Sokkal több esze van a dám szarvasbikának. Ő kikotor magának egy barcogó teknőt, azt jól tele pisili és belefekszik. Érdekes módon a dám szarvas dámák ettől jönnek izgalomba és ők mennek a bikához egy jó kis bulira.

Az állati vacsora után felvásároltuk az itt nevelt vadakból készült szalámikat és egyéb ínyencségeket, megköszöntük a bemutatót, majd külön megköszöntük Bacskó Lacinak és Katinak a szervezést (értékelés: 5*), nagyon jól éreztük magunkat. Katikának megígértük, ha legközelebb errefelé jár a csapat (és van ilyen terv), akkor hagyjuk magunkat meghívni a saját házukba egy kis nyitó beöntésre és túrakezdő falatokra.

El is indultunk Budapest felé, ahol az aznapi labdarúgó mérkőzésre gyülekező tömeg miatt egy kicsit késve, de mindenki hazaérkezett és kellemes élményekkel együtt hajtotta álomra kicsinyke fejecskéjét.

Köszönjük Ocsónak, Lacinak és Katinak a felejthetetlen élményeket.