Nyugat és Dél-Csehországi UNESCO Világörökségi helyek nyomában, a híres cseh sörrel „gazdagítva”
Mottó
- 1./ A cseh konyha nagyszerű: ha hideg, akkor sör, ha meleg, akkor leves.
- 2./ Egy szép napfelkelte, egy csodálatos utazás üdítőbben hat az ember kedélyállapotára, mint bármi más. A hideg sör kivételével. Michael Palin
BESZÁMOLÓ
Nyugat és Dél-Csehország UNESCO Világörökség helyeinek nyomában a híres cseh sörrel gazdagítva…
Mottó:
1./ A cseh konyha nagyszerű: ha hideg, akkor sör, ha meleg, akkor leves.
2./ Egy szép napfelkelte, egy csodálatos utazás üdítőbben hat az ember kedélyállapotára, mint bármi más. A hideg sör kivételével. Michael Palin
A busz technikai folyománya
3./ Murphy törvénye nem arról szól, hogy minden elromlik. Azt mondja ki, hogy bármi, ami megtörténhet, megtörténik.
Évekkel ezelőtt felmerült a csapat kívánságai között több nagyobb távolságú kirándulás ötlete. Felállítva a sorrendet az első Montenegró volt, majd egy kis hezitálás után jött Toscana és végre idén nekiindultunk Csehország déli részén található „ékszerdoboz” felfedezésére.
Nézegetve a jól bevált Király Tours javaslatait egy kicsit megreformáltuk a programot, mert sokak agyában motoszkált – mint egy bakancslista – egy séta Karlovy Vary utcáin.
Így aztán János és Jolanta összedugta a fejét és letettek egy olyan programot, ami már mindenkinek tetszett. Eleinte akadt egy kis probléma, mert szeretett Jolantánk már letette a lantot és nem tervezte, hogy tovább dolgozik. Egyszer csak meggondolta magát és elvállalta, hogy segít minket és megcsináljuk ezt a túrát is. Beindult a szervezés, aminek a vége az lett, hogy szeptember 19-én 05:00-kor előállt a már ismert buszunk és indult a csapat.
A szokásos ceremóniák, ami a buszon már kialakult csak az utolsó győri megálló után indult egyesek bánatára, de olyan gyorsan összegyűltünk, hogy még Pista is megbocsájtott. Egy rövid tatai megállás során az ott felszálló 6 fő, majd a győri benzinkútnál még 2 fő tette teljessé a csapatot és indult a nagy kaland.
A buszon a már bevált mindentudás egyeteme című ismeretterjesztő előadások sorozatában sok mindent megtudtunk nagy általánosságban Csehország földrajzáról, történelméről Gyuritól és megtanultunk főzni Katika és Évi jóvoltából, amit meg is kóstolhattunk mindenki nagy örömére. A szüneteket egy-egy gyors teszt kitöltésével töltöttük el és küzdöttünk a végső győztesnek járó értékes díjakért.
Útközben csodáltuk a cseh táj szépségeit és elég korán eljutottunk Pilzenbe a kiszemelt sörgyárba, ahol a program kezdetéig már többen kipróbálták az üzem termékét, a Pilsner Urquell sört.
Aztán indult a program. Megmutatták számunkra az ottani sörgyártás történetét, az üzemet és minden érdekességet is. A vége felé vittek le minket az alsó erjesztésű sörök gyártására kialakított hatalmas pincébe, ami pont olyan volt, mint egy ódon omladozó hatalmas föld alatti pince tele erjesztő hordókkal, amelyek már csaknem szétestek már az idő és a párás levegő hatására, de mikor megkóstoltuk az egyik hordó tartalmát minden szépnek, és gyönyörűnek tűnt. Tökéletes sört ihattunk ott. Kár, hogy nem vettünk több poharat.
Aztán irány a szálloda, ahol az első csoda az volt, hogy a kis udvarba a busz be és kitudott menni. Minden tisztelet a pilótáknak.
Elfogadható szobákat kaptunk, gyorsan meglátogattuk a szomszédokat, hogy ők milyen szobát kaptak és felkészültünk a vacsorára, megalapozva az emésztő nedveink működését.
Az első nap kimerítő utazása és a vacsora csendes emésztése hamar álomba ringatta a csapatot.
Reggel az éhesebb kollégák már sorban álltak a nem nagyon bőkezű és választékos reggeliző asztalnál, hogy az egész éjszakai koplalás után egyenek egy kicsit.
Gyönyörű időnk lett, ami azért fontos, mert nagymértékben meghatározza egy kirándulás hangulatát. Buszra szálltunk és egy kicsit felcserélve a programot megcéloztuk Karlovy Vary helyőrséget, a világhírű nyugat-csehországi fürdővidék központját, ahol várt ránk a gyönyörű város, a Becherovka hazája.
Ez a csodás kis fürdőváros Csehország ÉNY-i részén található. Itt folyik bele a meleg vizű Tepla folyó az Eger folyóba. Minden oldalról erdők védik. 2021-től világörökségi helyszín.
A várost IV. Károly német-római császár alapította és róla is nevezték el kb. az 1370-es években. (A csavargó csapatban is van négy Károly és még megy a vita ki hányadik.) Már 1508-ban Európa első gyógyhelye lett, majd a harmincéves háború idején tovább fejlődött és a 18. században már igen híres fürdőhely lett. Egészen 1759-ig, amikoris egy nagyobb tűzvész lerendezte a sorsát. Az újjáépítése után az elsősorban klasszicista épületeivel 1870-óta nagyvárosnak számít. A 20. század első felében alakult ki a porcelángyártása is és itt lelt hazát a gyárának Josef Vitus Becher (1769-1840) a 19. század elején.
A város 1992 óta gyakorlatilag műemlékvédelem alatt áll.
Jó nagyot sétáltunk, vagy egyszerűen futottunk Jolanta után azon az utcákon, ahol valaha Arany János, Bach, Beethoven, Brahms, Chopin, Dvorák, Goethe, Gogol, Gorkij, Liszt Ferenc, Mickiewicz, Pavlov, Turgenyev és még sok híresség andalgott gyógyvizeket szürcsölve a kis kancsókból, amit minden utcasarkon lehetett venni. A csapatból is többen kipróbálták a gyógyvizeket. Bár nincs róla leírás, hogy volt-e valamilyen gyógyító hatása ilyen rövid idő alatt a gyógyvíznek, de alig vártuk, hogy a legütősebb gyógyszert a bechert kipróbáljuk, mert annak biztos lesz hatása.
Aztán volt is. Egy nagyon kedves kislány, Andrea vezetésével (magyar hangja Valika) megismertük a teljes családfát és a becherovka történetét. Egyedül a titkos receptet nem sikerült megtudni, de kárpótoltak minket a kirakott és megtöltött poharakkal, amik ugyan kicsik voltak, de sok kicsi sokra megy.
A becher kábulatában visszafelé megálltunk egy pillanatra Loket városkában és behatoltunk az óvárosi részbe.
A városka Karlovy Varytól 12 km-re az Ohre folyó kanyarulatánál, teraszosan helyezkedik el. A település látképét a 12. századból fennmaradt, bevehetetlen királyi vár uralja, ahol jelenleg porcelánmúzeum van, de azt nem néztük meg.
A városka megtekintése után irány a szállás, majd vacsora és egyéb egyéni programokkal töltöttük az időt másnap reggelig.
A reggeli korábban volt, mint szokás, mert a 3. napi programunk feszesre lett tervezve.
Később kiderült, hogy a feszes terv is majd elpattant a feszességtől, mint egy gitárhúr.
Jó messze volt Tábor városa, ami első célunk volt, így volt idő meghallgatni Csehország sportjáról egy rövid esszét a mi Pistánktól. Az esszé végén meglepetésként – megirigyelve Ocsó tesztjeit – egy gyors tesztkérdés-sorozatot állított össze, amely Ocsónak volt a legnagyobb meglepetés, mert róla szólt, és a stílusa is olyan Ocsós volt.
Jókat röhögtünk. Még a buszvezető sem bírta röhögés nélkül. Mondanom sem kell, hogy a teszt kitöltését igen nagy pontkülönbséggel meg is nyerte, amiért oklevéllel kedveskedtünk, hogy további erőt és lendületet adjunk a későbbi tesztlapok gyártásához. Ocsó itt vette észre, hogy a teszteket tartalmazó mappa a régi buszon maradt. Aznap több teszt már nem volt.
Pontosan nem tudni miért, de nem kapcsolható össze a pilóta jókedve a buszunk lerohadásával, de a rövid pihenő megállás után a szerkezet úgy döntött, hogy nem indul el.
Először ez is a program részének tűnt, de nem az volt. Aminek örültünk, hogy volt köztünk egy Jolanta (a Jolanta), mert csak így tudjuk mondani. Nyugodtan példaképül állíthatjuk az Idegenvezetői Kamara elé (ha van ilyen), hogy mutassanak még egy ilyen idegenvezetőt, aki ilyen rövid idő alatt egy ilyen problémát meg tud oldani. Javító műhelyt, új busz szervírozott nekünk, mintha tálcán hozták volna. Egyszerűen csak elővette a telefonját és felizgatta az egész Csehországot, elsősorban a szerelőket, busztársaságokat. Lelki szemeink előtt láttuk, hogy mindenki szaladgált, mint a mérgezett egér, hogy segítsen nekünk, mert akkor hamarabb szabadulnak meg Jolantától.
Az volt a szerencsénk, hogy Jolanta telefonja nem romlott el, mert így tudott telefonálni. 😊
És meglett az eredmény. Hirtelen – miután már kiittuk a kis benzinkút teljes készletét megjelent Matusek úr a szerelőkkel és megkezdte a vizsgálatot, majd hirtelen egy nagy kék busz is megérkezett Mihály nevű sofőrrel, amire átdobáltuk a cuccainkat, egy-két fontosabb dolog kivételével és máris repültünk tova az eredeti célunk, Tábor felé.
A „kis” probléma ellenére egy programot kihagytunk és a többit rövidítettük. Tábor városában már reggel óta várt minket Saródi Eszter idegenvezető (grafikus), szerencse, hogy nem unta meg a várakozást.
Mit kell tudni Tábor városáról? Elsősorban egyáltalán nem egy kemping, ahogy azt a tudatlan magyar gondolná, hanem ez Csehország egyik legszebb városa a huszita mozgalom bölcsője.
Itt volt a husziták egykori erődje, melyet 1420-ban egy vizektől védett gránittömbön Zsizska János (csehül: Jan Žižka) vezetése alatt álló husziták alapítottak. A város után nevezték a husziták radikális irányzatát táboritáknak.
Akkoriban itt a teljes anyagi és emberi egyenlőséget igyekeztek megteremteni: Máig a főtéren áll az általuk használt egykori kádak sora, melybe a huszita seregbe jelentkezőknek – hogy teljesen egyenlők legyenek – minden vagyontárgyukat bele kellett dobniuk. Élelmezésükről a tábor gondoskodott és ott dolgoztak, ahová kijelölték őket. Papjaik nem voltak, felfogásuk szerint mindenkinek joga van a bibliát magyarázni, az Igét hirdetni. Ezért, mint „eretnekek” élesen szembe kerültek a katolikus egyházzal. A jelvényük sem a kereszt volt, hanem a kehely. A táboriták közössége 1420-tól 1434-ig állt fenn. Ez idő alatt a huszita seregek győzelmet-győzelemre halmoztak. A harckocsi elődje, a harci szekér ötlete is innen és tőlük datálódik
Tábor városa ma egy történelmi múzeum. 15. századi városfalainak és bástyáinak egy része – főleg a belváros északi oldalán – máig megmaradt. A főtéren található Zsizska szobor szokatlan módon homokkőből lett kifaragva.
Láthattuk volna, de mégsem láttuk České Budějovice városát.
České Budějovice (németül Budweis) Csehország déli részén épült. Gyakran nevezik „Dél-Csehország fővárosának”. Az ország déli részén, a Moldva folyó egyik völgyének a központjában van, ahol a Moldva találkozik a Malše folyóval
A várost II. Ottokár cseh király egyik lovagja, Hirzo alapította Csehországban 1265-ben. A várost hagyományosan vallásos, főleg katolikusok lakják. A város iparosítása alatt a cseh az etnikai többség lett, a német nyelvűek hátrányba kerültek. Az 1945-ös kitelepítés után a városnak a jelentős német kisebbsége megmaradt
České Budějovice régóta ismert a jó söréről, amit a 13. század óta főznek. A legnagyobb serfőzde, amit 1895-ben alapítottak: a Budějovický Pivovar.
Az esetlenül is szerethető dundi gyalogos szülőatya, Jaroslav Hasek saját életéből is merített elemeket Svejk alakjának megformálásakor – ő maga is itt kezdet szolgálatát az I. világháborúban.
Miután messze elkerültük České Budějovice városát egy igen kurta kis időre megálltunk Cesky Krumlov városában, ahol a korábbi terveink szerint kényelmesen kávézgatunk, sétálgatunk volna ebben a gyönyörű hangulatos UNESCÓ városban, ami egy műemlék rezervátum is egyben.
Český Krumlov város Dél-Csehországban, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján; Csehország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. Történelmi negyedét az UNESCO 1992. december 13-án a világörökség részének nyilvánította.
A környéken már a kőkorban is éltek emberek. A bronzkorban már nagyobb település volt itt, i. e. 400 körül pedig kelta város volt. A szlávok i. sz. 6. században érkeztek.
A korai középkorban több cseh család birtokában is volt (Slavníkovci, Přemyslovci, Vítkovci). Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen). A család 1302-ben kihalt és a birtokot a Rosenbergek örökölték. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a 16. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagy hatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.
A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor az adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. 1622-ben az Eggenbergeknek ajándékozták a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat.
A 19. századra a város jelentősége csökkent, de így megőrizte reneszánsz-barokk karakterét.
1918. október 28-án a Csehszlovákia kikiáltásakor a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. 1920. április 30-án a Krumau helyett hivatalosan is a Český Krumlov nevet kapta. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumlov és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel, a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.
A gyors kikapcsolódás után felküzdöttük magunkat a cserebuszunkra és meg sem álltunk a szállásig, ahol jó késő esti hatalmas adag spagetti sokaknak rémálmokat okozott.
Reggel kicsit későbben kelve és nagy bizakodással vártuk Jolanta híreit, hogy mi van a buszunkkal és egyáltalán haza érünk-e aznap, vagy letelepedünk valamelyik óvárosban.
Jolanta korábbi telefonjainak hatása most ért be. A jó hír az volt, hogy a busz kész és elindulhat a szállásunkra. Mivel elég sokat mentünk előző nap a busz lerohadásáig, így a visszaút sem volt gyorsabb. Volt egy kis szabadidőnk, aminek a legjobban a szálloda büfése örült, mert fellendült az amúgy elég gyér és unalmas forgalma.
Mintegy dél felé megérkezett a busz és hatalmas ovációval fogadtuk a pilótáinkat Szabó Attilát és Takács Lászlót, akik fene tudja hol töltötték az éjszakát, de reménykedtünk benne, hogy kipihenték magukat.
Ugye az eredeti tervünkben – ha időben indulunk – megnéztük volna még Lednice csodás kastélyát is, de jobbnak láttuk, ha kihagyjuk, mert sosem értünk volna haza.
Amit láttunk volna: Lednice
A lednicei kastély romantikus stílusban épült egykori főúri rezidencia Csehországban, Brnótól délkeletre. A kastély és környéke része az UNESCO a világörökség-listáján szereplő Lednice–valticei kultúrtájnak.
A kastély egy XIII. századi gótikus vár volt, melyet az 1500-as években építettek át reneszánsz stílusú kastéllyá. Száz évvel később barokkizálják és francia parkkal vették körül. 1846 és 1858 között lebontották és Wingelmüller építész tervei alapján neoromantikus szellemben, az angol gótika stílusban emelték fel a ma is látható kastélyt. A kastély utolsó gazdája 1945-ben költözött ki, ekkor került állami tulajdonba. Ebédlőjének mennyezete nemesfából készült. Fehér színű zeneterme, tükörterme fényesen csillog. A folyosókat faburkolat borítja. Csillárjai művészi alkotások, mind egyedi példány. A könyvtár csigalépcsője egyetlen tölgyfából faragták ki. A kastély mellett figyelmet érdemelnek a barokk istállók is, ahol híres ménest tartottak. A parkban található még a János-vár, a Három Grácia oszlopcsarnoka, a Határ-kúria és a halastó partján a 60 méter magas Minaret. Érdekessége, hogy nem török építésű, hanem a kastély urai építették 1802-ben. Ma kilátótoronyként funkcionál. A kastélyban gazdag fegyvergyűjtemény, porcelán múzeum és vadásztrófea-gyűjtemény található.
A buszon zötykölődve, hogy gyorsabban teljen az idő minden programunkat be tudtuk fejezni. Mindenki elmondta, aki vállalkozott rá a rövid esszéit az országról, megismertük, meghallgattuk a zenéit és okosabbak lettünk. Kitöltöttük a maradék tesztfeladatokat és hatalmas küzdelem árán a tat tarolt és Pista és kedves neje, Tünde vehette át a fődíjat.
KÖSZÖNJÜK a szervezők, Ocsovai János és Király Jolanta munkáját, hogy egy tartalmas, csodaszép és kalandos utunk volt.
A csapat nevében János mondott köszönetet Jolantának. Fényezni nem akarta, mert erről nincs szó.
És itt álljon az a köszönet, amit hallottunk és Jolanta válasza:
JÁNOS: Jolanta, nagyon szépen köszönjük, hogy velünk voltál, nagyon szépen köszönjük a munkádat, amit elvégeztél és igazából csodáltuk ahogy akartál, ahogy cselekedtél, ahogy dolgoztál. Le a kalappal előtted, ez nekünk hiányozni fog, ha nem veled megyünk akár egynapos kirándulásra is. Engedd meg, hogy a csapat nevében fogadd el ezt a kis ajándékot, amiben saját túratársaink munkája is benne van.
És ezzel még nem fejeztük be, megbeszéltük a szakosztály tagjaival és egyeztetve az elnök úrral, hogyha nincs ellenedre felajánljuk neked, hogy legyél a szakosztály tiszteletbeli tagja.
JOLANTA: Köszönöm szépen. Jó, hogy sötét van, akkor legalább nem kell nekem izgulni. Nagyon zavarba vagyok. Én nagyon szépen köszönöm. Ennyi sok szó, amivel János összefoglalta a csapattól. Én nekem csak egy dolgom van. Köszönöm szépen mindennek a csapatnak. Én azért csináltam irodát és bízom benne és mindig most mondom, mint nyugdíjas, hogy én rettenetesen nem szeretek dolgozni. Azt mondtam, hogy a munkát nem keresem, de ha a munka megtalál a munka, akkor talán vállalom. Amúgy ezt a csapatot a szívembe zártam és ilyen még nem volt és nem lesz. Pedig szoktam mondani, hogy ilyen jó csapatom még nem volt. Köszönöm szépen. Megtiszteltek, megtisztelnek. Bekerülhetek önökhöz, ez megtisztelő. Nincs több szavam.